Leomló falak

3. rész

Alíz

Út közben elaludhattam, mert legközelebb már arra ébredtem, hogy átléptük a határt, és az autópályán száguldottunk a célunk felé. Még megálltunk egy-két helyen enni, meg cigizni, mert a drága barátnőm még mindig nem szokott le, ahogy azt már többször megígérte nekem. Éjfél körül érkeztünk meg az apartmanhoz, és mivel a tulaj a tetőtéri lakásban lakott, nem volt gond, hogy ilyen későn jöttünk. Átvettük a kulcsot, majd elfoglaltuk a szobákat. A lányok nekem adták a nagyobbat, amelyikben egy nagy franciaágy volt, és egy gardróbszekrény, ők pedig elfoglalták a másikat.

Ahogy leraktam a cuccom, kiléptem a teraszra, ami az egész lakást körbevette. Sok mindent nem lehetett már látni, de az utcán még nyüzsögtek az emberek, és a hajók lámpái, amik a sötétben kis pontokként jelentkeztek, nem messze tőlünk jól kivehetőek voltak. Ezek szerint szép kis panorámánk lesz.

Kiléptem a korláthoz és mély levegőt vettem. A sós levegő átjárta a tüdőmet és egy picit meg is nyugodtam. Imádtam a tengert.

Lehet, hogy mégsem lesz ez olyan rossz!

– Jól vagy? – kérdezték a lányok.

– Persze, csak fáradt vagyok, de gondolom, benneteket sem kell ringatni.

– Hát, nem – mondta Adri.

– Pihenjünk le, aztán holnap indulhat a feltöltődés – jegyezte meg Gréta.

Így mindannyian visszavonultunk, letusoltunk, majd lefeküdtünk. Én készültem el először, bebújtam az ágyba, de hiába voltam fáradt, nem nagyon tudtam aludni. Újra eszembe jutott, vajon mit akarhatott Gábor. Adri egyáltalán nem árult el semmit, és amennyire elszántan akar kirángatni az önsajnálatból, valószínű nem is fog. Próbáltam rájönni, de sehogy nem tudtam megfejteni, hogy ennyi idő után miért kereshetett. Amikor eljöttem, szinte nem is szóltunk egymáshoz. Már nem volt mit mondanunk. A torkom elszorult, a szemem megtelt könnyel. Most sem tudtam volna mit mondani neki, hiszen amit akartam, elmondtam. Igaz, ő akkor is inkább csak hallgatott.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben azért mégis csak elnyomott az álom. De mivel idegen helyen nem tudok jól aludni, hajnalban hamar felébredtem. Épp csak virradt, amikor megnéztem az órámat – még csak fél hat volt. Finom illatokat éreztem, valahol a közelben egy pékség lehetett. Felkeltem, benéztem a csajok szobájába, de ők még javában aludtak, így felöltöztem – gondoltam körülnézek, és hozok reggelit. Felvettem egy térdnadrágot meg egy pólót, és belebújtam a papucsomba. Kiléptem az utcára, majd elindultam a tenger irányába. Tényleg nagyon közel volt, csak egy utcán kellett átmennem, és már a kikötőnél is voltam. Gyönyörű hajók álltak a vízen ringatózva, és minden olyan csendes volt. Egyáltalán nem értettem ezekhez a vízi járgányokhoz, de a sebességet nagyon szerettem, így egy kis motoros hajónál picit megálltam. Angolul volt ráírva, hogy ki lehet bérelni, és ahogy láttam, nem is volt olyan drága.

Talán rá tudom venni a lányokat, hogy kipróbáljuk.

Ahogy tovább haladtam a kikötőben, gyönyörű jachtokat pillantottam meg. Ezek teljesen más kategóriába tartoztak. Tátott szájjal bámészkodtam, amikor az egyiken mozgást észleltem. Odapillantottam, és egy magas férfit láttam kilépni az egyik hajó fedélzetére. Egy rövidnadrág volt rajta, és más semmi. Épp nyújtózkodott. Nem semmi látvány volt így kora reggel. Igaz be vagyok rozsdásodva, de még ezen a ködön keresztül is érzékeltem, hogy nem semmi a fickó – mondjuk nem az én súlycsoportom. Vagy inkább én nem vagyok az övé. Amíg ezen töprengtem, azt vettem észre, hogy ő is rám pillant. Egymás szemébe néztünk, és épp hogy picit belemelegedtem, amikor egy hosszú, barna hajú, gyönyörű nő lépett mögé, és átkarolta a derekát hátulról.