Mi lenne, ha Bobby Singernek lenne egy öccse, aki szintén vadász? Ez a történet persze nem róla fog szólni, hanem a lányáról, akiben sokkal több rejtőzik egy egyszerű vadásznál. Mikor az élet úgy hozza, hogy a Winchester testvérekkel meg kell menten...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A mai nap is úgy kezdődött, mint az összes többi. Felkeltem, felöltöztem, ettem és mentem a munkába. Anyám még beszélni akart valamiről, de nem hagytam neki időt, hogy elmondja, ugyanis siettem el otthonról. Amúgy vele szinte már nem is tartom a kapcsolatot, hiába lakunk egy házban. Beszélünk pár szót, mint a normális emberek és ennyi. Bár ezt őszintén magának köszönheti. Nem voltam és egy jó darabig nem is vagyok képes elfogadni a tényt, hogy Dan nem is az apám fia. Igazából csak féltestvérek vagyunk. Ez az infó pár hónapja derült ki és azóta is elhidegült a viszonyunk. Dan-t viszont nem lennék képes utálni, hisz nem tehet arról, hogy nem az apám fia. Ellenben mióta egyetemre jár egyre kevesebbet látom. A tanulás és a barátai, na meg Clarissa, aki folyton megakadályoz abban, hogy láthassam őt. Persze nem szó szerint értem, csakhogy az évek során elértem az öcsémnél azt, hogy már dilisnek hisz, mert hiszek a természetfelettiben. Ami igaz, csak ő és anya nem képesek elhinni.
Beérve a Sandover-be, elindultam lefőzni magamnak egy kávét, mert arra nem jutott időm reggel, aztán leültem az asztalomhoz, felvettem a headset-emet és ránéztem a telefonra. Nem sok idő kelletett, hogy bejöjjön az első hívás.
-Műszaki segítőosztály, Sarah Singer – szóltam bele, mire a túlvégen megszólalt egy idős nő, aki az újonnan vásárolt számítógépe miatt hívott, mivel az nem akar elindulni. – Rendben! Az elmondása szerint szerintem lefagyott a gépe, így próbálja meg kikapcsolni, aztán kapcsolja be újra! – javasoltam, amit jó néhányszor a nő szájába kellett rágnom, ugyanis szegény kicsit süket volt.
Mihelyt végeztem az idős nő problémájával, nagyot sóhajtva levettem a fülest és hátra dőltem a székemben. Miközben a gondolataimmal voltam elfoglalva, körbe néztem a dolgozó tömegen és végül kiszúrtam Sam-et meg Ian-t, akik jót beszélgettek egymással. Néha elképzelem, hogy milyen lenne, ha lennének hozzám hasonló barátok, akik meghallgatnák a bajaimat és támogatnak, amiben kell, de a legfontosabb, hogy hinnének nekem, mikor a természetfelettiről beszélek. Addig gondolkodtam ezeken a dolgokon, hogy egyszer csak Ian arcát pillantottam meg jó közel a látókörömben.
-Szia Sarah! Neked mi a véleményed Mimi-ről? Ugye jó csaj?
-Rányomulnál? – tapintottam a lényegre. – Nagy a korkülönbség köztetek! Ezt inkább felejtsd el! Amúgyis úgy hallottam, hogy van udvarlója.
-De elég tapasztalt....
-És vastag szemüveges! – tette hozzá Sam, miközben odajött hozzánk. – Helló Sarah!
-Cső Sam! Ian tényleg hagyd Mimit, mert ennek nem lesz jó vége, rendi?
-Belevaló idős csajszi, igazi....dögös anyuci! Meg kell szereznem, mielőtt az udvarlója és közte komolyabbá válik a viszony! – gondolkodott hangosan, mire mi Sam-mel csak grimaszokat vágtunk, amint elképzeltük őt és Mimit, mint egy párt. – Kávézunk? – vetette fel a kérdést Ian, mire Sam egyből pattant is, de mikor látta, hogy én nem megyek, visszajött értem.
