Leomló falak

7. rész

Alíz

Pénteken nagyon csöndben voltak a csajok, sejtettem, hogy valamire készülnek. Nem is kellett sokáig várnom, hogy kiderüljön mire.

– Ma este bulizni megyünk, úgy készülj! – hozta fel a témát Adri.

– Nem, én biztos nem – tiltakoztam.

Meg sem tudom mondani, mikor voltam utoljára bulizni, és nem gondolnám, hogy most kéne elkezdenem.

– Figyelj! Eddig adtunk időt, hogy picit összeszedd magad, de most már ki kell mozdulnunk valamerre – nézett rám Gréta is azokkal az őzike szemekkel.

– Ne csináljátok már! Nekem nincs mit ünnepelnem – fintorodtam el.

– Nem is kell semmit ünnepelni, csak kikapcsolódunk. Iszogatunk, táncolunk. Ennyi.

– Én nem iszom – jelentettem ki határozottan, majd felpattantam a székemből, és elviharzottam a szobámba.

Ezt nem hiszem el, tudtam, hogy be fognak kavarni.

Adri mindig bulizós volt, csodálkozom, hogy eddig kibírta. De azt is tudtam, hogy nélkülem nem fognak elmenni.

Forrongva sétáltam fel-alá a szobában, majd az ablak előtt megállva kipillantottam a tengerre. Olyan sokat voltam szomorú, már észre sem vettem, hogy megmérgezek ezzel magam körül mindenkit. Egyáltalán emberek közé se nagyon vágytam, nemhogy táncolni. De tudtam, hogy ez elől nem menekülhetek. Egy nagy sóhajjal fordultam a szekrényem felé, és akkor szembetaláltam magam a következő problémával.

Mit vegyek fel?

Soha nem voltam egy divatmajom, felvettem, ami kényelmes és kész, így a ruhatáram inkább hasonlított egy sportbolt kínálatához, mint egy női ruhatárhoz. Nem mintha befolyásolná a választásomat, de azért kikiabáltam a lányoknak.

– És hova akartok menni?

– Ahol valamelyik nap ebédeltünk, ott lesz valami buli ma este. A Marina Bárba.

Ekkor kilestem az ajtóm mögül és rájuk néztem.

– Mikor indulunk? – kérdeztem megadva magam a helyzetnek.

Mindkettőjüknek felcsillant a szeme.

– Vacsi után, tízkor?

Később, épp a hajammal próbáltam kezdeni valamit, amikor Adri lépett a szobámba.

– Te mit veszel fel? – Libbent be hozzám olyan ruhában, amit én soha nem vettem volna fel. Neki nagyon jól állt. Picivel volt magasabb nálam, és bezzeg az ő haja olyan volt, mintha most lépett volna ki a búra alól. A ruhája hófehér miniruha volt, ami kihangsúlyozta modell alakját. Nem hiába volt magabiztos. Eszméletlen csinos volt még női szemmel is. Sminkje önmagához képest visszafogott volt, de így is kiemelte zöld szemeit.

– Ezt – mutattam a ruhámra. Egy bőszárú fekete vászonnadrágot és egy zöld felsőt vettem fel, és éppen az egyik balerinámba bújtam bele.

– Na, azt már nem! Hova készülsz? Bevásárolni?

Kinyitotta a szekrényemet, és elővette azt a ruhát, amit közösen vettünk, és előrántotta a magas talpú szandálom. Véletlenül színben is pont passzoltak egymáshoz.

– Akkor most öltözz át, mert mindjárt indulunk.

– De... – próbáltam megszólalni.

– Semmi de. Ma csajos nap van, csábítunk és szórakozunk – fojtotta belém a szót Adri, és már ki is viharzott a szobámból. Nagy sóhajtás után megadtam magam az ötletének. Átöltöztem, majd belenéztem a szekrény ajtaján lévő tükörbe. Nem volt rossz, tényleg. Sminkelni egyáltalán nem szoktam, így csak magamhoz vettem a táskám, és kiléptem a szobából.