A Grund a fiúk és én II.

7.

Áts Feriék háza nem sokat változott. Meg nem mondanám, hogy Áts Feri itt lakik. A bizonyos időnkénti viselkedését nem tudom összeegyeztetni a házban lévő eleganciával. Akárhogy is, nincs jogom panaszkodni. Bárhogy nézem a dolgokat, segített nekem és bármennyire is nem akarom tudomásul venni, köszönettel tartozom neki. Kissé bicegve odasétáltam a kanapéhoz és leültem. Pár perc múlva Áts visszajött némi vizes ronggyal a kezében majd leült mellém. Levette a felsőjét és az ingujját feltűrte. Szokatlan volt őt fehér ingben látni.
- Miért néz úgy mint aki kísértetet lát? - kérdezte érdeklődve, belőlem pedig előtört az őszinte Sára.
- Csak most látom önt először fehér ingben. Most már nem vörösek többé?
- Egy dolog, hogyan jelenek meg a füvészkertben és más, hogyan a hétköznapokban. - Még magamnak se akartam elismerni de az az igazság, hogy egész jól nézett ki. Elegánsabb a megjelenése.
- Szóval a kisasszony hajlandó lesz megengedi?- kérdezte.
- Azért jöttem idáig.
- Megtisztelő - Mondta szórakozottan amitől kedvem lett volna pofán vágni.
- Szóval essünk túl rajta - Feltettem a jobb lábam a kanapéra amivel ő látszólag nem volt megelégedve így közelebb húzódott és egyszerűen az ölébe rakta. Már szóra nyitottam volna a számat de megelőzött
- Így könnyebb
- És szórakoztatóbb mi? - kérdeztem karba tett kezekkel
- Ezt sem én mondtam - válaszolta tettetett komolysággal pedig üvölt róla, hogy legszívesebben nevetésben törne ki.
Lassan lehúzta a cipőm közben gyengéden fogta a lábam gondosan ügyelve arra nehogy fájdalmat okozzon. Egészen meglepett ez a hozzáállása.
- A sarka csupa vér - Mondta  tőle szokatlan kissé halk hangon.
- Túlélem - játszottam a keményet de valójában elképesztően fájt.
- Attól még el kell látni - Ekkor megragadta a vizes rongyot és lassan elkezdte törölgetni a sarkam. Ez az érzés egyszerre volt édes és keserű. Édes volt mert megkönnyebbülést éreztem az egész lábamban,ugyanakkor keserű volt mert  megmagyarázhatatlan gondolatok kavarogtak bennem Áts Ferivel kapcsolatban. Hogy lehet valaki egyszerre vad és gyengéd? Elnézve őt most és visszagondolva a ma történtekre talán benne is két világ harcol egymással. De nem lehet, hogy csak én gondolkodom rosszul? Az ember lelke nem fekete vagy fehér. Mindannyiunknak vannak jó és rossz tulajdonságai, ugyanúgy Áts Feri is lehet jó ember nem igaz?. Gondoltaimból kizökkentett Áts kissé remegő kezének látványa.
- Minden rendben? - Néhány másodpercig abbahagyta a törölgetést és nehezen de belenézett a szemembe.
- Ahogy maga is mondta, túléli. Azért jobban jár ha pihenteti, hogy ne legyen rosszabb. Végeztünk. Most már végre hazamehet. - Az utolsó két mondata kissé gorombán hangzott de nekem ennek ellenére is ki kellett nyögnöm azt a bizonyos szót.
- Köszönöm. Köszönöm, hogy a segítségemre sietett és könnyített a sérülésemen. - Erre csak hanyagul megvonta a vállát
- Nem tesz semmit. - Visszahúzta a cipőt a lábamra amit ezt követően óvatosan levett az öléből - Mondanám, hogy hazakísérem de tudom mit mondana
- Egyedül is hazatalálok. - Fejeztem be
- Mielőtt elmegy szerzek magának egy konflist azzal fog utazni,nem fog gyalogolni ilyen lábbal.
- Dehát nekem nincs pénzem.
- Természetesen én fizetem ezt pedig tegye el- Nyújtotta át nekem az ellopott pénzem.
- Ha van pénzem nem kell fizetnie
- Ha van valami amivel meg akarja hálálni a mait akkor legyen ez. Fogadja el- Mondta határozottan
Bólintással jeleztem hálámat majd összeszedtem magam és távoztam.
Hazafelé menet végig ezen az eseten gondolkodtam a szívem pedig még mindig gyorsan vert bármennyire is igyekeztem megnyugodni. A mai izgalmak miatt lehet. De Hogyan mondjam el Bokának a ma történteket? Vajon mit fog szólni?