A Grund a fiúk és én II.

6.

Hihetetlenül felbosszantottam rajta magam. Most már a maradék kedvem is elment ettől a naptól úgyhogy az irányt inkább hazafelé vettem. Elképesztően idegesítő ez a fiú de ő csak Áts Feri. Nem ér annyit, hogy miatta fájjon a fejem .
Amikor hazaértem meglepetten vettem tudomásul, hogy Boka nincs otthon. Talán történt valami? Az ilyen helyzetekben hiányát érzem a telefonomnak hisz egyszerűen csak felhívhatnám de sajnos ez nem az a kor. Kénytelen voltam tűkön ülve várni rá, hiába.
Este tizenegy múlt és ő még mindig nem volt sehol. Anna szinte biztos volt abban, hogy minden rendben csak fontos dolga akadt. Ennek ellenére én nem tudtam megnyugodni, mégis miféle fontos dolga lehet neki ilyen későn? Ha Grund tag lenne egy percig se gondolkodnék azon merre járhat de így zavaró a dolog. Úgy döntöttem nem várok tovább és lefekszem aludni. Elalvás előtt Boka furcsa viselkedésén törtem a fejem és bármennyire is össze akartam kötni a szálakat nem sikerült. Nem tudom hova tenni őt. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire szörnyen aludtam, rémálmot rémálom követett és mikor reggel kinyitottam a szemem úgy éreztem magam mint egy élőhalott. Kikelve az ágyból nyújtózkodtam egy jó nagyot majd rögtön az asztalomon lévő levélre tévedt a tekintetem. Nem haboztam el is kezdtem olvasni.

Drága Sárám!
Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni a tegnapi eltűnésem miatt. Remélem nem fájt sokat miattam a fejed. Azért írom ezt a levelet, hogy tudtodra adjam sajnos a mai napon nem fogok otthon tartózkodni. Nem részletezem, csupán megértésed kérem. Ígérem, hogy a következő hétvégém csak neked szentelem de addig is vigyázz magadra!

Újra és újra elolvastam a levelet. Nem tudtam mit gondoljak vagy mit érezzek. Azt hiszem a tegnapi után ez nem volt hatalmas meglepetés ennek ellenére mégis kisebb pofoncsapásként éltem meg. Ha az elmúlt napokban nem történtek volna furcsaságok körülötte talán nem kerítenék ekkora feneket neki. Anna szerint munka ügyben kellett elmennie de nem tudom ennek mennyi igazságtartalma lehet. Igyekszem bízni Bokában de mostanában nehezemre esik. Először Csele küldött el furcsán Boka miatt,majd lemondott a tisztségéről és még ki is lépett a Grundból. Ha ez még mindig nem lenne elég tegnap éjjel Isten tudja mikor ért haza és a mai napot se tölti itthon. Ez minden csak nem megszokott tőle. De állítólag csak a dolgait teszi, akkor nekem is azt kellene nem? Épp ezért délelőtt a zöldségpiacon voltam. Hihetetlenül nagy volt a forgalom,semmi kedvem nem volt ott lenni, de valamiből el kellett készíteni az ebédet. Az emberek kiabáltak,a gyerekek sírtak,nevettek, néhány kóbor macska is az utamba került. Az utcán szinte érezni lehetett a friss zöldségek illatát. Épp néhány paradicsomért fizettem volna amikor valaki mögém osonva megragadta a kezem és kivette belőle a pénzt majd elfutott vele. Egy pillanatig lesokkoltam de utána eredtem és úgy futottam ahogy csak tudtam.
- Tolvaj! Valaki állítsa meg! - kiáltottam az emberek csak bámultak. Páran még jól is szórakoztak az eseten de senki nem segített. Nem volt valami kellemes futni a nagyra becsült elegáns cipőimben. Elfáradtam, fájtak a lábaim,a ruhám koszos lett de nem adtam fel. Már majdnem kiértünk a piacról, amikor valaki egyszeribe elkapta és leterítette a földre az elkövetőt.
-Most megvagy te rohadék! - Kiáltotta Áts Feri diadalittasan.
- Engedj el! - Kiáltotta vissza az elkövető,aki egy 18 év körüli fiúnak tűnt. Áts nem engedett a szorításból. Felkapta a földről majd nyakánál fogva a falhoz szorította az meg csak kapálózott. - Ha még egyszer a közelébe mész esküszöm, hogy megöllek! Ki foglak csinálni! - Még soha nem láttam Áts Ferit ennyire kiakadni, talán nincs túl jó napja és ez a lopás csak jobban felbosszantotta. Ez lehet az egyetlen magyarázat. Mi oka lenne annyira aggódnia értem, hogy kis híján megöljön valakit? Gyorsan odamentem hozzá mielőtt nagyobb kárt tesz a fiúban.
- Kérlek engedd el őt - mondtam de látszólag nem figyelt rám - Kérlek hagyd abba! - Kiáltottam,amire észbe kapott és elengedte a fiút aki megkönnyebülve kapkodta a levegőt.
- Menj el! Mielőtt rosszabbat teszek... - Átsnak nem kellett kétszer mondani, a fiú egy pillanat alatt eltűnt
- Nyugodjon meg. - Kértem mert látszólag egyáltalán nem volt jó bőrben Áts
- Nyugodt vagyok - Mondta de az arca még mindig piros volt a dühtől. - Inkább magáért aggódjon- folytatta
- Jól vagyok
- Akkor miért sántikál? - A kérdésre nem válaszoltam. - Jöjjön, megnézem a lábát. - Erre az ötletére kissé megilletődtem és hátrálni kezdtem.
- Itt? És most? - Kérdeztem Áts pedig egy nagy lélegzetet véve gondolkodott néhány másodpercig
- Akkor nálam. - Méghogy nála?! Már rég megfogadtam, hogy többé nem megyek a házába,ráadásul ő csak ne nézegesse a lábam.
- Nem kell a segítsége,megoldom - Mondtam egykedvűen
- Eddig nem úgy tűnt. Na ne gondolja, hogy csak így elengedem. - Úgy tűnt Áts még mindig ideges valamelyest és nem akartam jobban felbosszantani.
- Egy feltétellel, kérem tartsa meg a tisztes távolságot!
- Eddig is így volt - Mondta szemeit forgatva
- Továbbá ne higgye azt, hogy ennek bármi köze is van ahhoz, hogy nem enged el. Nincs szükségem az ön engedélyére. - erre nem mondott semmit csak elindultunk, én kisebb fájdalmak közepette szedtem lábaim. Hihetetlen,tegnap legszívesebben a halálba küldtem volna most pedig az ő háza felé tartok. Nem is értem, mióta érdekli mások testi épsége? Nekem mindig is olyan embernek tűnt,aki jobban szeret magával foglalkozni. Ha ezt Boka tudná...