D.A.S.K.

D.A.S.K. #15

Kai az irodához közeli parkban ült és a telefonját nyomkodta. Híreket, emaileket olvasott, válaszolt rájuk, dolgozott és pihent egyszerre. Néhány üzenet is várta, az egyikre nagyon kíváncsi volt, de ahhoz kerített egy kávét is a kis standból, amit nagyon szeretett itt a parkban. Külön neki főztek egy bizonyos kávét, mert az nem szerepelt az itallapon. Már ezért megérte. Szerette az ilyen kiváltságokat, meg úgy általában, ha kivételeztek vele, még akkor is, ha ez ilyen apróság. A kávéjával visszaült a padra és megnyitotta az üzenetet. Hosszú, szépen fogalmazott, ugyanakkor könnyed írás volt. Biztos volt benne, hogy fiatal az, aki írta. Nem árult el magáról semmi konkrétumot a másik, de Kai úgy gondolta, hogy egyetemista lehet. Legalábbis nagyon remélte, mert nagyon sajnálta volna, ha adott esetben vissza kellett volna utasítania a srácot, mert az túl fiatal.

A fogadásból történt regisztrációból sosem gondolta volna, hogy egyszer azon kapja magát, hogy online flörtöl valakivel. Mikor erre gondolt, mindig nevetnie kellett, eléggé komfortzónán kívüli dolog volt ez tőle. Mégis ez a Red nevű fiú, srác, férfi valamiért megfogta. Azt sem tudta, hány éves lehet, de azt gondolta, hogy fiatal lehet. Eleinte egy-egy üzenetet váltottak naponta, aztán kezdtek sűrűsödni. Észre sem vették, de már apróságok miatt is üzentek egymásnak, határozottan jó kapcsolat alakult ki köztük, pedig írott szövegen kívül másképp nem ismerkedtek.

Kai előző este feldobott egy témát, amire a másik nem tudott röviden válaszolni, hosszú kifejtéshez pedig nyúzott volt, így mostanra hagyta. Kai szélesen mosolyogva olvasta az írást, betűről betűre figyelmesen értelmezve. Kedvelte a srácot, bár azt sem tudta, hogy hol él, hogy néz ki, hány éves, vagy egyáltalán semmi információja nem volt róla ebben a tekintetben. Ivott a kávéból és fogalmazni kezdte a választ, ami igazából egy újabb kérdés volt, amire szintén valami hasonló aprólékosan kifejtett választ várt. A válasz mellé csatolt egy képet a kávéjáról, mivel ez már szokássá vált. Kai sok kávét ivott, nagyjából mindig volt a keze ügyében egy papír pohár, vagy porcelán csésze, amiben kávé volt. Mindegy volt, hogy erős, gyenge, üres, vagy édes-tejes, koffeinmentes, csak kávé legyen.

A képet és a válasz üzenetet Sunny olvasta, mint Red az egyik előadáson a leghátsó sorban ülve. Nem különösebben érdekelte ez a tárgy, de muszáj volt bejárnia. Nem bánta, úgy is csak egyedül lett volna otthon. Először Sunny egy képet küldött válaszként, ő szokás szerint nyalókát fotózott, mert nála az volt az állandó kiegészítő. A cigaretta mellett. Sosem gondolta komolyan, hogy ezeknek az alkalmazásoknak valóban van értelmük, de rácáfolt az élet, mert épp széles mosollyal az arcán válaszolt egy ismeretlen ismerősnek. Boss egyszer fel is hívta, de Sunny azonnal blokkolta a hívást, csak üzenetváltásra volt engedély. Sunny megijedt attól, hogy hirtelen a semmiből egy idegen akarja hívogatni. Épp valami ilyesmit akart, de azért nem így. Jó volt írásban, ott, ha valami nem tetszett, egyszerűen nem válaszolt, vagy terelte a témát a nélkül, hogy magyarázkodnia kellett volna személyesen. Sunny szimpatikusnak találta Bosst, bár az hamar lejött neki, hogy kissé feszes a fickó, nem tartotta véletlennek a felhasználó nevét sem, de nem volt irritáló így írásban.

Közben Kai visszament az irodába és elégedett mosollyal a szája sarkában nekiállt a délutáni munkájának, ami ezúttal is sokáig tartott. Sosem sietett befejezni a dolgait, nem volt otthon senki, aki várja, csak egy kóbor macskája, aki néha megjelent, de különösebben nem izgatta, ha meg kellett váratnia. Ezen a napon is már este nyolc elmúlt, mikor lezárta a gépét és hátra dőlve nyújtózott egyet. Kipattintott három gombot az ingén és az arcát dörzsölte. A drága órájára nézett, éhes volt. Nem volt meglepő, egész délután itt ült, csak négy kávéscsésze állt előtte, az utolsó kettő koffeinmentes. Kitty mindig letiltotta délután a kávéról.