Historia Argonautica

20. Thalia fája

Most már modern kori ruhákban indul meg az argonauták csapata az étkező felé, azonban még alig hagyják el az Aphrodité Kabint mikor egy tágra nyílt szemekkel rohanó szatírt látnak meg. A szatír pedig nem más, mint Grover, aki lóhalálában rohan az étkező irányába közben mindenféle értelmetlen dolgot kiabálva.

- Nektek van ötletetek, hogy mi lelte a szatírt? - Kérdezi a fejét vakarva Iason.

- Úgy néz ki, mintha valami szörnyűséget látott volna. - Gondolkodik el Percy, majd néz el abba az irányba, ahonnan Grover rohant. - Mégis mit láthatott Thalia fájánál? Megint szörnyek törtek be a táborba? - Tágulnak ki hirtelen aggodalomtól a fiú szemei.

- Jobb, ha ennek utána nézünk. - Jön Herakles komoly hangja.

- Mi van, ha most szabadul ki? - Teszi fel halkan a kérdést Nauta, amivel eléri, hogy minden argonauta és Percy is felé forduljon. A lányka most a földön áll és maga előtt összefont karokkal komolyan néz el abba az irányba, ahonnan Grover rohant.

- Az lehetséges. - Fogja meg az állát Idmon.

- Jobb, ha hagyjuk, hogy a többi hérosz érjen oda először. - Jegyzi meg Nauta és néz végig komoly tekintetével a csapaton. - Nem tudhatjuk milyen állapotban van a lány. Jobb lesz nem azonnal lesokkolni a testvéreivel. - Mosolyodik el halványan. - Viszel Ancheus? - Fordul oda a férfihez.

- Ez csak természetes. - Kapja fel a lányt a vállára. - Szóval megvárjuk a héroszokat? - Teszi fel a kérdést fél kezét csípőre rakva, másikkal pedig megtartva Nautát a vállán.

- Jobb lesz, ha úgy teszünk. - Biccent egyet Iason. - Szerinted mennyi időbe telik, hogy a barátod összecsődítsen mindenkit? - Fordul Percy felé az Argonauták vezetője.

- Hát ha tippelnem kell pont ennyibe. - Néz el az étkező felé, ahol valóban egy csapat félisten előtt siet a szatír vissza a fa irányába.

- És tényleg. - Neveti el magát Zetes.

- Csatlakozzunk hozzájuk? - Tudakolja Percy, mikor a tömeg nagyja már úgy tűnik elhalad előttük.

- Most már biztonságos lesz. - Biccent egyet Nauta, amivel eléri, hogy a csapat lassan bár, de besoroljon a hátul kullogó félistenek közé.

- Hallottam legendákat, hogy az aranygyapjú csodákra képes, de nem hittem, hogy akkorára, hogy felold egy isteni mágiát. - Gondolkodik el fennhangon Argus.

- Honnan tudod, hogy isteni mágia zárta el? - Pislog értetlenül Percy, amivel csak azt éri el, hogy a bölcsesség istenének fia elnevesse magát.

- Nem bonyolult kitalálni. A táborotokat védő fának női neve van, Idmon szerint az ő lánya szabadul ki a fából. - Mutat fel az égre. - Egy módja van annak, hogy egy ember vagy egy hérosz bekerüljön egy fába az pedig az isteni mágia. - Magyarázza a férfi annyira lehalkítva a hangját amennyire tudja. Szerencsére a nagy kavarodásban barátain és a tengerek istenének legfiatalabb fián kívül senki sem figyel rá.

- Szerintetek mit csinálnak a gyapjúval ezután? - Jön a hirtelen kérdés Hylastól, melynek hatására a csapatból mindenki értetlenül néz felé. - Mármint úgy értem, hogy ha nem kell senkinek mi elvihetnénk magunkkal az útra. Jól jönne egy olyan tárgy, ami ekkora hatalommal rendelkezik. - Próbálja meg kimagyarázni magát.

- Ez nem is olyan rossz ötlet. - Koppintja hozzá mutató ujját az állához Argus.

- Már van terved rá, hogy akarsz vele kísérletezni igaz? - Sóhajt egyet Tiphys és forgatja meg a szemeit.

- Tudod, hogy már nyolc terve van hozzá. Argusról beszélsz, két terve mindig van alapból is. - Kuncogja Idas.

- Jobb, ha tudod, nincs nyolc tervem, csak három. Viszont mind a három azon múlik, hogy vajon Dionüsszosz engedi-e, hogy magunkkal vigyük. - Jelenti be ajkain egy fintorral a bölcsesség istennőjének fia.

- Szóval négy tervünk van. - Vonja meg a vállát Kalais.

- Mondtam, hogy csak három. - Forgatja meg a szemeit Argus.

- Meg azt is, hogy egyikben sem visszük el szó nélkül. - Teszi csípőre a kezeit ikertestvére mellett Zetes.

- Te komolyan lopni akarsz egy istentől? - Néz megrökönyödve az északi szél fiára Iason.

- Nem lopni, kölcsön venni. - Javítja ki az Argonauták kapitányát Zetes.

- Az ugyanaz. - Villant meg egy morcos pillantást a szeles ikrek felé Iason.

- Akkor lopás, ha nem áll szándékodban visszavinni valamit. A kölcsönvevésnél vissza fogod vinni a kérdéses tárgyat, csak egy ideig magadnál tartod. - Magyarázza mutató ujját magasba tartva Zetes.

- Hát te meg mikor lettél szabad gondolkodó? - Fintorodott el Argus és fonta össze maga előtt a karjait.

- Nem kellett azzá válnom, mindig is az voltam. - Húzza ki magát a fiú, amivel csak annyit ér el, hogy a nap titán fia megforgassa a szemeit.

- Ja, persze. Én meg lány vagyok. - Vág vissza Argus.

- Áh szóval ezért vannak ekkora melleid! - Csettint egyet Zetes, ajkain egy kaján vigyorral.

- Majd adok én neked olyat, hogy a fejeden lévő szárnyak meglátogatják a bokáidon lévőket. - Emeli fel egy ütésre a kezeit.

- Elég volt fiúk. - Szólal meg nyugodt dallamos hangon Nauta, amivel eléri, hogy a két férfi mély levegőket vegyen. - Zetes kérj bocsánatot. - Adja ki a parancsot.

- Bocsánat. Túlzásba estem. - Sóhajt egyet az északi szél fia, ahogy megnyomogatja a nyakát.

- El van felejtve. - Legyint egyet Argus, mintha nem éppen fél perccel korábban akarta volna Hádészba küldeni társát.

- Helyes. Nem akarom, hogy veszekedjetek. Egy család vagyunk. - Mosolyodik el Nauta, aminek következtében szinte ragyogni kezd az arca. Ugyanebben a pillanatban pusmogások sokasága süvít végig a tömegen, ezzel elterelve a csapat figyelmét egymásról és elérve, hogy mind a hatalmas fa felé forduljanak.

- Nem látok semmit. - Motyogja Percy, arcán egy csúnya fintorral.

- Nekünk nem is kell látni. Érezni fogja a testvéreit. - Kuncogja Nauta, mikor is meglepett légvételek töltik meg a levegőt. - Áh meg is van. A fa szabadon engedte a kis foglyát. - Csillannak meg lelkes fénnyel a lányka szemei.

- Szerinted mennyi idő lesz, mire megérez minket? - Teszi fel surrogva a kérdést Herakles.

- Sokkal kevesebb, mint amennyit hiszel. Zeusz gyermekei vagytok. Tökéletesen érzitek egymást már most, nem igaz? - Kontrázik rá Nauta, ajkai sarkában egy gonoszkás mosoly.

- Nem kerüli el semmi a figyelmed. - Kuncogja Telamon. - Én már érzem őt. - Teszi mellkasára a kezét.

- Nálatok ilyen erős a testvéri kötelék? - Fintorodik el Euphemus.

- Általában nem. - Vonja meg a vállát Polyphemus. - Ez most valahogy más, de már most kezd az agyamra menni. - Kezdi el nyomkodni a mellkasát, mintha megpróbálna elnyomkodni valamilyen fájdalmat belőle.

- Lehet ennek is a gyapjúhoz van köze. - Veti fel az ötletet Orpheus.

- Szinte biztos. - Biccent egyet Idmon.

- Nem láttad véletlen, hogy beszél-e velünk? - Fordul Idmonhoz Herakles.

- Nem. Csak azt láttam, ahogy a fa szabadon engedi. - Rázza meg a fejét a csapat látója.

- Ti is Zeusz gyerekei vagytok, mint én. Mindig is sok testvért akartam. - A hirtelen lány hangra a csapat egy emberként fordul a fa felé, ahol egy lány áll a tömeg között arcán gyenge mosoly. - Sajnálom, jó lenne beszélgetni, de most nagyon álmos vagyok. - Mondja, de ugyanebben a pillanatban összerogy és talán a földre is zuhanna, ha a Léda ikrek nem teremnek mellette és fogják meg a két karjánál.

- Merre vigyük? - Fordítja fejét Castor Dionüsszosz felé.

- Kövessetek. - Biccent egyet az isten és siet el az argonauták mellett.