Odaát - Vadászként az élet

7. Barátság az ördöggel

Ott állunk az Ilchester béli Szűz Mária zárdában egy hatalmas kör előtt, amiből csak úgy árad a fény. A fény, hisz Lucifer már közeledik a Földre, hogy elhozza az Apokalipszist. A fiúkkal igyekszünk kitörni a helyiségből, de egyszer csak a ledöntött ajtók a helyükre kerültek és bezártak minket. Újra megpróbálkoztam azzal a trükkel, amit akkor vetettem be, hogy bejussunk ide, de úgy látszik az ellenkezője már nem használ. A fény egyre fényesebb lett és míg a fiúk a fejüket fogva a földre rogytak, én mintha hallottam volna egy ismerős hangot a nagy fényben. Azonban amikor a fény kitöltötte azt a kört, ami a földre lett rajzolva akkora mennyiségű világosság áradt be, hogy kénytelen voltam eltakarni a szemem. Mikor viszont kinyitottam, már egy repülőn voltam a fiúkkal együtt.

-Mi a fene ez? – szólaltam meg a döbbenettől.

-Nem tudom – válaszolta Sam mellettem, mire megszólalt a pilóta.

-Tisztelt utasaink! Gyors közlés. Ilchester felett megyünk át aztán jön Ellicott City és megkezdjük leszállásunkat Baltimore-ban....

-Ilchester? Nem onnan jöttünk? – szólalt meg Dean is.

-Ha szeretnék kinyújtóztatni a lábukat, akkor most megtehetik.... – hallottuk továbbra is a pilóta szavait, mielőtt megtörtént volna az, ami miatt azt hiszem a repülőre kerültünk.

A repülő letért a szokott pályájáról, mindenki elkezdett pánikba esni, mi persze már nyúltunk is a kis oxigénmaszkokért, amik előre buktak a repülővel együtt. Kintről pedig beszűrődött az a sok fény, ami a zárdából indult ki.

[...]

Mihelyt sikerült leszállnia a gépnek, én üzentem Bobby bácsinak, hogy hozza el az Impala-t a zárda közeléből, aztán majd szólok neki és Dannek, hogy hova kell majd menniük, amint mi is megálltunk egy kis időre, ugyanis mióta leszálltunk a gépről, azóta is utazunk egy lopott kocsiban. Sam kapcsolgatja a csatornákat, de mind csak arról tud teóriázgatni, hogy mi történhetett a zárdánál. Így végül inkább kikapcsolta az egészet.

-Dean, nézd én...

-Ne mondj semmit – szakította félbe Samet az idősebb testvér. – Semmi baj. Most lapítunk egy kicsit és kivárunk, rendi? – mondta el a tervét, aztán hátra nézett a visszapillantón keresztül. – Rendi ott hátul is?

-Rendi, igen rendi ó, kapitány! – szalutáltam viccből, hogy felderítsem egy kicsit Deant, de csak egy halvány mosolyt tudtam kicsikarni belőle.

Azért ez is valami.

-Jól van. Először is hogy kerültünk fel arra a flúgos járatra?

-Nem tudom, angyalok? Vagy talán így akartak minket megmenteni....?

-Mindegy, ez a legkevesebb. Inkább keressük meg Cas-t – mondtam el az ötletemet a sofőrünknek, aki azonnal Chuck felé hajtott, mert elmondása szerint ott látták egymást utoljára.

Chuck otthona még a szokottnál is koszosabb volt, mikor odaértünk. A redőnyök megtépázva, mindenhol törött tányérok, poharak és a lapok meg a jegyzetek is gyűrötten hevertek a földön, a számítógépről nem is beszélve. Néhol pedig vér is található volt, így felvetül a kérdés, hogy ki sérülhetett meg? És vajon él-e még? Körbe járkálva a konyha helyiséget, egyszer csak egy aprócska zajra lettünk figyelmesek, aminek Sam nézett utána egészen addig, míg Chuck meg nem ütötte egy WC tisztító pumpával? Na erre sem számítottam.

-Jézusom! Ah! – kapott a fejéhez Sam.

-Sam?

-Igen – felelte a fiatalabb testvér.