Reggel 8-kor keltem, de csak 10-kor mentem le az ebédlőbe. János épp nem volt ott, ezért bepakoltam mindenféle kaját a pólóm aljába, és felfelé indultam, de a lépcsőfeljáróban meglátott.
- Hova, hova annyi kajával, és miért nem vagy iskolában? – kérdezte rögtön.
- A szobámba. Vagy már enni se ehetek? Amúgy meg ma nem megyek suliba, de ha mondjuk nem gyalogolnom kéne, akkor tudnád, nem? - kérdeztem vissza ironikusan.
- Csak azt nem értem minek annyi étel - folytatta, de legalább az iskola dolgot ejtette. Hah, gyáva! Szó nélkül megfordultam, letettem az asztalra minden szerzeményem, és megindultam újra felfelé.
- Nem azt mondtam, hogy ne egyél semmit, csak azt kérdeztem minek neked annyi kaja?! És mégis hogy képzeled, hogy nem mész iskolába?! Még náthás sem vagy!
Nem feleltem semmit, csak bezárkóztam a szobámba, és visszafeküdtem aludni. Vagyis visszafeküdtem volna, ha Bence nem hívott volna fel.
- Elfelejtettél! - szólalt meg, rögtön ahogy felvettem a telefont.
- Mi van? - kérdeztem félálomban.
- Ma is tartanod kellett volna nekem órát - felelte nyugodt hangon.
- Ó basszus! Indulok! Maradj ott ahol vagy! - kapkodtam elő a szekrényből valami kimenéshez alkalmas ruhát. - 10 perc! De hé, neked ma nincs tanítás? - kérdeztem gyanakodva. Választ már nem kaptam. Nos, igazából 10 perc alatt öltöztem fel, és 5 perc alatt mostam fogamat, és 10 perc alatt értem oda, azaz jó 15 perccel többet kellett várnia rám. Dee odaértem kezdésre, pont maradt 3 percem. Gyorsan lepucoltam Szilajt, és az idő fogyta miatt úgy döntöttem, hogy szőrézek Bencével, ezért igazából ugyan akkor kezdtünk, mint máskor.
- Biztos, hogy nem! - szólalt meg a fiú, ahogy meglátta, hogy Szilaj nincs felnyergelve.
- De de! - jelentettem ki mosolyogva.
- Nem! Hívom anyukámat! - tiltakozott.
- Véletlenül nem pont ő íratott be? - kérdeztem, és mivel Bence nem válaszoltam, tudtam, nyert ügyem van.
- És mégis hogy szállok fel? - próbálkozott. Válaszul lendítettem egyet rajta.
- Én ezt nem akaroom! - hisztizett. - Le fogok esni, és akkor az a te hibád lesz!
- Jó, jó. Maradj már - vettem le a lóról, és gyorsan felnyergeltem Szilajt.
- Sziszi séta! - mondtam mikor már a pályán álltunk. Szilaj elindult.
- Sziszi? Jézusom, szegény ló! - háborodott fel Bence.
- Legalább őt lehet valahogy becézni! Egy csomó lovat nem lehet. - jelentettem ki. Nem nagyon érdekelt a véleménye, de veszekedni szerettem vele, hiszen az mindig csak baráti civakodás volt, ami vicces. Főleg, ha Bence ideges lesz, az a fej bármit megér!
- Játszunk valamit! - kiáltott fel Bence. - Mi a különbség a szálloda, és a galamb között? - kérdezte ravaszul mosolyogva.
- Nem tudom, mondd! - beszéltem unottan.
- A galamb száll ide, száll oda, de a szálloda nem galamb ide, galamb oda. - mosolygott Bence.
- Ez nagyon rossz volt. – néztem rá fapofával.
- Nah, ne kritizáld szegény viccet! - háborodott fel. - Most te jössz!
- Jó, de ez hosszú lesz. Szóval. Hogy raksz be 3 lépéssel egy elefántot a hűtőbe?
YOU ARE READING
Nincs más lehetőség
RomanceNóri, a 17 éves tinédzser már mindenkit elveszített akit szeretett, így szinte érthető, hogy inkább hülyeségeket csinál a fontos dolgok helyett, mint például a tanulás és a kapcsolatok teremtése. Ám az igazat megvallva nem is igazán szeretne barátok...
