A cage for every ugly spirit -L.S. Magyar fordítás

Kilencedik

Mikor Harry vasárnap felébred egy hangos nyögéssel veszi tudomásul, hogy mennyire tele vannak a golyói. Szinte fáj neki felöltözni, Harry azt kívánja bárcsak mehetne az istentiszteletre meztelenül. De akkor.. akkor mindenki látná, ha esetleg nem tűnt volna fel nekik Harry furcsa viselkedése az elmúlt időben. Az nem az Ő hibája, hogy folyamatosan kibaszottul kanos, nem?

Az istentisztelet egy örökkévalóságnak tűnik, csak mert Harry már nem bírja kivárni hogy mi az amivel Louis segíteni fog rajta. Mikor Louis áldozik neki az oltárnál, Harry elpirul és a farka szánalmasan rángatózik a ketrecben. Örül Louis minden figyelmének és elismerésének, még ha csak egy ostyadarabot is nyom a nyelvére. Izzadni kezd ahogy próbál ellenállni a kísértésnek hogy kicipzározza a farmerját mikor visszaül a padba, a heréire nehezedő nyomás hirtelen túl nagy és minden egyes mozdulatával fokozza az izgalmát.

Ahogy az istentiszteletnek vége Harry remegve áll fel és zavartnak érzi magát. Úgy érzi minden ruháját átizzadta és annak ellenére, hogy senki sincs körülötte és senki sem néz rá furán mégis úgy érzi tudják, hogy mi van a nadrágja altt és mit tesz vele.

Hátul vár és figyeli, hogy Louis lazán elbeszélget néhány diákkal, majd percekig cseveg pár közeli ismerősével miközben ellenáll a kísértésnek hogy a meleg fémen át megfogja magát. Tudja, hogy nem látszik át a farmerján, de mindig annyira fél tőle, hogy mikor valakivel beszélgetésre koncentrál, az agya egy másik része folyamatosan a farkára fókuszál. És minél többet gondol rá annál inkább izgatja fel és annál jobban fáj neki mert nem tud megkeményedni nem számít mennyire feszül neki a kemény fémnek, amitől csak méginkább arra fókuszál és mégjobban...

- Minden rendben van Harry? – kérdi Louis, kiszakítva Harryt a gondolataiból. Nem vette észre hogy Louis becsatlakozott a beszélgetésbe, amit egy pár másik emberrel folytatott. – Kicsit kimerültnek tűnsz.

Harry nyel egyet. – Ömm, igen, csak.. egy kicsit fáj a fejem.

Louis együttérzően néz rá és a többiek is ugyanezt teszik. – Van egy kis Advil az irodámban, ha gondolod az segítene.

Úristen, hogy nem látják a többiek, hogy Harry annyira kanos hogy nem lát tisztán? – Ömm, igen, igen szerintem az segítene.

- Akkor ezt el is intéztük. – mondja Louis és kinyitja a szentély ajtaját – Találkozunk a kávéórán ma este, igaz?

A többi diák bólogat és helyeslő hangokat ad ki, majd szétszélednek, hogy elhagyják a templomot. Louis elsétál tőlük az irodája felé és Harry pedig ostobán követi őt, úgy érzi hogy Louis akár pórázon is tarthatná.

Mikor bejutnak Louis bezárja az ajtót és egy vigyorral fordul Harry felé – Van bármi fogalmad arról hogy mennyire szexin néztél ki, ahogy végigszenvedted az istentiszteletet? Obszcén voltál, Harry, te jó ég.

Harry nagy levegőt vesz. – Louis, kérlek... fáj.

Louis az ajkába harap és megemeli a szemöldökét. – Oh, nagyon fáj, ugye?

- Mhm – válaszolja Harry, nekidől az ajtónak és végre, végre az egyik kezével megsimogatja magát a nadrágján keresztül. Kienged egy frusztált hangot, ahogy a görbe fémrudak megakadályozzák hogy keményre simogassa magát de nem tudja nem fogdosni magát, hiába csak fokozza a fájdalmát vele. Úgy érzi valami megszállta. – Azt mondtad, hogy jobbá tudod tenni.

Louis felnevet. – Igen, szerintem igen bébi. Gyere ülj le az asztalomhoz.

Harry először Louist figyeli, nézi ahogy átmegy az asztalához majd elgondolkozva végignézi mi van rajta. Az alamizsnás tálak még mindig ott vannak amiben az adományokat gyűjtötték, szokás szerint csekély az adomány, mivel a gyülekezet nagy része egyetemistákból áll, de nem számít mert az egyetem finanszírozza a templomot.

- Próbálom kitalálni mit kellene alád tennem – mondja Louis elgondolkodva. – Tessék, szerintem ez megteszi.

Felveszi az egyik ezüst alamizsnás tálat, a benne lévő pénzt átteszi a másikba így csak az üres, díszes tál marad nála.

- Hogyan fog ez.. – kezdi Harry.

- Majd meglátod – mondja Louis – De elsőnek le kell venned a nadrágodat, gyere ide.

Harry teszi amit mond, kétségbeesetten vágyik bármire ami megszabadítja a teli golyóiban lévő fájdalomtól, a farkában lévő izgalom szükségszerű lüktetésétől. Miután levette a cipőjét, zokniját és farmerját odamegy Louis asztalához. Feszélyezve és szégyenlősnek érzi magát ahogy lenéz magára és látja ahogy a farkát a ketrec fém rúdjai közrezárják.

- Oh, ez úgy tűnik, mint ami nagyon fáj – mondja Louis együttérzően ahogy meglátja – Egy hétre való élvezeted van benne, igaz?

Harry épphogy megállítja, hogy ne csússzon ki belőle egy nyöszörgés ami a gerincéből indul Louis szavait hallva, mert igaz, egy teljes hétig nem élvezett el és úgy érzi mindjárt szétrobban. – Kérlek. Louis, kérlek.