A Grund a fiúk és én II.

3.

A reggelben semmi különös nem volt,csak a megszokottak. Reggelizés, készülődés aztán Bokával karöltve el is indultunk a Grund irányába. Mindenki izgatott volt, nagy volt a nyüzsgés, őszintén szólva én is hasonlóan éreztem így nem zavart a dolog. Helyet foglaltam egy kis padon de néhány perc elteltével iszonyúan kényelmetlenül éreztem magam. Nagyon meleg volt, a fűző pedig rátett egy lapáttal az egészre. Ezt pedig Richter észre is vette és jól szórakozva a látványon csipkelődésbe is kezdett.

- Sára,ez így nem jó - kezdett bele fejét csóválva- így nem vagy elég nőies még mindig. Ha fűzőt viselsz húzd ki magad jobban és egyáltalán ne is próbálj venni levegőt. -mondta nevetve amit én egyáltalán nem tartottam szórakoztatónak. A fiúk és szörnyű vicceik ....
Ezt követően nem sokkal el is kezdődött a gyűlés amit Boka nyitott meg azzal a felhatalmazással, hogy már jó hosszú ideje ő a Grund "feje" ha lehet így fogalmazni. Rendben tartja a csapatot és a Grundot is  megfelelőképpen. Látszólag eddig senki nem problémázott ezzel, őt kivéve
- Tisztelt egybegyűltek most, hogy megbeszéltük a Grundot érintő legfontosabb kérdéseket volna egy bejelentenivalóm. - Amikor ezt kimondta az arca komolyabbá lett mint volt és nemhogy a fiúk de még én magam is meglepődtem. Mégis miről lehet szó?
- Én,Boka János ezennel szeretnék lemondani tisztségemről és átadni azt valaki másnak. - Barabás közbeszólt
- Na de miért uram?! Magánál jobb csapatkapitányt keresve se találnánk
- Tudom, hogy épp most mondok le a tisztségemről de kérem legyenek szívesek végighallgatni - válaszolta Boka szigorú arccal amitől a többieken csak jobban úrrá lett a kíváncsiság. Miért van rossz érzésem ezzel kapcsolatban? Boka egy mély lélegzetet véve folytatta
- Csele! Álljon fel! - Csele rögtön talpra is állt - Én téged jelöllek ki a Grund fejének. Okos vagy, talpraesett és megfontolt.  Mostantól a te és a ti ügyetek ugyanis én ettől a naptól kezdve már többé nem szeretnék Grund tag lenni - az utolsó  mondata ott visszhangzott a fejemben hosszú másodperceken keresztül. Ezt. Nem. Hiszem. El . Tagoltam magamban a szavakat mert kimondani nem voltam képes. Csele közben mintha gondolkodott volna néhány másodpercig, végignézett ,rajtam és mindenki máson is aztán szépen lassan odament Bokához és kezet fogott vele. Bizonytalanul de szóra nyitotta a száját
- Elfogadom a kijelölését uram! - Boka büszkén bólintott a többiek pedig a fejüket csóválva elégedetlenkedtek aminek hangot is adtak.
- Boka, nagyon kérem ne tegye ezt! - szaladt oda hozzá Nemecsek és megragadta a karját. Szemei könnyektől csillogtak, a csalódottság,a félelem és a düh egyben volt felfedezhető az arcán.
- Sajnálom Ernő, döntöttem.
- És megtudhatnánk az okát ? - kérdezett vissza felháborodottan Kolnay
- Az ok nem tartozik magukra, az én magánügyem - Erre rám nézett amitől görcsbe rándult a gyomrom. Ugye nem? Miért van olyan érzésem, hogy közöm van ehhez az egészhez? Felálltam, kihúzva magam határozottan Boka szemeibe nézve bátorkodtam megszólalni.
- Jogunkban áll tudni a pontos okot. Mint Grund tag válaszokat követelek! - ezen a ponton már teljesen elfogyott a türelmem. Nemecsek rám nézett majd határozottan szólt
- Sárának igaza van! Jogunkban áll tudni!- Mondta Nemecsek haragtól vezérelve és már nem rejtette véka alá a sírását, nagyon sajnáltam őt. Látszólag Boka gondolkodni kezdett,harcolt magával, hogy mit tegyen de végül csak egy mondattal illette a csapatot
- Sajnálom,nem tehetem. - És ennyi volt. Hogy tehette ezt? Pont ő?
- Szeretnék köszönetet mondani ezekért a csodálatos évekért amiket adtak nekem. Továbbra is a barátaimnak tekintem önöket. Nem akarom, hogy úgy érezzék cserben hagytam bárkit is,csak annyit kérek értsék meg, minden okom megvan rá. A gyűlést berekesztem és ezennel távozom. - Boka indulás előtt rám nézett majd szólt
- Sára,szeretne jönni vagy marad a fiúkkal? - Nem értettem miért történik ez az egész és pontosan ezért nem akartam megvetően beszélni Bokával de annyi harag és meglepettség volt bennem, hogy kissé mégis érezhető volt a beszédembe
- Menjen csak haza, én itt maradok a fiúkkal a Grundon
- Rendben - Válaszolta úgy mint aki nem örül annak, hogy nem tartok vele de mégis megérti. Mielőtt Boka kilépett volna a kapunk még  végignézett mindenen és mindenkin. Aztán elszánta magát és már csak egy lépés választotta el attól, hogy örökre kitegye innen a lábát amikor egy hang közbeszólt.
- Áruló!- Kiáltotta egy kétségbeesett kisfiú elkeseredett hangon. Én pedig odamentem és vállára tettem a kezem.
- Nemecsek, most meg kell nyugodnod, kérlek.
- Igaza van! - szólt közbe Richter hangot adva fölháborodásának.
- Boka János egy áruló! Áruló! - Kiáltotta Barabás. Boka pedig meghallva ezt fogta magát és kilépett a kapun. Elment.
- Mindenki nyugodjon meg,hazamegyek és beszélek vele - ezzel is próbáltam nyugtatni a társaságot de látszólag nem sikerült
- Nem kell beszélni vele! Ő így döntött! Ha saját magától nem látja a Grund és a csapat értékét akkor nincs miről beszélni vele - mondta Kolnay
- Dehát nem is tudjuk mi történt - válaszoltam
- Nem is kell azt tudnunk. Ő maga mondta,nem tartozik ránk. Innentől kezdve Boka János számunkra halott. - fejezte be Richter. Igazán fájt, hogy így beszéltek  Bokáról de érthető volt így helyette is végighallgattam a sok mocskot.
- Mostmár elég volt. Szerintem az lesz a legjobb ha most mindannyian távozunk. Megviselt bennünket a mai. Adjunk időt a lenyugvásra aztán néhány nap múlva megbeszéljük a továbbiakat - mondta Csele nyugodt hangon én pedig egyetértettem vele. Sok volt a mai.