Vajon mi történik akkor, ha az ókori világ Bosszúállói, ismertebb nevükön az Argonautál valami csoda folytán elkerülnek a megszokott világukból a modern korba? Milyen kalandokba keverednek? Milyen nehézségeket kell kiállniuk és vajon hogy fognak egy...
Másnap reggel az argonauták csapata arra kelt, hogy Nauta sikoltott egy hatalmasat, mint kiderült semmi komoly baj nem történt. A lányka csak lepottyant az ágyról és nem tudta hirtelen merre van. A csapatnak pedig eltartott vagy egy negyed óráig mire sikerült lenyugtatnia és elmulasztani a sírását. Ennek köszönhetően viszont, mire eljutott addig az idő, hogy reggelire kellett menniük, Nauta már vigyorogva ült Ancheus nyakában és lelkesen mutogatott hol jobbra, hol balra.
Ahogy az várható volt, az étkezésnél Annabethen, Groveren, Kheironon és Dionüsszoszon kívül mindenki értetlenül nézte a fiatal felnőttekből álló csapatot. Az argonauták Annabeth, Percy és Grover társaságában reggeliztek meg és nem is foglalkoztak vele, hogy ki nézi őket. Még viccelődtek is sőt Iason arra is szánt egy mondatnyi időt, hogy gratuláljon Clarissenek a küldetése teljesítéséhez.
- Jól van kölykök. Csak, hogy túl legyünk rajta. Mindenki volt alap történelem órán, úgyhogy nem megyek bele részletesen. A lényeg, az új vendégeink az Argonauták és egy darabig velünk maradnak. Ne is foglalkozzatok velük, a jelenlétük nem változtat semmin. - Jelenti be a bor istene a reggelit követően, majd egyszerűen lelép.
- Hát ez nem volt valami nagy bemutatás. - Sóhajt fel Iason és forgatja meg a szemeit.
- Ha tényleg ti vagytok az argonauták, hol van az Argó? - Kérdezi az egyik Ares fiú. Szavaira a csapat viszont csak egy emberként néz a közöttük ülő lánykára.
- Itt! Helló! - Integet egyet szélesen mosolyogva Nauta a fiú felé.
- Nekem nem nézel ki hajónak. - Nevet fel egy másik Ares gyerek, amivel eléri, hogy a lányka összehúzza a szemeit és megforduljon a padon.
- Kheiron! - Vonja magára a kentaur figyelmét.
- Igen? - Jön a kérdés.
- Ki tudnál vinni a tengerpartra? - Billenti oldalra a fejecskéjét.
- Én is meg tudom csinálni. - Szól közbe Herakles.
- Tudom, de te meg Ancheus már a reggeli kezdete óta kacsingattok a Hephaisztosz kabinosok felé. Menjetek inkább és nézzétek meg mit csinálnak a kohókba. Ma úgyis szabadok vagyunk. Ahogy elnézem ott például egy várost terveznek éppen. - Bök Annabeth és Argus felé, akik egy jegyzettömb felett beszélgetnek. - Élvezzük ki a pihenést. - Mosolyodik el Nauta, majd kitárja a karjait Kheiron felé, ezzel elérve, hogy a kentaur felvegye és elinduljon vele a tengerpart felé.
- Ki akar utánuk menni? - Teszi fel a kérdést Percy, mire az Ares kabinosok, a Posszeidon gyerekek és Iason is kapva kap a lehetőségen és követik a kentaurt a tengerpartra.
- Minek is vagyunk itt? - Kérdezi a háború istenének egyik lánya, mire Nauta szó szerint kiugrik Kheiron kezeiből, hogy fejest ugorjon a vízbe. Azonban, ahogy tegnap úgy ma is még azelőtt fehér fény veszi körbe, hogy hozzáérne a vízfelszínhez.
- És íme az Argó! - Teszi mosolyogva csípőre a kezeit Iason, mikor a fény után már csak a hajó marad a tenger felszínén.
- Ez elképesztő! - Tágulnak ki a háború isten gyerekeinek szemei.
- Még fenn milyen. - Kuncogja Euphemus.
- Ki akar felszállni? - Ajánlja fel Idas. - Már, ha nem baj, hogy felvisszük őket. - Fordul Kheiron felé engedélyt kérve.
- Nyugodtan megnézhetik. - Biccent egyet a kentaur, mire az Ares gyerekek és az argonauták nagyja azonnal meg is indul a hajó felé. - Ti nem mentek? - Néz Kheiron Percy és Iason felé, akik mind a ketten megrázzák a fejüket.
- Csak kíváncsi voltam az arcukra. - Vonja meg a vállát Iason. - Lehet megnézem mit csinálnak a kis testvéreim. - Bök a tábor irányába.
- Én itt maradok velük. - Biccent egyet a kentaur. - Percy? - Néz kérdőn a fiú felé.
- Megkeresem Grovert nem volt sok időnk beszélgetni, mióta kiszabadítottuk. - Mondja a fiú, majd Iason társaságában elindulnak a tábor felé.
- Megmutatod a fát, ahova a gyapjú kellett? - Tudakolja Iason, mikor elérik az erdő vonalát.
- Nem a Hermészesekhez akartál menni? - Néz fel meglepetten a nála fél fejjel magasabb szőke fiúra Percy.
- Csak amennyire te akartad megkeresni a szatír barátodat. - Vonja meg a vállát.
- Honnan tudtad, hogy nem akarom megkeresni? - Pirul el mérgében a tenger istenének fia.
- Nem tudom. Megérzés volt. - Vakarja meg a nyakát a hírnök isten fia.
- Az ott? - Zökkenti ki Iasont Percy kérdése, amivel eléri, hogy az Argó kapitánya arra forduljon, amerre mutat.
- Had találjam ki Aphrodité lányai. - Fintorodik el az argonauta.
- Igen. - Biccent egyet Percy.
- Igen az Hylas. A nimfa vére. Ne is foglalkozz vele, minden rendben lesz. Tud magára vigyázni. - Legyint egyet Iason. - Szóval megmutatod a fát? - Teszi fel újra a kérdést, ezzel elérve, hogy Percy halványan elmosolyodjon.
- Kövess. - Int egyet és indulnak meg Thalia fája felé.
Így lehet, hogy a nap nagy részében az argonauták nem nagyon látták egymást. Mindenki más kis csapat társaságában töltötte az idejét. A tengerparti csapat például még tett is egy kört a tengeren, mielőtt összeszedték volna az istenek királyának gyerekeit, hogy tartsanak egy kis párbajt a tengerparton. A szél ikrek a Hermész kabinnal felmérték a legjobb csapda pontokat a táborban. Az jós isten fiai pedig testvéreik között töltötték a napjuk nagy részét.
- Szóval mikor szabadul ki a villámos gyereke a fából? - Kérdezte suttogó hangon Kalais, mikor a csapat vacsora előtt az erdő szélén összegyűlt.
- Nem tudom. Csak azt, hogy még ma meg kell történnie. - Tárta ki a karjait Idmon.
- Látta valaki Hylast? - Fintorodik el Tiphys és néz végig a csapaton.
- Mikor legutóbb láttuk az reggel volt és Aphrodité lányocskáival volt. - Vonja meg a vállát Iason, Percy pedig bólogat mellette.
- Az Aphroditésekből kiindulva nem lehet tudni mikor engedték el, ha egyáltalán elengedték. - Forgatja meg a szemeit Percy.
- Hé! Itt vagyok! Bocsánat a késésért. Ezektől a lányoktól alig lehet megszabadulni. - Jelenik meg a tábor felől rohanva a nimfa fiú és támaszkodik meg saját térdein, hogy kifújja magát, mikor elég közel ér a csapathoz.
- Hát rajtad meg mi van? - Néz végig értetlen fejjel a fiú Herakles. Ezzel viszont csak azt éri el, hogy Hylas kihúzza magát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hogy tetszik? A lányok azt mondták így nem fognak megbámulni az emberek, ha kimegyek a táborból. - Néz végig magán kissé zavarva jőve a fiú.
- Jé, olyan láncod van, mint nekem! - Mutat lelkesen a Hylas nyakában pihenő ékszerre Nauta, aki most Herakles nyakában ül.
- Bizony. Ahogy ők mondták. - Köszörüli meg a torkát és nőies hangon folytatja. - Mutatni kell, hogy argonauta vagy. - Ahogy ezt befejezte megvonja a vállát. - Még a ruhacsatomat is megtarthattam. - Folytatja már a saját hangján és emeli meg bal kezét, amin egy karkötőre erősítve ott csillog az arany ruhacsat.
- Nagyon jól nézel ki Hylas. - Dicséri meg végül Orpheus a fiút. - Szóval merre vannak azok az Aphrodité lányok? Én is akarok egy ilyen átalakítást. - Jelenti be, amivel eléri, hogy mindenki elnevesse magát.
- Szerintem a Posszeidón kabinnál keresnek. Megnézhetjük. - Vigyorog Hylas és mikor a csapat beleegyezik együtt indulnak el megkeresni a szerelem istennőjének lányait.
