A cage for every ugly spirit -L.S. Magyar fordítás

Harmadik

Minden vasárnap este Williams atya úgynevezett „kávéórát" tartott az egyetemi hallgatóknak, mindenkinek fizetett egy kávét és beültek a Starbucksba (vagy egy másik kávézóba ha a Starbucks nagyon tele volt) és az életről beszélgettek. Nem mindig a vallásról szólt, de sokszor arra fordult téma, arra összpontosítva, hogy hogyan lehet vallásos életet élni úgy, hogy jól is érezzék magukat mint egyetemisták.

Most, hogy Williams atya kiesett a következő pár hónapra, Louisnak kell átvennie a „kávéórát" , bár így a diákoknak maguknak kell fizetniük a kávéért, mert Louisnak „nincs plusz ötven éve amit spórolással tölthet" . Igazából nem nagyon érdekelte őket.

Ezen a vasárnapon nagyjából tizenöt ember jelent meg, ami megfelelt a szokásos létszámnak. Harry minden héten próbál megjelenni, ha éppen nincs túl sok dolga, és rajta kívűl még van pár hallgató, akik szintén törzsvendégnek számítanak. Miután megkapták az italukat ő és George elcsípnek egy nagy asztalt a sarokban és odahúznak több széket, hogy mindenki kényelmesen elférjen körülötte. Louis az utolsó, aki leül közéjük, mert mindig ragaszkodik hozzá, hogy ő legyen az utolsó a sorban. A diákok mozgolódnak, hogy helyet csináljanak neki, Harry pedig észreveszi, hogy Louis szokásos karamellás macchiatójának az oldalán az áll, hogy „koffeinmentes". Éppen rá akar kérdezni, de George megelőzi.

- Az koffeinmentes, Louis?

Louis sóhajt, szomorúan néz rá az italára. – Igen, az. Próbálom csökkenteni a koffeint, mert ez az, amit elhagyok a Nagyböjt idejére.

- Te jó ég, el sem tudnám képzelni, hogy Nagyböjtre lemondjak a koffeinről. – mondja Sarah – Túlságosan függője vagyok.

- Nos, pont ez a lényeg, nem? – kérdezi Jaymi Harry baljáról.- Fel kell adnod valamit amire szükséged van vagy úgy gondolod, hogy szükséged van rá. Különben nem is számít igazán.

Harry látja, hogy Louis szeretetteljesen néz Jaymire, mintha kivette volna a szavakat Louis szájából, erre Harry gyomra felfordul a féltékenységtől. Ez.. oké, ez eléggé lehetséges, hogy amellett hogy titokban összejöttek Harry talán egy icike picikét belezúgott a tanuló lelkészbe. És ki hibáztatná érte, komolyan? Nem is számít, mert ebből soha nem lehet semmi több, szóval Harrynek csak el kell fogadnia a tényt, hogy Louis más emberekre is szentelheti a figyelmét, aki nem ő.

- Ez pontosan így van Jaymi. – mondja Louis Harry gyomra ismét felfordul - Mindenki tudja, hogy a nagyböjt arra a negyven napra szól amit Jézus éhezéssel töltött a sivatagban. Persze nem kell megismételnünk az összes alkalmat mikor megkísértette őt a Sátán, csak a böjtöt, de ha Jézus negyven napig le tudott mondani az ételről és vízről, akkor szerintem én is le tudok mondani a koffeinről.

Az asztal körül egyetértő motyogás hallatszódott.

- De nem is diétának szánjuk. – folytatja Louis – Vannak barátaim, akik lemondtak a szénhidrátról például, de nem azért mert érdekelte őket a jámborság, hanem mert kellett nekik egy motiváció a fogyáshoz. Ez nem erről szól.

- Mi van a Facebookkal? – kérdezi egy másik diák.

- Ez is jó lehet, - mondja Louis – Persze csak ha nagyon sokat használod.

Harry megharapja az ajkait és próbál valami olyanra gondolni, amit fel tudna adni. Minden ami az eszébe jut az a csoki, de tavaly azzal böjtölt. Nem nagyon használja a Facebookot már szóval ez kiesik nála. Hmm, ehhez egy kicsit több idő kell, hogy átgondolja,

- Látom ahogy forognak a fogaskerekek a fejedben, - mondja Louis egy kis kuncogással. A tekintete egy pár másodpercig elidőzik Harryn aztán körbenéz az asztalná. Harry elpirul tőle így inkább lenéz az italára. – Még mindig van kicsit több mint egy hetetek eldönteni, szóval nem kell aggódnotok miatta. Csak gondolkodjatok rajta. Most pedig, hogy telt a hetetek?

Az asztalodhoz nyomtál és addig keféltél, amíg már alig tudtam járni, gondolta Harry. De nem mondta ki, nyilván, csak hallgatta ahogy körbemennek és mindneki elmondja mi történt vele a héten és mit tehettek volna másképp ha van ilyen.