A cage for every ugly spirit -L.S. Magyar fordítás

Első

Harry éppen a templomba tart mikor megcsörren a telefonja. Lenéz a képernyőre és látja, hogy az anyukája hívja, akivel nem is igazán beszélt mióta visszatért az egyetemre három hete a téliszünet után.

- Szia anya – szól bele a telefonba.

- Szia édesem – csiripeli az anyukája a telefonba – Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem hogy vagy. Ugye nem zavarlak?

- Nem, nem igazán, éppen úton vagyok, de nagyjából 15 perces séta, szóval..

- Ó, rendben. – mondja az anyukája – Szóval hogy vagy, drágám? Nem visel meg a hideg túlságosan, ugye?

A következő 10 percben semmiségekről beszélgetnek, bepótolják a kimaradt beszélgetéseket. Harry elmeséli neki, hogy mennek az órák, hogy vannak a barátai, az anyukája pedig elmeséli mi újság van a kis templomukban Holmes Chapelsben, ahol titkárnőként dolgozik. Aztán a téma Harry hétvégi terveire terelődik, elvégre péntek van és éppen csak végzett az óráival délután négykor.

- Oh, ömm, valószínűleg ma este elintézek egy pár dolgot. – mondja, szorosabbra húzza a nyakán a sálat a szabad kezével – Aztán Niall meg akarja nézni az új Etióp helyet, ami most nyílt meg pár saroknyia a kollégiumtól, szóval valószínűleg ezt fogom csinálni holnap és talán megnézek egy filmet később vagy valami. Aztán persze templom vasárnap, nyilván.

- Nyilván – visszhangozza az anyja kuncogva. Nagyon vallásos család. – Jó hétvégének hangzik, kedvesem. Hogy van Williams atya?

- Ó, Jézus, elfelejtetem mondani neked, ömm, nem túl jól. – mondja Harry – Előző hétvégén leesett a bejegesedett lépcsőjükön odakint.

Az anyukájának elállt a lélegzete. – Ó, ne! Jól van?

- Nos, eltört a jobb lába és a kulcscsontja, de legalább él és nemsokára elhagyhatja a kórházat is, de azt mondták, hogy beletelik egy pár hónapba mire újra tud prédikálni.

- Ó, és már hetven felett van szegény. – mondja az anyja aggódó hangon – Micsoda szörnyű baleset. Meg kell néznem, hogy tudunk e neki küldeni meleg ételt a St. John's-ból.

- Biztos vagyok benne, hogy Mrs. Williams örülne neki. – mondja Harry, úgy érzi ez a helyes dolog, amit mondhat. Már látja a templom tornyát, pár háztömbnyire van. Lehajtja a fejét az arcába fújó hideg szél ellen.

Még néhány sajnálkozó hangot ad ki az anyukája, aztán megkérdezi – Szóval ez azt jelenti, hogy helyettese van? Tudod, egy hónap múlva Nagyböjt lesz.

- Igen, igen, ömm emlékszel a negyedéves szemináriumi hallgatóra, akiről meséltem? Aki segít az istentiszteleteken és prédikációkat ad havonta egyszer?

- Igen, mintha említetted volna egyszer. – mondja az anyukája – Mi is a neve?

- Louis.

- Igen, Louis, igen. Mi van vele?

- Nos – mondja Harry – teljesen átveszi az istentiszteleteket erre az időre.

- Micsoda? – kérdi élesen az anyukája – Felszentelték már egyáltalán?

- Ömm, azt hiszem ez az utolsó éve mielőtt felszentelik.

- Harry, édesem, biztos vagy benne, hogy nem akarsz egy másik templomba járni addig? Közeledik a kereszténység egyik legfontosabb időszaka..

- Anya, semmi baj. – félbeszakítja Harry, kissé mosolyogva rugdos egy kavicsot a földön – A felettesek vagy mik az iskolában úgy gondolják, hogy készen áll, szóval mi nem aggódunk miatta.

Az anyukája aggódó hangot ad ki a telefon másik végén – Ha biztos vagy benne.. – sóhajt – Csak hiányzol édesem. Ez az első év, amit külön töltesz, távol tőlem és szeretném, ha jó élményeid lennének de.. ha a felettesek azt mondják Louis készen áll.. akkor gondolom igazuk van.

Még mindig vonakodónak hangzik.

- Te is hiányzol nekem anya. – mondja Harry – És ömm.. majd értesítelek, jó? Majd keresek másik templomot ha, ömm... ha úgy gondolom, hogy nem jól végzi a munkáját.

- Nagyon köszönöm édesem – mondja az anyukája – Annyira büszke vagyok rád Harry, tényleg.

Harry nyel egyet, a torka összeszorul. Már odaért a templomhoz – Köszönöm anya. Most mennem kell, majd felhívlak a jövőhéten, rendben? Szeretlek. És nagyon hiányzol.

- Én is szeretlek – mondja az anyukája – Remélem jó hétvégéd lesz drágám, és mondd meg Niallnek, hogy üdvözlöm!

- Átadom. Szia anya.

- Szia kicsim.