A cage for every ugly spirit -L.S. Magyar fordítás

Tizenkettő

Miután mindketten készen állnak az indulásra, Louis elviszi egy reggelizőhelyre a szomszédos városba, messzebbre, mint ahová az egyetemen bárki el tudna jutni gyalog. Harry úgy gondolja, hogy ez szándékos, és egyetért vele, furcsa lenne, ha együtt látnák őket reggelizni, csak őket, kettesben.

Harry még mindig úgy érzi, hogy nincs magánál, mint egy intenzív együttlét után, de ez nem igazán tűnt annak, legalábbis neki nem. Nem hasonlított semmihez, amit korábban valaha is átélt. Ennek ellenére Louis közel marad hozzá, amikor leülnek ugyanarra az oldalra ül, mint ő, és így a karja alá tud bújni. Mire befejezik az étkezést, Harry már újra inkább önmagának érzi magát, és boldogan hagyja, hogy Louis mosolyogva hazavigye. Elvégre rengeteg dolgot kell bepótolnia, most, hogy végre újra tud koncentrálni.

A következő hét első napjai kicsit könnyebbek Harry számára, a feje tisztább, az elméje élesebb. Megpróbálja meghosszabbítani ezt a megkönnyebbülést azzal, hogy beleveti magát az iskolai munkába, megpróbálja minél jobban lefoglalni magát, hogy ne essen áldozatul az előző héten tapasztalt égető, mindent felemésztő izgalomnak, annak a legyengítő fajtának, amely a saját fejében tartotta fogva, és nem tudott feloldódni, és ez működik is, egészen addig, amíg Harry egy különösen pajkos álom után csütörtök reggel fel nem ébred, mert arra számított, hogy a merevedése egy sátrat csinál a lepedőből, de ehelyett csak a puha, ketrecbe zárt farkára rásimuló lepedőt látja.

- Bassza meg - nyögi, és egyik kezét a szeme elé kapja, miközben lenyúl, hogy megérintse magát, ujjai a rácson át látható kis bőrfoltokat dörzsölik. Nem sok, de átmeneti megkönnyebbülés, amiről tudja, hogy később rosszabb lesz a golyóinak, de nem tehet róla.

Harry ledobja magáról a lepedőt, remélve, hogy Niall még mindig alszik az alatta lévő ágyon, széttárja a lábait és lejjebb nyúl, hogy megsimogassa a golyóit, amelyek újra kezdenek megtelni. Nyögdécsel, kínzó, kétségbeesett hangon, mert a szorgos munka jó volt néhány napnyi megkönnyebbülésre, de nem tudja elvonatkoztatni a valóságtól. Attól, hogy még négy hétig nem fog elélvezni, és ezen a tényen nem változtat semmi, amivel elterelheti a figyelmét.

Harry felnyög, mert ez az információ csak még jobban felizgatja, a gerjedelem lassan felizzik a ketrecbe zárt farkában és golyóiban, amíg meg nem fordul, és megpróbálja megdugni a matracot, szorosan megragadva a párnáját, miközben a lepedőhöz dörzsöli magát. Ez persze semmit sem ér, csak még jobban felizgul, de Harrynek kibaszottul elment az esze a vágytól, és rájön, hogy Louisnak muszáj lesz, hogy vasárnap megint megfejje a prosztatáját. Megalázza a saját testét, csak azért, hogy néhány nap nyugalomra leljen.

Baszki. Baszki.

Harry hallja, hogy Niall mozgatja a takarót az ágyán, mintha kezdene felébredni, ezért Harry gyorsan átfordul, és visszahúzza magára a takarót. Nem akarja, hogy Niall rájöjjön a piszkos kis titkára. Niall kikászálódik az ágyból, és mormolja neki, hogy "reggelt", Harry pedig rájön, hogy ideje elkezdeni a napot.

Nem érzi magát készen, főleg azok után, amik most történtek, de Harry csak reménykedik benne, hogy képes lesz kibírni vasárnapig, amikor is Louis ügyes ujjai újra lecsapolják a golyóit.

Amikor Louis vasárnap az istentisztelet után bemegy az irodájába, Harry már a helyén van, farmer nélkül, nem vette a fáradságot, hogy alsót is vegyen fel -, négykézlábra görnyedve az íróasztala előtt, könyökét egy párnára támasztva, puha farka alatt pedig egy üres alamizsnás tállal.

- Ó, bébi - nyögi Louis, becsukva az ajtót - Nem bírtad már, ugye?

Harry nemet ráz a fejével, nyomorultul érzi magát, és elgyengül a mindent elsöprő örömtől, amit akkor érez, amikor meghallja a síkosítós flakon kattanását. Másodpercekkel később Louis nem vesztegeti az időt, két ujját egyenesen Harry fenekébe csúsztatja, miközben Harry felnyög, és próbál nem megrándulni a kissé égető feszítéstől. Azonnal megnyugszik, amikor Louis ujjai egyből a prosztatáján kezdenek cikázni. Harry teljesen elhallgat, és lehajtja a fejét, hogy a karjai közé lógjon, és úgy liheg, mint egy állat, amikor végre megkapja, amit akart, és hallgatja Louis halk dicséretét, miközben az édes megkönnyebbülésre készül.

Harry böjtjének harmadik hetében különös dolog történik. Nagyon-nagyon szomorúnak kezdi érezni magát.

Nem is tudja, miért szomorú.. mintha köd telepedett volna az agyára, és nem az a jófajta köd, ami azután jön elő, hogy lefeküdt Louisval. Úristen, de hiányzik neki a szex. Hiányzik neki Louis úgy általában, pedig most már szinte állandóan sms-eznek, de Louis még mindig úgy gondolja, hogy a heti pénteki találkozásuk túl sok lenne Harrynek, és még Louisnak is. Bármennyire is csábító lenne kiengedni Harryt a ketrecéből, és játszani a farkával, felállítani és csöpögtetni, és csak úgy hagyni, amíg újra megpuhul, nem lehet.

Ez nem az állandó felizgatottság ködössége, amit az első héten és a második héten érzett, sem az a tehetetlen vágy, hogy megpróbálja lefoglalni magát. Harry csak egy kicsit levertnek érzi magát, és már nem is koncentrál különösebben a farkára, valószínűleg azért, mert a teste végre megkapta az üzenetet, hogy Harry nem fog egyhamar kiszabadulni a ketrecből.

Erről csütörtök este ír SMS-ben Louisnak, miután ok nélkül sírt a könyvtárban. Kapott néhány vállveregetést idegenektől, más diákoktól, akik valószínűleg azt hitték, hogy Harry csak a tanulás miatt stresszel. Harry azt kívánta, bárcsak tudná, hogy miért volt feldúlt, ezért úgy gondolta, ha beszél róla Louisnak, talán egy kicsit jobban fogja érezni magát.

Leírja Louisnak, hogy egész héten rosszul érezte magát, mire Louis egy percen belül válaszol.

"Sajnálom, kicsim :( végeztem egy kis kutatást, és néhány oldalon azt írták, hogy ez gyakori a hosszú távú tisztaságban élő embereknél."

Tisztaság. A szó úgy csapódik Harrybe, mint egy tégla, hogy - ez most az ő valósága, ugye? Basszus, még sosem gondolt rá így, és ettől egyszerre érzi magát jámborabbnak és tisztátalanabbnak. Mielőtt azonban Harry tovább gondolkodhatna ezen, a telefonja egy újabb üzenettől rezeg.

"Nem akarod abbahagyni? negyven nap hosszú idő, és nem hibáztatnálak, ha nem bírnád ki ennyi ideig."

Harry azonnal megrázza a fejét, majd nagyon gyorsan visszaírja, hogy "nem, nem lesz semmi bajom". Nem akarja most abbahagyni, attól valószínűleg még rosszabbul érezné magát, mintha gyenge lenne. Louis bízik benne. Isten bízik benne.

"Van valami, amit tehetek, hogy jobban érezd magad? xx "

Harry látni akarja Louist. Hirtelen rádöbben, hogy az elmúlt héten Louisn kívül senkit sem akart látni. Ezt le is írja Louisnak, ideges, hogy Louis nem fogja jól fogadni, de kétségbeesetten próbál nem szomorkodni tovább.

"Még van egy kis dolgom, amit be kell fejeznem ma este."

Harry szíve megkönnyebbül. Mielőtt azonban egy félszeg választ dadoghatna ki, Louis ismét ír neki.

"de ha át akarsz jönni, megnézhetnénk együtt egy filmet... ha nem bánod, hogy végig fogom dolgozni. xx"

Ó, Istenem.. Louis épp most hívta meg magához. Harry egyszerre ideges és izgatott, úgy érzi magát, mint egy szerelmes iskolásfiú, és próbál higgadtan viselkedni, amikor visszaüzen "Nagyon örülnék neki, ha nem zavarna. hol laksz?"

"Elég messze van az egyetemtől" írja vissza Louis. "Elmehetek érted, ha akarod, csak adj negyed órát..."

"Igen, persze! Nagyon szépen köszönöm x"

Harry fontolgatja, hogy bedob egy emoji szívet, de nem akarja megijeszteni Louist, amikor már így is olyan sokat tesz érte.