A Grund a fiúk és én II.

10.

Az úton hazafelé végig zokogtam.Hogy történhetett meg ez? Az egész csak félreértés de hiába. Még időt se kaptam megmagyarázni.

A szobám ajtaját becsaptam magam mögött és a zokogásom egyre hangosabb lett. Nem bírtam abbahagyni, bármennyire utáltam ezt az érzést szükségem volt rá. Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy ki kellett adnom magamból valahogy. Ez a mai Grund találkozó hab volt a tortán . Legalább egy órán át sírtam aztán annyira elfáradtam, hogy elaludtam. Boka hangja ébresztett fel mély álmomból.
- Sára - Szólított gyengéd hangon mire rögtön felkaptam a fejem és egyenesen a szemébe néztem
- Jól vagy? - Kérdezte aggódva
- Persze válaszoltam és közben próbáltam némi mosolyt erőltetni az arcomra
- Akkor miért duzzadtak és pirosak a szemeid? - Bármennyire is próbáltam visszafogni magam nem sikerült és ismét sírva fakadtam. Boka nem mondott semmit csak megölelt és a fejem simogatta. Mégis hogy mondhatnám el neki mi történt? Akkor kiderülne, hogy Áts házában jártam és előre látom, hogy egy veszekedés is kialakulna ebből. Így hát letöröltem könnyeim és ismét ránéztem.
- Csak nagyon hiányoztál. Ezért sírtam.- utálom magam ezért, nagyon utálom. Boka kétkedő pillantásokkal illetett.
-Biztos, hogy ez a baj?
- Igen. Mindössze ennyi - Ekkor Boka felállt az ágyról és karba tette kezeit
- Sára te hazudsz nekem - mondta miközben mélyen a szemembe nézett a tekintetében egyfajta keserűséget láttam.
- Dehogy! Miből gondolod? - kérdezem zavartan, nagyon kellemetlen volt az egész. Hiába, egyszerűen nem tudok hazudni.
- Hallottam, hogy kidobtak a Grundról. Találkoztam Barabással, ő mesélte- szóval tudja. Nem mondtam semmit csak hallgattam és éreztem ahogy még több könnycsepp gurul le az arcomon.
- Csak azt nem tudom miért tették és hogy miért hazudsz nekem. Úgy ismersz mint akinek nem lehet elmondani ezeket a dolgokat? - kérdezte és hangjában felfedeztem némi sértettséget
- Nem akartalak megbántani - mindössze ennyit bírtam kimondani
- Mégis sikerült. Azt hittem őszinték vagyunk egymáshoz. - Az utolsó mondatán felkaptam a vizet. Még ő beszél őszinteségről?
- Ez alkalommal elhallgattam valamit de te nem első alkalommal titkolózol előttem . Ne gondold, hogy csak neked lehet! - válaszoltam közben letöröltem könnyeim
-Szóval ez csak a visszavágásról szól? Annyira gyerekes tudsz lenni! - ekkor már eléggé ingerült volt.
- Valóban! Ha annyira nem tetszik a gyerekes jellemem nem kell elviselned!
- Nem is fogom! Keress ha úgy érzed eléggé felnőttél! - Ezzel pedig elhagyta a szobám az ajtót pedig becsapta maga mögött.
Talán mindketten gyerekesek vagyunk, hogy ilyenek miatt veszekszünk nem igaz? Az biztos hogy a napom most már végleg tönkrement. Lehetne ennél is rosszabb? Az eset után még az ágyamban feküdtem a gondolataimmal együtt legalább egy órán át aztán nekiláttam a délutáni teendőknek.

Este beszélgettem egy kicsit Annával a ma történtekről. Szerinte nem kellene aggódnom hisz Boka megbocsátó típus amiről van tudomásom de attól még zavar a dolog. Rossz érzésekkel vonultam vissza a szobámba aludni és közben azon járt az agyam, hogy Boka szobája néhány lépésnyire van az enyémtől és már ma kibékülhetnénk. De mi tart vissza? Valószínűleg a makacsságom és a büszkeségem amiből nekem több jutott mint neki.
Reggel kipihenten ébredtem. Készen álltam magam mögött hagyni a tegnapit Bokával és új nap elé nézni. Nem jött össze. Amikor kisétáltam a konyhába Anna egy elég kedvezőtlen hírrel fogadott.
- Boka nincs itthon. Elment találkozni Csónakossal és Nemecsekkel. Azt mondta délre itthon lesz.
- És a piknik? - kérdezem csalódottan
- Ha Boka tényleg hazaér időben még elmehettek
- Mármint mi ketten? Ön nem tartana velünk?
- Sajnálom de nem fog menni, úgy tűnik ma más dolgom akadt. De ti csak érezzétek jól magatokat - válaszolta mosollyal az arcán és én közben azon gondolkodtam mi ez a hirtelen találkozó.Ezen a nyáron Boka csak a munkával volt elfoglalva amikor pedig Grund tag volt akkor se nagyon találkozott senkivel szabadidejében. Talán most neki is szüksége van egy kis pihenőre. A tegnap után pedig nem hibáztatom ha nem az én társaságomra vágyik. Nem loptam a napot,reggeli után elindultam a szabóhoz, hogy kézhez kapjam Boka új öltönyét. A lábam még mindig fájt egy kicsit így nehezemre esett a sétálás de ha elindultam nem fordulhattam vissza. Már majdnem ott voltam, amikor véletlen találkoztam ( majdnem) minden problémám okozója.