Historia Argonautica

10. Út a szirénekhez

A reggeli ahogy a tegnap esti vacsora is nagy sikert váltott ki az argonauták között és bár többeknek a fejében megfordult, hogy lehet még maradniuk kellene ebben a szálloda nevezetű dologban egy ideig. Mégis egyikük se merte végül felhozni a dolgot, Kirké híre még a mostani kedves vendégszeretetének ellenére is féken tartotta a férfiakat gondolataik meggondolatlan kinyilvánításától.

- Szóval, ha jól értettem az aranygyapjút akarjátok megkeresni, igaz? - Tudakolja a reggeli végén a ház úrnője.

- Igen. Iasont azért küldték el, a gyerekeknek meg szükségük van rá. - Biccent egyet Augeas húga felé.

- Úgy mondod, mintha én nagyon meg akartam volna csinálni ezt a küldetést. - Forgatja meg a szemeit Iason. - Még csak nem is istentől kaptam, de mind tudjátok mekkora szerencséje volt annak a baromnak, hogy pont Hérát kérte tanúnak. - Morogja az argonauták vezetője. - Könyörgöm, én csak a jogos trónomat akartam. Erre itt kötöttünk ki.

- Kellett neked átcipelni a nyanyát a folyón. - Vonja meg a vállát Euphemus.

- Persze egyszer akar segítőkész lenni az ember és mit kap cserébe? Halálos küldetést. Kezdem azt hinni, hogy az istenek egy része örömét leli abban, hogy megpróbál kiirtani minket. - Túr a hajába Iason.

-Ilyen az istenek természete. Nem tudják úgy felfogni a világot, mint mi. - Rázza meg szomorúan a fejét Kirké, majd sóhajt egyet. - Visszatérve a kérdésemre. Tudjátok merre van? Mert Kolkhiszból már egyszer elhoztátok. - Mondja komolyan a nő, mire az argonauták szinte egy emberként fordulnak Percy és Annabeth felé.

- Polyphemusnál. - Motyogja a fiatal fiú, amivel eléri, hogy Kirké szemei kitáguljanak.

- A küklopsznál? - Kérdez vissza, de a két modern gyerek csak bólogat.

- És a barátunk is. - Teszi hozzá Percy.

- Ez nagyon rossz hír. Azt hallottam, hogy a bárányai megkedvelték az emberhúst. - Gondolkodik el a nő az állát fogva. - De ez csak egy gond. Ha békén hagyjátok őket, akkor be tudtok jutni a küklopszhoz, hogy kiszabadítsátok a barátotokat, de már az odajutással is bajok lesznek. El kell mennetek a szirének szigete mellett. Aztán, ha bejuttok Polyphemushoz ki is kell jutnotok onnan. Márpedig Odüsszeusz óta sokkal óvatosabbá vált. - Magyarázza a nő.

- Valamit ki kell találnunk, de most legalább van segítségünk. - Néz lelkesen Percy a csapat felé.

- Több ember nagyobb esély. Sokkal jobb, mintha csak ketten lettünk volna. - Vigyorodik el Annabeth.

- Számíthattok ránk öcsi. - Karolja át Percyt Idas.

- Elég furcsa kis csapat vagytok. - Kuncog Kriké. - Viszont ha valakiknek, akkor nektek meg van minden esélyetek rá, hogy sikerrel járjatok. A legjobbakat kívánom nektek és ha bármikor a szigetem környékén jártok köszönjetek be bátran. Tárt karokkal foglak várni titeket. - Mosolyog a nő, ahogy az ajtó felé vezeti a csapatot.

- Ég veled húgi. Amint lehet visszajövök meglátogatni téged. - Ad egy csókot a nő arcára Augeas.

- El is várom bátyó. - Öleli meg szorosan a férfit a ház úrnője, majd miután mindenki elbúcsúzott a csapat visszaindult az Argóhoz, ami még most is ott állt, ahova tegnap kikötötték.

- Tudja valaki merre kell mennünk innen? - Kérdezi Annabeth, mikor mindenki felszállt a hajóra és az kifutott a tengerre.

- Fogalmam sincs. - Vonja meg a vállát Iason.

- Neked nem is kell tudni. Elég, ha mi tudjuk. - Kuncog Tiphys és lép azonnal oda a hajókormányhoz.

- És ti honnan tudjátok? - Tudakolja gyanakodva a tudás istennőjének lánya.

- A tengeren vagyunk ez a mi otthonunk, mi sose veszünk el a vízen. Tiphys pedig a legügyesebb közöttünk a navigálásban. Szerintem vakon tudná merre kell mennünk. - Legyint egyet Euphemus.

- Azért annyira nem vagyok jó, mégiscsak egy unoka vagyok. Nem a fia. - Forgatja meg a szemeit a kormányos, majd elnéz napnyugat felé. - Közeledünk a szirénekhez, mire a nap felér a delelőjére ott leszünk. - Jelenti be, ezzel pedig elcsendesedik a hajó.

- Milyen volt a világ a ti időtökben? - Jön úgy egy óra múlva a kíváncsi kérdés Percytől, aki az Argó korlátján ülve bámulja a tengert.

- Attól függ mire vagy kíváncsi. - Vág vissza Castor.

- Mennyire tudtak rólatok az emberek? - Néz a csapat felé Percy.

- Ezt nem értem. - Vakarja meg a fejét a Léda fiú.

- Volt akiről jobban, mint másokról. - Kezd bele Argus a válaszba. - Rólam például kevesen tudták, hogy Athéna fia vagyok, de Heraklesről mindenki tudta, hogy Ze... - Itt megáll és felnéz az égre. - Hogy az ő fia. - Mutat az ég felé. - Ahogy Catorról és Polydeucesről is, de például Iasonról kevesen tudják, hogy Hermész unokája, a tenget isten fiairól pedig csak azok tudnak, akiknek elmondták. - Magyarázza a férfi.

- De akkor nem kellett titokban élnetek? - Pislog Percy.

- Természetesen nem. A mi korunkban már elég ritkává vált, de a nagyszüleink idejében még mindennapos volt, hogy az istenek az emberek között jártak. Sok család származtatta magát a mi időnkben isteni vérből. Akik igazat mondtak és megvolt a hatalmuk is, azokat nagy tisztelet övezte. - Meséli most Herakles.

- Ahogy mondja. - Ért egyet Argus.

- És nem volt veszélyes, hogy vonzátok a szörnyeket? - Billenti oldalra a fejét Annabeth.

- Van hatalmunk hozzá, hogy megvédjük a népünket, meg különben is tudnak ők vigyázni magukra. Annyi szörny jár a világon, hogy muszáj megtanulniuk. - Legyint egyet Lynceus.

- Múlt idő. - Komolyodik meg Annabeth. - Ma már kevesebb szörny van, de erősebbek és veszélyesebbek az emberekre, akik elfelejtették őket. - Sóhajt egyet.

- Nem akarok beleszólni a beszélgetésbe, de itt lenne az ideje, hogy kitaláljunk egy tervet a szirének ellen, mert hamarosan hallótávon belülre kerülünk és valahogy nincs kedvem vízbe fullni. - Fintorodik el Tiphys, ahogy a távolba bámul.

- Oh, a szirénkéket csak bízzátok rám, nem lesz velük semmi bajunk. - Kuncog Orpheus és húzza elő a lantját, amit azonnal meg is pendít.

- Elég magabiztos vagy Orph, mintha tapasztalatból beszélnél. - Böki oldalba Iason, amivel eléri, hogy a barna hajú férfi ugorjon egyet.

- Nagyon vicces vagy. - Néz szúrós szemekkel az argonauták vezetőjére. - Amúgy ha nagyon érdekel, nem tapasztalatból beszélek, de még nem láttam olyan lényt a földön, ami ellent tudott volna állni az énekemnek. - Vonja meg a vállát végül.

- Így legalább nem kell betömnünk a fülünket. - Sóhajt fel Percy.

- Vagy lekötözni magunkat. Bár én azért kíváncsi lettem volna miről énekelnek. - Teszi hozzá Annabeth és néz el vágyakozón abba az irányba, ahova Tiphys.

- Nem mondanának újat. - Szólal meg Idmon. - Athéna lánya vagy, pontosan tudod, hogy mire vágysz legjobban, csak félsz bevallani. - Magyarázza tovább, majd elmosolyodik. - Te találtad ki őket igaz? - Annabeth szemei a kérdés hallatán kitágulnak. - Ezt igennek veszem. Szerintem avasd be Argust a terveidbe. Ne tudd meg hányszor hallgattam végig, ahogy valami hasonlóról mesél. Együtt még van is esélyetek megcsinálni. - Néz el az ég felé.

- Szívesen meghallgatnám a terveid. - Mosolyog Annabethre Argus, amivel eléri, hogy a lány eltátsa a száját.

- Jól van elég volt a csevejből. Orpheus menj a hajó elejére. A többiek pedig próbáljanak csak a zenére koncentrálni. Mindjárt ott vagyunk. - Zavarja meg a beszélgetést Tiphys.