Érzi, ahogy lelassul, érzi, hogy a cseppek egyre ritkábban jönnek, és a sürgetés és a kétségbeesett vágy, hogy elélvezzen, lassan eltűnik Harry szervezetéből, és egy reménytelen, izzadt káosz marad, akinek még öt hetet kell várnia, amíg újra igazi orgazmusa lehet. Harry szomorúan nyögdécsel a párnába, és hátracsúsztatja a csípőjét, kicsit megrázva azt, csak hogy érezze a fém súlyát a fájó farkán.- Mindjárt vége, drágám? – kérdezi Louis. Most, hogy kitisztult a füle és a golyóit üresnek, szinte lecsapoltnak érzi, hallja ahogy Louis kiveri magának és melegség lepné el a gerincét a hang hallatán, ha még lenne a golyóiban valami, de nincs. Így csak egy aprót rándul a farka.
Ó, basszameg, mibe keverte magát? – Azt hiszem igen.
Louis addig hátrál, amíg teljesen Harry mögé kerül, nem pedig kissé oldalt, mint korábban, és Harry beszívja a levegőt, amikor rájön, hogy Louis talán arra készül, hogy megdugja. Louis még néhány pillanatig dörzsöli a prosztatáját, mielőtt végül végre kihúzza az ujjait, a mocskos-nyálkás hang fülsiketítő a csendben Harry fejében. Egy másodperccel később Harry érzi, ahogy Louis hűvös ajkai az érzékeny, túlfűtött fenekéhez nyomódnak. Csak egy édes kis csók, amitől felsír, és megpróbálja visszanyomni, hogy még többet kapjon.
De hiába. Louis szinte azonnal elhúzódik tőle és Harrynek csak az érintés emléke marad meg a fenekénél. Louis kicsúsztatja alóla a tálat.
- Komolyan, nézd mennyi minden volt benned – mondja Louis – Ez egy nehéz hét lehetett.
Harry nagy nehezen a könyökére támaszkodik, megfordul és lassan pislog, hogy újra hozzászokjon a fényhez. Először Louis arcát találja meg, és látja, hogy Louis térdel előtte, gyengéden mosolyog rá, és ettől Harry egész testét melegnek és sziruposnak érzi. Aztán meglátja az alamizsnás tálat, amit Louis tart a kezében, és szinte elakad a lélegzete az alján összegyűlt fehér folyadék mennyiségétől. Nem csoda, hogy megőrült, baszki.
- Még mindig el akarok élvezni – motyogja.
Louis szeme sarkában ráncok keletleznek – Őszintén szólva, nem hinném hogy el tudnál élvezni még akkor sem ha ezt levennénk rólad.
Harry felnyög, és ismét lehunyja a szemét, fejét hátradöntve a párnára hajtja. Aztán eszébe jut, hogy Louis még mindig nem ment el, amikor meghallja újra Louis kezének a hangját a farkán. Kétségtelenül obszcén a látvány, amit Harry így nyújt, a csupasz segge a levegőben, mintha arra várna, hogy valaki végre elintézze.
A lábai azonban kezdenek fájni a pozíció tartásától, ezért Harry az oldalára fordul, hogy végre pihenhessenek a térdei. Még mindig nehezen lélegzik, amikor kinyitja a szemét, és figyeli, ahogy Louis lustán kiveri magának, és Harrynek elakad a lélegzete a torkában, amikor látja, hogy Louis nedves, rózsaszínű makkja újra és újra eltűnik az öklében. Egy kicsit még mindig féltékeny Louis kemény farkára, de leginkább csak a szájába akarja venni, ezért kinyújtja a kezét, hogy megragadja Louis karját, és lelassítsa.
- Hé, én nem ezt adtam fel, mint te - mondja Louis, és megpróbálja lerázni Harry kezét. Biztos azt hiszi, hogy Harry meg akarja akadályozni, hogy elélvezzen.
- Nem, én csak.. leszophatlak? - Harry lassan kérdezi, mert úgy érzi, hogy a szavaknak egy kis időbe telik, amíg az agyából a szájába jutnak.
Louis szeme kitágul és a keze végre lelassul.
Harry megnyalja az ajkait és újra próbálkozik – Kérlek?
- Igen, igen persze – mondja Louis és a hangja izgatottnak tűnik.
Feláll, a farka maga előtt dülöngél, és hátrál, hogy az asztalnak támaszkodjon. Harry felnyomja magát a térdére, beletörődve abba, hogy még jobban fog fájni, mint amennyire már eddig is fájt, és úgy helyezkedik, hogy Louis előtt térdeljen, ügyelve arra, hogy elkerülje a tálat az élvezetével. Harry felnéz, és megnyalja az ajkát, amikor látja, hogy Louis máris őt bámulja tág pupillákkal.
YOU ARE READING
A cage for every ugly spirit -L.S. Magyar fordítás
FanfictionHarry elsőéves az egyetemen. Fontos számára a vallás, így szeretne magától megvonni valamit Nagyböjt idejére. Louis pedig segít neki ebben. ‼️ Figyelmeztetés: vallási perverzió ‼️ ‼️18+‼️ Minden jog az eredeti írót illeti - sarcasticfluentry Szabad...