Odaát - Vadászként az élet

6. Lucifer diadala

A szemem baromira fájt, így mikor visszaértünk Bobbyhoz, egy üveg jéghideg sört raktam az adott részre, ahova kellett, aztán lefeküdtem a kanapéra és hallgattam a bácsikám szövegelését és hogy éppen hogyan akarta Deant rávenni, hogy beszéljen az öccsével. Au! Az a szuka aztán rendesen odavágott a tükörnek.

-Dean! Dean! Hallod egyáltalán, amit mondok? - szólongatta az idősebbet a bácsikám, míg Dean egyre csak kibámult az ablakon üveges tekintettel.

-Igen, hallottalak. Nem hívom fel - felelte.

-Ne akard, hogy kihozzam a puskám.

-Hamarosan itt a végpusztulás, nem gondolod, hogy van fontosabb dolgunk is? - fordult végre Bobbyval szembe Dean.

-Tudom, hogy zabos vagy és nem akarom mentegetni, amit Sam tett, de ő a...

-Vérem? Ezt akartad mondani?

-Ő az öcséd. Örvényben van.

-Próbáltam segíteni rajta Bobby. Látod, hogy mi lett.

-Hát próbáld meg újra - tanácsolta a bácsikám, miközben én csak a sörrel hűtöttem a szemem körüli részt, mígnem meguntam ezt és felbontottam az üveget.

-Már késő - sétált volna el Dean, de ezt Bobby nem hagyta szó nélkül.

-Sosincs túl késő.

-Akkor sem, cseszd meg! Nem. Az a tény Bobby, hogy Sam sosem akart a család tagja lenni. Gyűlölte, hogy ekként nőtt fel. Amint lehetett elhúzott az egyetemre. Durván deja vu érzésem van. Elegem van abból, hogy őt hajszoljam. Kapja be. Csináljon amit akar.

-Ugye ezt nem mondod komolyan? - ültem fel az eddigi fekvőhelyemről döbbenetemben.

-De igen Sarah. Sam elment. Végleg. Azt sem tudom, hogy még az öcsém-e. Hogy az volt-e.

Ezen kijelentésre nem is tudom milyen érzelmek öntöttek el hirtelen. Bánat leginkább és düh. De talán csalódottság is, mert Dean lemondott az egyetlen családtagjáról a világon. Bobby bácsiban viszont egyértelműen csak a düh dolgozott és ennek kinyilvánításaképp az asztalán lévő összes holmit leseperte mérgében a földre. Nemcsak én, de még Dean is felfigyelt erre a reakcióra és értetlen bámult az öregre, mígnem az nekirontott.

-Te ostoba, idióta, hülye baromállat! Brühühü, annyira sajnálom, hogy a pici, érzékeny lelked megsérült. Talán azt hitted, hogy a család azért van, hogy jól érezd magad benne?! Kapjál fincsi almás pitét? A család épp azért van, hogy nyomorultul érezd magad ott! - kiabálta le a fejét.

-Megmondtam, hogyha kimegy az ajtón ne jöjjön vissza. És ő mégis kiment. Ő döntött így! - vette fel ugyanazt a hangerőt Dean is, mint Bobby.

-Olyan vagy, mint egy rinyáló óvodás. Nem is. Úgy beszélsz, mint az apád. Jobb, ha megtudsz valamit. Az apád gyáva fos volt.

-Apa sok minden volt, de hogy gyáva....

-Inkább eltaszította Samet, minthogy szót értsen vele. Ez nem volt bátor tett. De te...sokkal jobb ember vagy, mint az apád valaha is volt. Úgyhogy mindhármunk kedvéért Dean. Ne légy olyan, mint ő - kérte Bobby, mire Dean elfordult tőle, de egyben ekkor hirtelen el is tűnt, mint a kámfor.

-Mi a franc? Csak én halluztam be vagy Dean tényleg eltűnt?

-Úgy látom mind ketten hallucinálunk, mert Dean valóban eltűnt - állapította meg Bobby, amint Dean üres helyére sétált. - Az egyik pillanatban még itt állt a másikban pedig már ki tudja hol. De nem is baj. Baromira dühös vagyok rá.