𝐭𝐡𝑒 𝐛𝐫𝐨𝑘𝐞𝐧 𝑜𝑚𝐞𝑔𝑎 𝐨𝑓 𝐚𝐥𝑝𝐡𝐚 /𝑗𝑖𝐤𝐨𝐨𝐤/

4 rész

Jimin szeszög:

Borzasztó fájdalommal nyitottam ki   szemeimet. baszus, mindenem fáj. Megpróbáltam felkelni az ágyból, de a nagy fájdalomtól megmozdulni sem tudtam.
-Agh, ne már- inkább mozdulatlan maradtam és csak néztem ki a fejemből.
Miért történik ez velem? Hogy érdemeltem ezt ki? Elvagyok zárva ebbe a kastélyszerü "házban" és nem fog ki engedni innen. Nem láthatom a szüleimet, nem mehetek majd iskolába, nem bolondozhatok többet a barátaimmal a parkban... Otthon...
Nem fog ki engedni innen, nem fog ki engedni innen! NEM FOG KI ENGEDNI INNEN!! érzem hogy az orcáimon végig folyik a meleg sós könycsepjeim, de nem törlöm le őket, hagyom had fojon végig az arcamon le a nyakamig. Csak sírni akarok. Elraboltak, megerőszakoltak, megütöttek, sosem gondoltam volna hogy ez egyszer megtörténhet velem.  Na és a barátaim hogy vannak? Hobi, jin, tae, jól vagytok...?

Megpróbáltam megint felkelni, nagy kínszenvedés árrán sikerült. Felültem az ágy szélére de az alsófelembe nagy fájdalom nyilalt. Áu.
Fél álltam, a falba kapaszkodva próbáltam eljutni a fürdőig, eltartott egy darabig de sikerült. Mivel nem volt rajtam semmi ruha, ezért csak beálltam  zuhany alá. Nem akarok tükörbe nézni..
Megfürödtem, lemostam magam legalább háromszor de még így is mocskosnak érzem magam.
Kiszáltam a zuhany alól, a kendővel áttöröltem minden egyes porcikámat, majd felvettem a tegnap itt hagyott pizsomát. Becsozogtam a szobába, és ahogy ránéztem az ágyra eszembe jutott a tegnap. Elkapotta hányinger, a tenyeremet a számra tapasztva szaladtam a vécé csészéhez kiadni a gyomrom tartalmát. Ülhettem ott 15 perce (ha nem többet) azon gondolkozva hogy mi volt ez hírtelen.
Mindegy. Oda megyek a mosdóhoz és kimosom a számat. Nem szeretek hányni... Megmosom az arcomat is hideg vízzel, majd mikor kész lettem bele nézek a tükörbe... Borzalmasan festek, szinte nem is én vagyok... Uhh

Vissza megyek a szobába és rá sem nézva az ágyra megyek ki az erkélyre leültem az ott lévő székre felhúztam a lábaimat majd a tájat kezdtem el kémlelni. Milyen szép hely, csak akik birtokolják romlottak.
Ülhettem ott vagy 1 órája és megkordult a hasam. Éhes vagyok.
Nem foglalkozva vele néztem tovább a tájat. Olyan 20 perc múlva halottam hogy nyílik az ajtó, nyeltem egy nagyot majd félve oda néztem. Mikor meglátam magát az ördögöt belépni az ajtón csak mégjobban össze húztam magam a széken. össze szorítottam a szemeimet és ráhajtottam a térdemre a fejem.
Nem akarom. Nem akarom. Nem akarom.
Érzem hogy közel van hozzám de nem nézek rá. Megérinti a bal válamat..
- NE ÉRJ HOZZÁM!- Olyan hevesen keltem ki a székből, hogy felburult én pedig a korlát sarkához kuporodtam
- ne érj hozzam...- olyan halkan mondtam hogy szerintem nem is hallotta.
- nyugalom nem eszlek meg - mondta nyugotan, és tett felém egy lépést.
- ne gyere közelebb!!- kiáltottam fel. A lunám nagyon fél. Ahogy én is.
- hé nyugalom - feleerősitette az ilatát nyugtatva vele a lunámat. A szemei vörösen csillantak meg mig az enyémek sárgán.
- nyugalom omega - oda ért hozzám, fell vett a kezei közé, fell állitotta a széket majd le ületett rá.
- egyél - mondta semleges hangon, majd le ült a másik székre.
Ránéztem a tányérra, palacsinta juhar sziruppal leöntve és gyümölccsel a tetején. Olyan jól nézet ki hogy megkordult a hasam.
Megfogtam a villát majd a kést, vágtam egy darabot,  majd beraktam a számba. És ez így ment míg el nem fogyott, ő csak nézett és meg sem mozdult.

*time skip*
*1 hét elteltével*

A napok ugyan azok.. A fájdalom a lelkemben nem múlik el... Csak ugyan arra gondok. Mi lett volna ha nem megyünk el abba a buliba? Ugh... Már mindegy, hiába próbálok erre gondolni, nem mehetek vissza az időben.
3 napja folyamatosan rosszúl érzem magam. Reggelente hányok, és nem tudok döntésre jutni hogy miért.

A wckagylót ölelve ülök a földön. Émelygek és kavarog a gyomrom... Utálok hányni..
Hallom a lépteket kintről... Megijedek. Ez jungkook lehet? Oh ne...
Kinyílik a fürdőszoba ajtaja. Az egyik őr (aki mindig a szobám előtt áll) jön be.

- hé, jól vagy? - kérdezi kicsi aggodalommal a hangjában.
Megrázom a fejem, és újra kiürítem a gyomrom tartalmát.

- szólok a főnöknek - majd gyors léptekben elhagyja a helyet...

Ennek nem lesz jó vége...

Pár perc múlva hangos lépteket hallok. Jungkook szinte betörve az ajtót jön be a fürdőbe.
- mi bajod van omega? - hideg és komoly hangon szól hozzám. Én sem tudom te mamlasz hogy válaszoljak?!?

- nem tudom... 3 napja minden reggel ez van... - lassan fel állok, és a mosdóhoz megyek. Megmosom az arcom kicsit felfrissítve magam.

- velem jössz! - megragadja akaromat és húzni kezd kifelé az ajtón.

- ne ilyen erősen te vadállat! Ez fáj! - próbálom elhúzni a kezemet, de persze hogy nem engedi! Miért engedné?

- nyughas! - az illata folytogatóan erős lessz. tovább húz, amíg egy nagy kétszárnyas ajtóhoz nem érünk. Majd szinte betörve az ajtót lök be rajta. Majdnem elesek, de megtartom magam.
Megpillantok egy fehér köpenyben lévő férfit. Kb 45-50 év körüli lehet. Orvos??

- Mr.lee, visgálja meg az omegát. Most!! -  kiabálva beszél. Nem tudom hogy miért ideges, de az illata folytogat.

- fiatalember vegyél vissza! Az ilatod dúrva! - komoly hangon beszél - menj ki amíg megvizsgálom. Ha itt maradsz az omegát csak felzaklatod.
Jungkook szemei szikrát szórnak de engedelmesen kimegy, maga után erősen becsapva az ajtót.

- szia kedves. Hogy hívnak? És ami a második nemed? - vesz elő egy papírt az asztalra rakja.

- ji-jimin vagyok Omega... - kissé remeg a hangom. Az orvos elkezd jegyzetelni.

- mi baj? Miért rángatot ide ilyen durván?

- 3 napja reggelente rosszúl vagyok.. Hányok és émelygek..

Mr.lee bólint, és int hogy feküdjek fel az ágyra.
- elvégzek egy ultrahang vizsgálatot. Lehet csak elrontotad a gyomrod. -
Én csak bólintok. A hasamon felhúzom a pólót. Mr.lee hideg zsellét ken a hasamra majd azt a bigyót is ráteszi és elkezdi kereseni a problémát.

Nézem a ultrahang képernyőt. Sóhajtok. Bárcsak érteném ezt.

Mr.lee talál valami. Újra a képernyőre pillantok ahol van egy pici fehér pont.
- azt hiszem tudom mi a "baj"... - mondja komoly hangnemmel, de azért még jobban megnézi a képernyőt.

- mi a baj doktorúr? - félfe kérdem meg.

- khm... Mikor volt az utólsó együttléted valakivel? - okéééé... Ez túl kínos!! De ahogy vissza gondolok hogy én és jungkook... Megborzongok. És nem jó értelemben.

- 1 hete... -suttogva remegő hangal. Lesütöm a szemem.

- értem.. És a másik fél nem használ védelmet? - én csak megrázom a fejem. Mr.lee csak bólint. - akkor már biztos..

- mi az? -egyértelműnek kellene lennie nekem, de annyira ködös az elmém hogy nem bírok gondolgodni.

- 1 hetes terhes vagy...