Historia Argonautica

16. Mr. D

Az argonauták Kheiron vezetésével lassan és szinte minden gyereket elkerülve jutottak az erdőn keresztül a tábor vezetőjének bungallójához.

- Gyertek beljebb! - Fordul Kheiron a csapathoz. - Percy te jobb, ha kinn maradsz. - Ajánlja a tenger isten legfiatalabb fiának.

- Szó sem lehet róla, nem hagyjuk kinn az öcsit. - Fogja közre azonnal az említettet Euphemus és Idas.

- Legyen ahogy akarjátok, de ha Mr. D ideges lesz az nem az én hibám. - Adta be a derekát végül a kentaur.

- Áh itt vagy! Szóval hol vannak azok a barmok, akik azt mond... - Még csak be sem fejezi a mondatot, mikor a szemei kitágulnak és még a száját is eltátja.

- Dionüsszusz. - Hajol meg szinte egyszerre az összes Argonauta.

- Szia! - Integet vidáman Argó és mikor Herakles megfogja a hátát, hogy előre tudjon hajolni a kislány egyszerűen leugrik a férfi vállairól és odaszalad az istenhez. - Sokkal nagyobb vagy, mint elképzeltem. - Vágja csípőre komoly fejjel a kezeit a lányka.

- Jól van. Hajóács, te vagy a legokosabb a csapatból. Ez honnan jött elő? - Mutat a bor istene a lánykára.

- Ő az Argó. - Mondja tiszteletteljes hangon Argus.

- Sokkal kisebb vagy, mint elképzeltem. - Néz le fintorogva a lányra Dionüsszosz.

- Ti is hallottátok ezt? - Húzza ki hirtelen magát Kalais.

- Én igen. - Néz szúrós szemekkel a szoba távolabbi felének irányába Zetes.

- Na, ne! Már megint? - Mordul fel az isten és indul meg a ház végébe.

- Ne! - Kiált az isten után Idmon, akinek halvány lila szemei most úgy fénylettek, mint a csillagok.

- Testvér? - Lepődik meg Orpheus és Mopsus egyszerre.

- Mi lett vele? - Kérdezi fintorogva Dionüsszosz.

- Mi hárman megyünk. - Mondja komolyan válasz helyett Idmon és kapja el testvérei csuklóját, mielőtt elsietne az isten mellett.

- Öm, gondolom ez nem szokásos. - Jegyzi meg alig hallhatóan Percy.

- Te csak ne szólalj meg! - Kiált rá az isten, mire a tenger istenének fiai körbe veszik a fiatalt, mintha meg akarnák védeni.

- Az nem kifejezés. Idmon még sose csinált ilyet. - Gondolkodik el Iason, de mielőtt bármi mást tudna mondani ismerős énekhang tölti be a házat.

- Ez Orpheus! - Tágulnak ki Dionüsszosz szemei. - Mit csinál az a szerencsétlen? - Szorulnak ökölbe a férfi kezei.

- Oh... - Teszi szája elé a kezét Argó.

- Mi? - Dörren rá az isten, amivel eléri, hogy a lányka mérgesen nézzen rá.

- Mi lett bor nélkül eszed sincsen? - Lép az isten mellé és áll fel a székre, amin a férfi korábban ült, hogy lekeverjen neki egy tockost. - Isten vagy, használd a tudásodat! Kinek a dala ez? Hm? Kinek? - Kezdi el húzni az isten fülét.

- Argó szerintem nem kellene... - Kezd bele Athéna fia.

- Dehogy nem kell! Annyira bele gyepesedett az önsajnálatba, hogy nem lát tőle! - Morogja a lányka.

- Honnan tudod, hogy nem ihatok? - Sziszegi morcos hangon Dionüsszosz.

- Athéna teremtménye vagyok, mindent tudok, amit ő tud. Látom a múltat és látom a jövőt. Szóval válaszolj. Kinek a dala? - Kérdezi újra rideg hangon.