D.A.S.K.

D.A.S.K. #1

Nem túl hangos, unalmasnak tűnő zene töltötte be a hatalmas teret, amit a pláza fali fogtak közre, ahol Azumi kitűnve a tömegből, egy virágbolt előtt várta a sorát. A telefonját nyomkodta, fel-fel nézett, hátha halad végre a sor, de az meg sem moccant, már hosszú percek óta. Sóhajtott egy aprót, miközben a barátnőjével váltott üzenetet. Mosolygott is, nem túl lelkesen, de azért halványan el-elsomolygott magában. Észre sem vette, ahogy körülötte többen összesúgtak. Nem figyelt már rá, megszokta. Mindenhol feltűnő volt a cirka 190 cm-es magasságával, a szokatlanul szőkére festett hajával, a világoskék kontaktlencséjével, a férfias, mégis finom vonású szép arcával. A kedvenc ékszere is a nyakában lógott, a fekete pántot egy ezüst karika kapcsolta össze, rajta pici függővel. Azumi a zsebébe csúsztatta a telefonját és kihúzta magát, kényelmesen ellátott az emberek feje felett. Voltak még előtte öten. Nem szeretett várni, de mégiscsak a barátnője születésnapjáról volt szó, így türelmet erőltetett magára. Ki is nézett magának egy előre elkészített csokrot, úgy gondolta, illene a barátnőjéhez. A bolt eleje dugig volt virágokkal, Azumi mégsem érezte az illatukat, amin egy pillanatra elmélázott. A fejében úgy élt egy virágbolt képe, ami csupa szín, és messziről csalogató illatával megállítja az embert jártában. Ezzel szemben hervasztóan semleges illat, vagy inkább szag vette körül. Míg ezen gondolkozott, a szeme sarkából pillantott egy lányra, aki egyre közelebb került hozzá. Azumi feltűnés nélkül igyekezett távolodni, de az követte, míg végül egész egyszerűen rásimított a szőke derekára. Azumi kilépett balra és rosszallóan nézett a lányra, alig akarta elhinni, hogy ilyesmi előfordult. Azt, hogy megnézik, utána szólnak, már rég megszokta, de sosem fordult még elő, hogy egy vadidegen nő ilyen nyíltan hozzáérjen. Kivételesen merész és pimasz lány volt ez, aki tovább nyomult, tekergőzött, igazán kínossá vált a helyzet pillanatok alatt. Azumi próbálta finoman lerázni, de az egyszerűen nem hagyta magát. Még fotót is készített, amit már igazán nehezen tűrt a szőke fiú, de sosem lett volna erőszakos egy nővel.

A virágbolttól nem messze egy kávézó kapott helyet, ahol az egyik asztalnál karamellás lattét iszogatott egy feketehajú srác. Ő nagyon is érezte az illatokat, igaz nem a virágokét, hanem a mögötte lévő üzletben lévő édes süteményekét, a frissen főzött kávékét, amik megállíthatatlanul tolultak ki a nyitott ajtón, egyenes Dai felé. Egyedül volt, mint általában. Ő is telefonját nyomkodta, ő is néha mosolygott, de ő sem volt túl lelkes. A fülében lévő számos fülbevaló egyikét birizgálta, készült a fülhallgatóját betenni, mert zavarta ez a plázát uraló borzalmas lift zene, amikor figyelmes lett a virágbolt előtt kibontakozó drámára. Felkönyökölt, a szívószálat az ajkai közé vette, szippantott egy kevés édes italt, és nézte, ahogy a szőke óriás küzd egy apró, szemtelen lánnyal. Kikanalazott egy félig elolvadt jégkockát, majd a szájába tette és ropogtatni kezdte, közben nézelődött tovább. Mosolygott azon, hogy a fiú milyen türelmes. Szépen beszélt, nem kiabált, csak győzködte a nőt, hogy hagyja békén. Az nem tágított. Dai arra gondolt, hogy ő valószínűleg már rég lelépett volna, vagy a csajt valamelyik kukába gyűrte volna. Nem volt agresszív típus egyáltalán, de az utóbbi időben feszültebb volt, és biztos volt abban, hogy a szőke helyében nem tudott volna most ilyen higgadt maradni. A sor nem haladt, elképzelni sem tudta, hogy mi lehet az oka, pedig nem akart virágot venni. A nyelvében lévő ékszert megpödörte, majd felállt és átsétált virágboltnál kígyózó sorba. A szőke fiú mögé lépett és átkarolta hátulról. Épp csak a vállára tudta tenni a fejét, ha pipiskedett, de csak sikerült. Onnan pillantott a lányra. Nem bírta tovább nézni, ahogy küzd ez a nagyra nőtt fiú, így arra gondolt, hogy segít neki. Sosem látta, mégis úgy érezte az évi jó cselekedetét ezzel majd letudja. Szólt az ismeretlen sráchoz, azt játszotta, hogy a fiúja. Azumi a szeme sarkából pillantott rá. Első gondolata az volt, hogy ma minden őrült őt találja meg, mert már a második idegen ember taperolja, ráadásul ezúttal egy férfi. Végül felkapta a fonalat és válaszolt neki, ha ez kellett ahhoz, hogy lerázza a furcsa nőt, akkor legyen. Bár igaz volt, hogy talán egy még különösebb bogarat talált, valamiért mégsem volt rossz érzése ezzel kapcsolatban. Azumi felsimított Dai kézfejére, és tovább beszélt hozzá, amire Dai minden idegszála reagált, a karján még egy kellemetlen csípést is érzett, mintha apró áramütés érte volna. Azumi hangja mély volt és puha, egészen érzékinek találta, hallgatta volna hosszan szívesen, viszont most feladata volt. A szőke mellé lépett, a kezét a másik hatalmas tenyerébe csúsztatta, majd és kilépett a sorból, és elindult. Azumi előbb nem mozdult, csak mikor az ismeretlen fiú húzni kezdte, és a fejével felé biccentett.