Mi lenne, ha Bobby Singernek lenne egy öccse, aki szintén vadász? Ez a történet persze nem róla fog szólni, hanem a lányáról, akiben sokkal több rejtőzik egy egyszerű vadásznál. Mikor az élet úgy hozza, hogy a Winchester testvérekkel meg kell menten...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A családomtól való elválás óta eltelt már legalább két nap és közelítünk a háromhoz. Anya nem mondanám, hogy kitörő örömmel fogadta, de végülis megértette és ez a fő. Danny-től nem volt szívem elköszönni, így mondhatjuk azt is, hogy elszöktem tőle búcsú nélkül. Még most is úgy emlékszem arra a pillanatra, mintha most történt volna pár perce.
Zakariás kis beszéde után, amivel arra akart sarkalni, hogy végezzem a hivatásom, amire Isten szánt, a fiúk hazavittek, hogy leüljek beszélni anyával az egészről. Ismét. Dan az egyetemen volt, így alkalmam volt egy jókorát beszélnem vele, anélkül, hogy közbeszólt volna. Ugyanis ahányszor összekaptunk, ő mindig és mindenkor anya pártjára állt, mivelhogy a vitáink többsége csak apáról szólt meg a kapcsolatukról, amit elrontott. Néha az idegeimre tudott menni azzal, hogy nem képes nekem igazat adni. Bár egyrészt érthető azt hiszem, hiszen az anyjáról van szó, másrészt meg nem is ismerte úgy apát sem, mert csak féléves volt, mikor meghalt.
Amikor kinyitottam az ajtót és bementem a házba, nyomomban a Winchester fiúkkal, anya eléggé meglepett fejet vágott a hármasunk láttán. Azonban, mihelyt megszólalhatott volna, a szavába vágtam.
-Beszélnünk kell. Teljesen őszintén - azzal kezdetét vette egy hosszú és tartalmas beszélgetés.
Beletelt némi időbe, míg meggyőztem őt, hogy jó döntés lesz elmenni, de Sam-nek is bekellett segítenie azzal, hogy igyekezni fognak megvédeni engem minden bajtól. Ezt még el is hittem, olyannyira, hogy már féltem, nehogy porcelánbabaként bánjanak velem. Dean persze meg se nagyon szólalt, mert a kocsijában világossá tette számomra, hogy ez egy nagyon rossz ötlet és mindenkit, aki ilyesfajta módon csöppen ebbe a világba, eltiltana tőle, mert borzasztó veszélyes. De a lényeg, hogy végülis sikerrel jártunk az ígérgetésekkel. Így, most már győztesként vonultam a szobám felé, hogy összepakoljam a cuccaimat. Gondolom nem kell mondanom, hogy volt jó pár holmim, amit magammal akartam vinni, de végül rávettem magamat, hogy csak a legfontosabbakat vigyem magam. Vagyis a laptopomat és a telefonomat (mert azok nélkül nem élném túl), az egyik könyvemet, aminek még mindig nem értem a végére, mert már mióta halogatom az olvasását, pár igen hasznos és kedvenc fegyvereimet, a polaroid kamerámat, amit anyától kaptam és végül jó pár ruhát. Mikor kimentem a nappaliba, azonban anya nem volt ott. Viszont mielőtt megkérdezhettem volna, hova tűnt, előbukkant kezében egy ládával, aminek súlya miatt, Sam azonnal a segítségére sietett.
-Mi ez a láda? - mentem oda besegíteni, míg Dean elment a kocsijához egy feszítővasért, ugyanis a láda kulcsa az elveszhetett a költözés során.
-Minden egyes holmi, ami apádé volt - felelte. - Legalábbis a nagyrészük. A fegyverektől megszabadultam, mert nem akartam, hogy a kezetekbe kerüljön - magyarázta, miközben megjött Dean és a vasdarabbal felnyitotta az eddig lezárt ládát. - Egészen idáig zárva tartottam, mert nem akartam, hogy te is ugyanarra az útra lépj, mint apád.
