Mi lenne, ha Bobby Singernek lenne egy öccse, aki szintén vadász? Ez a történet persze nem róla fog szólni, hanem a lányáról, akiben sokkal több rejtőzik egy egyszerű vadásznál. Mikor az élet úgy hozza, hogy a Winchester testvérekkel meg kell menten...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Egy csodaszép tájnál álltunk meg olyan fél órája, így eldöntöttem, hogy amíg Sam a fogát mossa, Dean pedig alussza az igazak álmát, bekapom az utolsó szendvicset és zenehallgatás közben böngészem kicsit apa naplóját. Hihetetlen, mennyi ügye volt még fiatal korában. Még hihetetlenebb, hogy ennyi szörnyet képes volt megölni. A gondolatmenetemet azonban félbeszakította a kocsiból kieső álmos Dean. Szó szerint kiesett az ajtón, mikor kinyitotta, így tőlem és Sam-től nem maradhatott el a nevetés.
-Hé, hogy aludtál? - kérdezte a fiatalabb.
-Szerinted? - szedte össze magát a földről. - Éhen halok, gyerünk reggelizni!
-Hová? Két órára vagyunk mindentől - közölte Sam.
-Én most vagyok éhes.
-A hátsó ülésen még van egy szenya - mutatott felém Sam, nem is tudva, hogy azt már megettem.
Nem volt a legjobb, mivel ezt különösen nem is szeretem, de az éhes has mindent bevesz. Dean még mindig félkómásan a hátsó ajtóhoz sétált és készült benyúlni a lehúzott ablakon, mikor megmutattam neki az üres szatyrot.
-Csak volt egy szenya. Neked amúgy se tetszett volna. Tonhalas volt - közöltem, mikor egyszer csak megcsörrent egy telefon.
Dean azonnal előre ment, hogy kipiszkálja az ablakon keresztül a sok telefon közül a csörgőt és a cselekvés közben be is ütötte a fejét, de nem érdekelte a fájdalom, mert felnyitotta a készüléket és fogadta a hívást.
-Ez apa telefonja? - jött közelebb Sam is, amivel felkeltette a figyelmemet.
-Halló. Ő most nem elérhető, tudok segíteni? - hallatszódott a vonal ezen része. - Bocs, hogy így belecsapok a lecsóba öreg, de John két éve meghalt. Ki beszél?
[...]
Nem is kell mondani, hogy a fura telefonbeszélgetés után egyenesen Windom, Minnesota államba kocsikáztunk, mivel aki beleszólt a telefonba, azt állította, hogy John fia. Erősen gondolkodtam az Odaát könyvek tartalmán, de semmi sem utalt azokban arra, hogy John-nak lehetett még egy fia. Persze a Stanford előtti időkről nem sokat ír Chuck.
Mihelyt megálltunk az étkezde parkolójába, ahova lebeszélte Dean a találkozót, kiszállva magamhoz vettem az útközben előállított adatokat, amit tudnunk kell Adam Milligan-ről. Mondjuk Sam segített benne, de ez most nem lényeg. Míg Dean a csomagtartóban rendezkedett, mi elkezdtük felolvasni, amit tudni kell erről a gyerekről.
-Dean, nagyon úgy tűnik, hogy Adam Milligan valódi - kezdte Sam, aztán átadva nekem a szót, elkezdtem olvasni a legfontosabb tudnivalókat.
-1900 szeptember 29.-én született, az anyja Kate Milligan. Az apja nincs feltűntetve az anyakönyvi kivonaton. Cserkész is volt és kitüntetéssel érettségizett. Most a Wisconsin egyetemre jár, biológus szakra, orvosi előkészítőre. Hé, én is jártam egy időben orvosi előkészítőre. Csak aztán végül nem fejeztem be.
