Leomló falak

4. rész

Ryan

Mivel a kicsikénk a kikötőben volt, hamar el tudtuk foglalni a helyünket. Imádtam ezt.

Oda megyünk, ahova akarunk, és akkor, amikor akarunk.

Mivel hosszú volt az út, hamar visszavonulót fújtunk.

Másnap reggel kicsit később keltem, mint a többiek. Mire kimentem a közös teraszra, ők már megették a reggelijüket.

– Jó reggelt, Uram! – köszönt Mark, a főszakácsunk. – Hozhatok Önnek valamit?

– Nem, köszönöm, van itt minden. Nem tudja, hol vannak a többiek?

– Kimentek szétnézni. Pont elkerülte őket.

– Köszönöm – válaszoltam. Mark bólintott, majd magamra hagyott.

Mivel a yachtunk farral volt a kikötőben, pont remek kilátásom nyílt rá, illetve a part egy részére. Reggeli közben az újságomat olvastam, amikor a szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes. Felpillantottam. Egy lány volt. Na jó, azért már nem lány, de tőlem fiatalabb lehetett. Egy térdnadrág és egy póló volt rajta, semmi túlzás, semmi cicoma. Nagyot dobbant a szívem.

Basszus!

Biztosan turista volt, mert olyan ámulattal bámulta a motorcsónakokat a kikötő elején, mintha sosem látott volna ilyet azelőtt. Ahogy közeledett, és jobban megnéztem, feltűnt, milyen csinos. Nem a klasszikus szépség, de teljesen rendben volt – legalábbis, amit eddig láttam belőle. Épp rajta felejtettem a szemem, amikor megállt és felnézett egy hajóra. Olyan különös lett az arca, hogy kíváncsivá tett, így felálltam hogy meglessem, vajon mit nézhet. Kettővel odébb egy hajón épp egy fickó ébredezett, ettől teljesen összeszorult a gyomrom.

Mi volt ez?

Megráztam a fejem. A nő szemezett a pasival, amikor kijött a nője is. A görcs kiengedett a gyomromból.

Ez most komoly? Még csak nem is láttam igazán.

A kis szöszi lehajtott fejjel, kissé elpirulva továbbindult felém. Mosolyognom kellett, mert eszembe jutott, mivel tudnám elérni, hogy ezt a pírt én varázsoljam az arcára.

Hé, Ryan! Ébresztő! Mi ütött beléd?

Ráztam fel magam. Inkább visszaültem a helyemre, mielőtt komplett hülyét csináltam volna magamból. Újra felvettem az újságot és olvasni kezdtem, de amikor elsétált a yachtunk előtt, megborzongtam. Nem bírtam megállni, hogy ne kövessem a szememmel. Igazi nő volt. Már nagyon elegem volt a botocskákból, és ez a nő igazán nőies volt. Nyeltem egyet. Ekkor lelassított és visszafordult.

Vajon észrevette, hogy figyelem?

Nem bukhattam le, mert a teraszunk egyik fele zárt volt, így csak én láthattam őt, ő viszont engem nem. Zavartan fordult meg, és sétált tovább. Már azon törtem a fejem, milyen szöveggel tudnám elcsábítani. Valami vonzott hozzá.

Mi? Na jó, innom kell valamit. Mikor foglalkoztam én a csábítással? Már egy ideje nem.

– Sikerült felébredned? – szakították félbe a merengésemet a srácok.

– Ja – vakkantottam.

– Valami gond van? – húzta össze a szemöldökét Tom.

– Dehogy is – kapkodtam össze az újságjaimat. – Mi lesz a program?

– Vízisíelni fogunk – ujjongott Jason. – Jössz?

– Nem hiszem.

– Ne legyél már ünneprontó – morgolódott.