Historia Argonautica

21. Útnak indulni

- Oda leteheted! - Int egy kanapé felé a mámor istene, mikor a csapat eléri a tábor központjának számító épületet. Az isten szavára Castor óvatosan lefekteti a fekete hajú lányt az ülő alkalmatosságra.

- Mi lesz most vele? - Tudakolja Polydeuces.

- Megvárjuk, míg felébred aztán, ha a fejes elfogadja beköltözik a kabinjába, ha nem akkor megy a Hermészesekhez. - Vonja meg a vállát a mámor istene. Ezzel pedig eléri, hogy az argonauták Idmon felé pillantsanak, aki csak biccent egyet válaszul. - Akartok még valamit? - Fintorodik el Dionüsszosz.

- Én szeretném megkérdezni, hogy mi a tervük az aranygyapjúval? - Lép előre Argus, ezzel elérve, hogy többen összenézzenek az argonauták között.

- Elteszem valahova az emeletre, aztán ha azoknak ott fenn kell, majd eljönnek érte. - Fonja össze maga előtt a karjait az isten és néz el oldalra, mintha nem is akarna foglalkozni igazán a dologgal.

- Ez esetben nagy baj lenne, ha mi magunkkal vinnénk az utazásra? - Kérdezi Argus komoly tekintettel.

- Mire kellene az nektek? - Húzza össze szemeit az isten és néz végig gyanakodva a csapaton.

- Hasznos lenne, ha véletlen megsebesülnénk. - Jelenti be a bölcsesség istennőjének fia, mintha teljesen természetes lenne, amit mondott.

- Tőlem. Vigyétek! - Kapja fel az asztalra ledobott állatbőrt és dobja el a csapat felé.

- Köszönjük. - Hajol meg mélyen a mámor istene előtt Iason, miután elkapta a gyapjút.

- Oh és holnap reggel útnak indulnánk. - Veszi vissza a szót Argus.

- Oda mentek ahova akartok, nem tartozok értetek felelősséggel. - Vonja meg a vállát az isten. - Csak szóljatok annak a hiperaktív levélhordónak. - Forgatja meg a szemeit.

- Ami a felelősséget illeti. Szeretnénk, ha megengedné, hogy az ifjú Perseust magunkkal vigyük, mint vezetőt. Szükségünk lenne valakire, aki ismeri a világot és el tudna minket kalauzolni. - Folytatja Athéna fia.

- Miért pont ő? Tudok mellétek mást adni. - Fintorodik el az isten, ahogy Percyre néz.

- Mert vele már tudjuk, hogy dolgozzunk össze. - Szól közbe Iason is.

- Ennek odafenn nem biztos, hogy örülni fognak. - Sóhajt egy nagyot a tábor vezetője. - De mégis mi bajt tudna csinálni, ha veletek van. - Motyogja az orra alatt. - Legyen veletek mehet. - Legyint egyet az isten. - Most viszont húzzatok innen, nem lehet ennyi ember között pihenni. - Fordít hátat a csapatnak, amivel arra ösztönzi az argonautákat, hogy valóban elhagyják az épületet.

- Ez elég könnyen ment. - Pislog nagyokat Percy, ahogy a csapat a vacsorához igyekszik.

- Az lehet miattam volt. - Kuncogja Orpheus, ezzel elérve, hogy a csapat értetlenül nézzen rá.

- Ezt hogy érted Orph? - Tudakolja Tiphys.

- Hát mondjuk úgy, hogy a legutóbbi beszélgetésünk után gondoltam, hogy nehéz lenne meggyőzni a rendes úton, úgyhogy kicsit rásegítettem a dologra. - Magyarázza a jóslás istenének leghírhedtebb fia.

- Nem is énekeltél. - Fintorodik el Zetes.

- Ez az! Ott álltunk melletted eléggé hallanunk kellett volna, ha énekelsz. - Helyesel az északi szél istenének másik fia.

- Nem kell fennhangon énekelnem ahhoz, hogy hasson a dolog. A szándék elég. - Vonja meg a vállát a dalos torkú argonauta.

- Hallod Orph most elkezdtem tőled félni. - Néz aggódó tekintettel a fekete hajú Apolló fiúra Idas.

- Most használtam életemben másodjára. Túl sok koncentráció kell hozzá. - Legyint egyet Orpheus.

- Tudod barátom, ez nem nyugtat meg senkit egy cseppet sem. - Rázza ki a hideg Augeast.

- Jól van fiúk elég volt. Orpheus biztos nem használná a csapaton a képességét. - Szól közbe a veszekedésbe Nauta. - Szerintetek mikor szóljunk Hermésznek? - Tudakolja a lányka és billenti oldalra a fejét.

- A vacsora után, mikor visszamentünk a kabinba? - Ajánlja fel Percy.

- Lehet az lesz a legjobb, úgy lesz ideje felkészülni az indulásra. Jobb lesz, ha reggel minél hamarabb útra kelünk. Ki tudja milyen sokáig fog tartani az utunk. - Sóhajt egy nagyot Iason és néz el a tenger felé.

- Valószínűleg negyed annyi ideig, mint amire gondoltok. - Kuncogja a tenger istenének legfiatalabb fia.

- Ezt hogy érted? - Értetlenkedik Euphemus.

- Fogalmatok sincs a modern tömegközlekedés előnyeiről. - Neveti el magát Percy.

- Jó kíváncsi lettem, hány hétig tart körülbelül eljutni innen oda? - Húzódnak egy halvány mosolyra Iason ajkai.

- Egy nap, de akkor már nagyon sokat mondtam. - Vonja meg a vállát Percy.

- Olyan közel van? - Tágulnak ki Hylas szemei.

- Nem. Ennyivel gyorsabb a közlekedés. - Vigyorog a tenger istenének legfiatalabb fia.

- Halljátok fiúk, tetszik ez az új világ. - Lelkesedik Castor, ezzel elérve, hogy a csapat minden tagja nevetni kezdjen.

A vacsoránál, a reggelihez képest sokkal kevesebb gyanakvó pillantást kaptak a múltból jött utazók a jelen héroszaitól. Majd teli hassal tértek vissza a Posszeidón kabinba és foglalták el az előző nap kiválasztott helyüket.

- Szóval, hogy is kellene szólnunk egy istennek? Áldozatot mutatunk be? Se borunk, se állatunk nincs, amit feláldozhatnánk. - Vakarja meg a fejét Telamon.

- Nem kell neki sehogy se szólnunk. Tisztán hall minket. Nem igaz? - Kérdezi kuncogó hangon Nauta, ahogy elnéz a kabin ajtaja felé.

- Teljesen igazad van. - Jelenik meg az ajtóban a tolvajlás istene. - Szabad lesz bemennem? - Tudakolja oldalra billentett fejjel, mire a tenger istenének fiai összenéznek és egyszerre bólintanak egyet.

- Megtisztelne vele minket. - Mondja végül Euphemus.

- Köszönöm. - Mosolyodik el a tolvajok istene és lép be a kabinba. - Szóval döntöttetek, hogy mikor akartok indulni? - Kérdezi fél kezét csípőre rakva.

- Holnap reggel. Nem látjuk értelmét sokáig halogatni a dolgot. - Avatja be az istent Iason a csapat tervébe.

- Értem. Akkor holnap Westportba utazunk. - Bólogat a tolvajok istene. - Rendben, akkor reggel hat órakor várjatok rám a tábor bejáratánál. Elintézem én az utazásotokat. - Jelenti be komolyan Hermész.

- Köszönjük. - Mosolyog kedvesen apjára Aethalides.

- Ugyan már nem tesz semmit. Azért egyetek mielőtt elindulunk. - Húzódnak egy halvány mosolyra az isten ajkai. - Holnap reggel találkozunk argonauták. - Köszön el és távozik hatalmas fényesség közepette.

- Van egy olyan érzésem, hogy nagyon meg fogja lepni, hogy Percy velünk jön. - Terül ki az ágyán Idas.

- Nem kérdezett rá, innentől az ő gondja, ha meglepődik. - Vonja meg vállát Nauta.

- Amúgy ha megnéztük a hölgyet ott a kikötőben, akkor visszajövünk, vagy megyünk kiszabadítani a testvéreink onnan a... - Kezd bele a kérdésbe Peleus. - Honnan is? - Fordul Percyhez.

- Lotus Casinoból. - Vágja rá a fiatal.

- Az lesz a legokosabb, ha kihozzuk a héroszokat a casinoból. - Szól közbe elgondolkodva Nauta, majd megrázza a fejét. - Most viszont itt az ideje, hogy nyugovóra térjünk. Holnap hosszú út vár ránk. Nem kellene, hogy fáradtan kezdjünk neki. - Néz végig a csapaton.

- Igen is kis asszony! - Szólal meg egyszerre a két szél iker ezzel egy nevetést kicsalva szinte minden jelenlévőből.

- Helyes, hallgassatok is rám kis fiaim! - Húzza ki magát Nauta teljes komolysággal, de egy fél pillanat múlva már az egész kabin egy emberként nevet.