Historia Argonautica

7. Tracsparti

- Jól van, akkor én elmondom nagy vonalakban. Aztán viszont lehet jobb lesz, ha a kisasszony magyarázza el a végét, mert úgy nézett ki, hogy ő érti, hogy Idmon mit makogott. - Vakarja meg a fejét a nap titánjának fia.

- Nekem megfelel. - Vonja meg a vállát a boszorkány.

- Szóval... - Kezd bele, de hirtelen abba hagyja és pislogva néz végig a csapatán. - Ömm... Fiúk mielőtt átjöttünk a sziklákon a tengerparti bunyó volt, vagy annak a kettő idiótának a hárpia fogócskája a látónál? - Mutat kérdése közben a Boreas fiakra.

- A fogócska. - Vágják rá egyszerre az ikrek, amivel elérik, hogy Augeas biccentsen egyet.

- Jó. Szóval éppen úton voltunk Kolkhiszba, de Tiphys szerint a legrövidebb út során keresztül kellett mennünk a lebegő sziklákon, de mint tudjuk azokról az a hír járja, hogy sose állnak meg, így segítséget kellett valakitől kérnünk, hogy mit csináljunk a keresztül jutás érdekében. Akkor találkoztunk a jóssal, akit a hárpiák kínoztak. - Meséli Augeas.

- Mi meg elkergettük őket. - Karolja át testvérét Zetes és vigyorog szélesen, mint a vadalma.

- Mit mondott a látó? - Jön a következő kérdés a nap titán lányának szájából egy biccentés után.

- Hogy.... - Kezd bele Augeas, de tátva marad a szája, mire Mopsus felkacag és átveszi a beszédet.

- Fogjunk egy fehér galambot és mikor a sziklákhoz érünk engedjük útjára, ha baj nélkül halad a sziklák között a mi utunk is probléma mentes lesz, de ha meghal, akkor inkább várjunk még. - Vonja meg végül a vállát a madarakkal beszélő argonauta.

- Pontosan. - Bólint egy határozottat Augeas. - Mikor Mops elengedte a madarat az minden gond nélkül elindult a sziklák között. Mi meg utána, de aztán akkora hullámok közé keveredtünk, hogy azt hittem valakiket ki akar nyírni az apjuk. - Bök a tenger isten fiai felé.

- Hé, attól hogy fasz, még nem akar minket direkt megölni. - Kapja fel a vizet Idas.

- Attól még kurva nagyok voltak a hullámok. - Ellenkezik a nap titán fia.

- Ennek még most legyen vége mielőtt elkezditek. Nincs kedvem férfi veszekedést nézni. Folytatnátok? - Szól közbe a ház úrnője, mire Augeas sóhajt egyet.

- Bocsánat húgi. - Kér elnézést és mikor a boszorkány csak legyint egyet folytatja. - Hol is voltam? Ja, igen a nagy hullámoknál. Aztán egyszer csak kijutottunk és rájöttünk, hogy sziklák sehol, part sehol, aztán meg Aethalides kiborult, hogy emlékszik. - Mutat az említett férfire. - Utána meg Idmon kezdett el valamit motyogni. - Vakarja meg megint a fejét.

- Időt utaztak az elmondásuk szerint. Valamilyen felsőbb hatalom az egész hajójukat előre hozta az időben, mindenkivel a hajón. Ezért nem emlékeznek semmire, ami azóta történt, hogy eljöttek a múltból és itt kötöttek ki. - Szól közbe Annabeth és magyarázza el a helyzetet Kirkének.

- Akkor a Futár fia min akadt ki? - Húzza fel a szemöldökét az idősebb nő, mire a szólított megköszörüli a torkát.

- Tudja hölgyem, én mindenre emlékszem, amit valaha láttam és mikor átjöttünk a sziklákon egyik pillanatról a másikra egy csomó emlék támadta meg az elmémet. Olyan dolgokat tudtam, amit addig nem. Láttam az utunk végét, láttam magát, láttam ahogy haza jutunk, láttam ahogy meghaltam és láttam Hádészt, majd azt, ahogy szinte az összes barátom megtér belé. - Sóhajt egyet, majd mintha elnézne a távolba folytatja. - De azokat a dolgokat nem éltem meg, szürkék, mint az álom nehezen elérhetők. - Itt fintorba torzul az arca. - És megfájdul a fejem, ha túl erősen koncentrálok rájuk. - Fogja meg a homlokát, mire Kirké megmozdul és a Hermész fiú elé sétál, majd mutató ujját a férfi homlokához érinti.

- Ez addig segít, amíg itt vagytok. - Jegyzi meg a nő, mielőtt visszatérne a helyére.

- Én vagyok az egyetlen, aki nem érti, hogy jött Hádész ide? - Kérdezi összehúzott szemekkel Percy, amivel eléri, hogy Kirké felnevessen.

- Abban az időben, ahonnan a testvéremék jönnek még Hádészként utaltak nem csak az istenre, hanem az egész Alvilágra és sokkal nagyobb tisztelete volt az emberek között, mint ma. - Magyarázza a nő. - Te és Annabeth ebből az időből vagytok, igaz? - Néz a lányra maga mellett.

- Igen. - Biccent a szőke lány. - Nem tudom, hogy futottak össze velünk, de azóta belekeveredtünk egy viharba és itt kötöttünk ki. - Meséli a lány.

- Nem volt nehéz, Mopsz madara vezetett el hozzátok, miután Iason halálra ijesztett egy csapat embert. - Kuncogja Augeas.

- Még mindig nem értem mi bajuk volt. - Fonja össze maga előtt a karjait az Argó kapitánya.

- Hát abból kiindulva, hogy nem értettük mit mondanak, valószínűleg ők se értettek minket. - Vonja meg a vállát Tiphys.

- A félisteneken és a szörnyeken kívül nem sokan beszélnek ógörögül. - Emeli meg a kezeit Percy.

- Miért van új görög? - Kérdezi kuncogva Ancheus.

- Igen. - Mondja egyszerre Percy, Annabeth és Kirké komoly arccal, ami elég hozzá, hogy az argonauta arcáról lefagyjon a mosoly.

- Szóval röviden ennyi a történetünk. Most meg elkísérjük a fiatalokat az útjukon, mert valaki szerint a küldetést be kell fejezni. Aztán meg ki kellene találnunk miért kerültünk ide. - Sóhajt egy újabbat Augeas.

- A küldetést be kell fejezni. - Erősködik Iason. - Nem fogom félbe hagyni, hogy azt mondják rám, hogy beszari vagyok. - Morogja.

- Persze, ezt értjük! Csak elméletileg már megcsináltuk! - Vág vissza Idas.

- Most mi bajod van? Inkább kóvályogjunk anélkül, hogy tudnánk, hogy hol vagyunk? Így legalább vigyázunk az öcsédre meg Argus húgára és elmegyünk, ahhoz a mit tudom én kihez, akit a kis hölgy említett. - Fejezi be paprika piros fejjel Iason.

- Miről beszél? - Tudakolja Annabethtől Kirké.

- Percyvel éppen az aranygyapjút keressük és velünk akarnak jönni, hogy utána visszavigyük őket a félvértáborba. - Magyarázza a szőke lány.

- Áh, Mr. D-hez. - Bólogat Kirké. - Nem rossz ötlet, ha ő nem, akkor a püthia csak tud valamit róluk. - Fogja meg az állát a nő.

- Gondolom ez azt jelenti, hogy nincs ötleted mitől kerülhettünk ide húgi. - Fintorodik el Augeas, mire a ház úrnője sóhajt egy nagyot és megrázza a fejét.

- Sajnálom bátyó, de nincs. Az egyetlen, akiről én tudok, hogy hatalma lehetne az ilyenre az be van zárva a Tartaroszba. Nem tudom miért kerülhettetek ide, de utána nézhetek a nimfáimmal, hátha valaki hallott valamit. Már csak az a kérdés, ha te a múltból ide jöttél, akkor mi van a jelenbéli éneddel? - A kérdés hallatán Augeas és Herakles összenéznek.

- Ezen még nem gondolkodtam el. - Vallja be őszintén a nap titánjának fia.

- Persze, hogy nem gondolkodtál el rajta. Küldetek valakit hozzád, hogy megnézze az istállódat. - Forgatja meg a szemeit Kirké, majd feláll. - Jól van vendégek élvezzétek a kikapcsolódást. Előkészülök a vacsorához és az éjszakai szállásotokhoz. - Jelenti be és távozik.

- Fura családod van Augeas. - Suttogja Hylas, mikor Kirké már az ajtón túl van. Megjegyzésével pedig kicsal egy nevetést az említettből.

- Na ebben igazad van. Nagyon igazad! - Ért vele egyet.