D.A.S.K.

D.A.S.K. # 4

Azuminak sikerült időben leadnia egy munkáját, amit jó eséllyel el is fogadnak majd, így végre szusszanhatott kicsit, mielőtt bele vetette magát a vizsgaidőszakba. Ayának rettenetesen megtetszett a hely, ahol korábban jártak, természetesen az a hely, ahol Dai dolgozott. Nem akart nagyon tiltakozni, mert az csak felesleges magyarázkodáshoz vezetett volna, így oda mentek lazítani. Igaz volt az is, hogy neki is bejött a hely. Hangulatos volt, tágas, szellős, lehetett táncolni, beszélgetni, épp jó volt.

Ezen az estén a harmadik ital került eléjük, de még egyszer sem látta Dait. Nem mintha kereste volna. Persze, hogy nem kereste. Nem is dolgozhatott minden nap. Jól van így, nem akarta megint látni. Hirtelen mikrofonnal jelent meg egy férfi a kis színpadon, ami tőlük nem volt túl távol, tisztán ráláttak, ha akartak. A férfi beszélni kezdett, aki valami sorsolásról hadovált, amire Azumi nem figyelt, mert mással volt elfoglalva, azt sem látta, hogy Aya egy pillanatra eltűnt a barátnőjével. Tényleg csak egy pillanat volt a színpad közelsége miatt. Egy dobozba dobták bele a szalvétát, amire a nevüket és az asztaluk számát írták. Ezt kérte a mikrofonos fazon. Ki fogják sorsolni, hogy kinek jár ezen az estén a különleges tánc. Különleges tánc. Erre fordult hátra a szőke, majd a lányra nézett, aki nevetett.

- Ne nézz már így, kizárt, hogy mi nyerjünk, de jó poén – nevette Aya és emelte a harmadik italát ő is.

- Szerintem, lassíts – javasolta Azumi.

- Ó, tudod, mit hoz ki belőlem a pia, hadd igyak csak – kuncogta tovább, mire a szőke elvette a poharat és kiitta.

- Elég, Aya – mondta szelíden, de ellentmondást nem tűrően.

- Nélküled fogok bulizni járni – mutatott rá a lány, és a barátnője felé fordult. Azumi mosolygott és folytatta a beszélgetést.

Egy kerek órán keresztül semmi nem történt, mikor is újra megjelent a mikrofonos férfi egy dobozzal és beszélni kezdett. A szőke a sikításra lett figyelmes, bántotta a fülét, ahogy a kapatos lányok visítottak a teremben. Nem figyelt megint, így nem tudta, mi az oka, de nem kellett találgatnia, mert Dai lépett a beszélő mellé. A haja hátra volt fésülve, füstös sminket viselt, egy borvörös szövetnadrágot, fehér strasszos övvel, ami épp csak a csípőjén tartotta a nadrágot. Nagyon-nagyon kevés kellett ahhoz, hogy ne látszódjon ki ez-az a nadrág alól. Rövid zakó is volt rajta, szintén vörös, fehér kövekkel kirakva a hajtókája. Alatta nem volt semmi, így az óvatosan sejlő izmokat is kitűnően lehetett látni, meg a köldökében meg-megcsillanó ékszert. Különleges tánc. A szőke összerakta a képet. Dai fog táncolni valakinek. Azumi a plafon felé nézett, mintha fohászkodott volna, de nem elég gyorsan, vagy hangosan, ugyanis két pillanattal később hallotta Aya nevét és az asztal számát. Meg a lány visítását. A szőke tekert a nyakán és az ajkára nyalt, de nem valami izgatott nyalakodás volt, sokkal inkább ingerült, ütés előtti kényszercselekvés. Nem akart jelenetet, de rohadtul arra sem volt kíváncsi, hogy egy másik pasas tegye-vegye magát a csajának. Ráadásul egy meleg fickó. De persze ő ezt honnan is tudhatta volna. Megint csak magyarázkodnia kellett volna, azt meg nem szeretett. Alig gondolta végig a dolgot, mikor már Dai megállt a lányok előtt. Mosolygott rájuk, majd a fiúk felé fordult:

- Uraim, itt akarnak maradni? – kérdezte halkan, közben kajánul vigyorgott.

- Mindenképp – mondták egyszerre.

- Tőlem nem kell félteni őket – nevette Dai, még kacsintott is egyet, majd felemelte a kezét, mire fény irányult rá, és elindult a zene.

A két lány ülve toporzékolt kicsit, mikor elkezdődött a műsor. Semmi különös nem volt benne, Dai tekergett, a csípőjét ringatta, fel-fel simított a rövid kabát alá, ahogy a zene adta a ritmust. Hirtelen felnevetett, az asztalra csapott, amitől mindenkinek felállt a szőr a karján. Lassan felpillantott, úgy tűnt, mintha még a szeme is villant volna. Az arcán egészen különös mosoly jelent meg, amiről Azumi azt gondolta, hogy nem is illik a fiúhoz. Valamiért így találta. A fény színe megváltozott Dai körül, fehérről vöröses színre váltott. Elkezdődött a műsor. Aki azt hitte, hogy eddig is azt nézte, az igazán meglepődött, amikor Dai bele lendült. A zene is megváltozott. Érzékivé vált, lassan borzolta a kedélyeket Dai táncával. A csípője úgy tekergett a lányok arca előtt, mintha a következő pillanatban felajánlaná magát fogyasztásra, közben a zakó gombjai is kezdtek egymás után pattogni, amiket a műsor előtt begombolt. Dai megfordult, így a feszes hátsója mosolygott a lányokra és két kínlódó srácra, akik voltak olyan ostobák és az asztalnál maradtak. Megbánták. Dai a válla felett nézett hátra, közben a vállairól lassan csúszott centiről centire lefelé a vörös zakó, mint valami posztó a bikák orra előtt. Mielőtt végleg lecsúszott volna visszarántotta és megfordult. Újra a lányokkal szemben volt, de már a meztelen mellkasát látták, nem a zárt kabátot. Előre nyúlt és a székek támlájába kapaszkodva húzta magát a lehető legközelebb hozzájuk, oda-odasimulva, kicsit sem szemérmesen. A lányok levegőt sem vettek, amikor egyikőjük zárt térde fölé állt terpeszben, a csípője épp a lány arca előtt hullámzott, közben a köves övet is kibontotta, kihúzta a bújtatókból, majd a lány nyakába akasztotta. Bele fúrta az ujjait a puha barna tincsekbe, majd a legcsekélyebb rossz érzés nélkül húzta az ágyékára és néhányat mozdított a csípőjén, miközben a fejét hátra billentette, mintha épp egy jóféle orális szexben lenne része. A lányok és a szőke is egészen jól hallhatta, ahogy felnyög közben az előadás részeként, a távolabb ülők csak az arcát láthatták. A következő mozdulattal elhúzódott, lehajolt a lány arcához, rámosolygott, majd folytatta. Milliméterekre a lány arcától húzta végig a testét, egészen addig, míg az arcuk újra egymáshoz nem ért. Dai mosolygott, cicázott a lány ajkával. Ekkor az a lány barátja felállt és mozdult, de Dai kipördült és a műsorba fűzve a jelenetet a fiú álla alá simította egy ujját, majd lecsúsztatta a mellkasára és visszalökte a székre, mire az döbbenten figyelt tovább. Dai lehúzta a zakót, majd eldobta. Szándékosan a szőke arcába, mert ezúttal Ayát vette célba. Leguggolt elé és az ajkát húzta végig a bokájától a combjáig, nem viccelt, hozzá ért, még a nyelvét is ki-kidugta közben. Kinyújtotta a kezét Azumi felé, rámutatott, majd kinézett rá és vigyorgott. Azuminak nem tetszett ez a vigyor. Dai szétlökte Aya combjait, a rövid, szűk szoknyája egészen a csípőjéig gyűrődött fel ettől. Dai a kezeit megint bokától indította, ezúttal sem kapkodta el túlságosan, végül minden rossz érzés nélkül csúsztatta a kezeit végig mélyen a belsőcombokra. Aya levegőt sem vett, mikor Dai két hüvelykujja rásimított a fekete szatén bugyijára. Dai villantott rá egy mosolyt, hozzá simulva felállt, összezárta a combokat, végül a zsebéből előhúzott egy szál virágot és Aya mellei közé tűzte, majd hátrébb lépett és tovább táncolt. Két ujját akasztotta a nadrágjába és lentebb tűrte, igazán nem volt szégyenlős, még olyan messzire is ment, hogy kipattintotta a gombot a nadrágján, miközben a csípője egy pillanatra sem állt meg, közben a másik kezével simította magát. Az arcán meggyőző kéjes kifejezés játszott, még nyöszörgött is hozzá, amit már azok sem hallottak, akik elég közel voltak. A teremben csend volt, csak a zenét lehetett hallani, senki sem szólt egy szót sem, nem volt taps, vagy sikongatás. Sokan látták már táncolni Dait, de ezt a műsort még nem. Az utolsó mozzanata tette fel az I-re a pontot, mikor is a nadrágja alá simított és dobott egy csókot a lányoknak. A zene véget ért, és csak Dai halk pihegését hallották a hozzá közelebb ülők, más zaj alig volt. Lassan fütyülni és tapsolni kezdetek, mire Dai kihúzta magát, kicsit lihegősen vette a levegőt. Oldalról érkezve a zakója csattant a mellkasán. Azumi lépett elé, fölé magasodott, de nem mondott semmit, csak fogta Ayát és elvitte. Dai nevetve nézett utánuk, majd meghajolt és eltűnt az öltözőben.