Világéletemben utáltam az otl-t. Soha nem láttam semmi tehetségét az egyik fellépőnek sem. Ez lehet azért van, mert egyszerűen sosem érdekelt ez a műfaj. Inkább a techno. Sokkal jobban feldob és alatta még ezek a kábítószerek sem minősülnek unalmasnak. Bár a mindennapokban ezek a csodás készítmények és a jegyek ára sem dolgozza meg magára a pénzt. Friss digitális designerként, pedig az életem sem borból és 5 fogásos vacsorából áll. Logikusan veted fel a kérdést, hogy az mégis mi a szösz? Nos, ez egy ilyen álommeló. Rendezvények, fellépők, cégeknek tervezünk mintákat, borítókat vagy logókat. Például a múltkori fesztivál designját is mi terveztük meg pusztán egy Ipad segítségével.
-Kapásod van - dobta felém a telefonomat Dani a munkatársam. A fotelben lévő kényelmes pozíciómat felborítva nyújtózkodtam a telefon után, hogy az véletlenül se a földön landoljon darabokban. Hangosan szisszentem fel kedves Dánielre, aki kínos mosollyal az arcán nézett fel rám. A száját takarta kezével, testbeszédéből kiszedve a "bocsi"-t.
-Igen, tessék itt Sugár. - beszéltem a telefonba, amire halk mocorgás hangot követve egy karcos, reggeli mély férfihangot hallottam meg.
-Hali, tesó... most nézem a designjaid és hatalmas, nem akarsz együtt dolgozni az új borítómon? - Motyogott az ismeretlen illető. Értetlenkedve néztem társamra, aki szokásosan síri csendben pillantott vissza rám.
-Esetleg segítenél ki vagy? A hangod alapján nem ismerlek. Ha gondolod megbeszélhetnénk valami közös helyet, meg időt a munkálatokhoz. - Tértem a lényegre. Rühellem a várakozást és a kerítést. Egyenes, rövid hívásokat akarok mindenkitől. Nem szeretem, ha elvesznek a drága időmből.
-Jaj, bocsánat. Az ekhoe vagyok. Kicsit túl nyomtuk az estét és halál másnapos vagyok. Az instát pörgetve feldobta a telóm a posztotokat és kurvára megtetszett az egész. Amúgy ööö, hát figyelj ha ma van időd, én ráérek délután. Bejössz a studiba? Adok címet. Addig cső. - Lerakta. Kikerekedett szemekkel hallgattam tovább a fülemben zajló pittyegő hangot, ami jelezte a hívás végét.
-De már délután van... - Ennyi jött ki a számon. Feltápászkodtam, majd a kolléga elé álltam csípőre tett kézzel. Szép lassan rám nézett heverészve a kanapén kezében a táblagépével és engem kémlelt.
-Na mivan ribi. - szólalt meg. Kezeimet karba tettem, majd szúrós szemekkel néztem rá.
-Ne add itt az ártatlant dumbókám. Hallottad a hívást. Mentem melózni. Valamelyik agyhalott otl-es gyereknek kell csinálnom borítót. Már most látom a pénzt magam előtt. - Mosolyodtam el, majd elindultam a kijárat felé, ahol lépőimet magamra véve kiléptem az ajtón, de még vissza fordultam a taghoz.
-Megyek, otthon fel kéne venni valami hozzám illőt, nem ezt a retkes pizsamat, amit csak itt hordok. - Csuktam be az ajtót, majd megindultam az emeletes irodaházból a kis utcába, ahonnan körülbelül 2 percre volt a lakásom. Boráros tér, lehet nagyon gazdagnak hangzik, de ez volt életem első komolyabb pénz költése. Titok honnan szedtem ennyi pénzt, de legalább erre futotta annó, amikor még más melót nyomtam a mostani helyett. Külföldi cégeknél jobban megérte a munka, cserebe 3x annyit is dolgoztattak és a 2 óra alvások és rendszeres külföldre való utazások a személyes megbeszélések miatt nem érte meg. Cserebe lett egy dunai kilátású panorámás, nagy erkélyes lakásom, amit a rendes beköltözés után fel is avattunk a barátokkal egy kis nyugisabb iszogatós buli kereteiben.
Lassan megérkezve felrohantam a 2 szobás apartmanba és kivettem a hálószobai szekrényből a talán létező kedvenc öltözetemet, ami szokásosan bő nadrágból, egy szűk fazonú rövid mellényből és rengeteg kiegészitőből állt. Elmaradhatatlan elemem mindig a kendőm volt, aminek nyáron mindig hatalmas hasznát vettem a tűző napban, hogy ne égjek porrá. Még felkaptam hozzá a tipikus oldalas hátra dobható táskámat, amibe beledobtam a szinte rutinos dolgaimat. Rezgést éreztem a farzsebemben, ami nagy valószínüleg a cím volt, ahova mennem kellett. Előkaptam a telefonomat és már rohantam is a megbeszélt helyszínre, ahova minimális szorongással indultam el.
Nem voltam biztos mi fog történni, hogy fogjuk ezeket megbeszélni, mi lesz a terv csak mentem a vak sötétbe. Rám ez mindig igaz volt. Főleg, hogy fiatal vagyok. Összesen 20 éves és már komoly munkákkal és magán vállalkozási dolgokkal foglalkozok. Mondjuk igaz, mindig bennem volt a vállalkozói szellem a talpraesettség miatt, de elég hamar kikerültem a nagyvilágba és sokszor nehezemre esett megoldani a saját dolgaimat, főleg a lakás vásárlást illetően.
Egy tipikus társasházhoz érve felcsengettem a kaputelefonon, ahol megszólalás nélkül beengedtek. A megfelelő szintre érve megnyomtam a csengőt és kis várakozás után egy fiatal velem korú srác nyitott ajtót.
- Te ki a fene vagy? - Nézett rám kikerekedett szemekkel. Rendesen végigmért szúrós tekintetével. Nagyvalószínűséggel nem tévedett a testvér sokat, mert a baba arcom miatt mindenki fiatalabbnak nézett, mint amennyi valójában vagyok. Kínos csend ült be közénk, amit egy rasztahajú, táskás szemű, nálam valamennyivel magasabb srác tört meg. Neki támaszkodott az ajtófélfának és a haverjára nézett. Konkrét szavak nélkül ment le közöttük egy párbeszéd szimpla mutogatásokkal és arckifejezésekkel. Aki ajtót nyitott tovább állt, így végül a raszta srác volt már csak az ajtóban.
-Szia, te lennél a designos hölgy ugye? - Mért végig ő is tetőtől talpig, aztán egy halványabb hiú mosoly jelent meg az arcán. De behúznék, de meg kell tartanom a hideg vérem. Nyugalom van Sugi, nem lesz baj.
-Igen, Sugár vagyok, de szólíts csak Suginak azt jobban szeretem. - Emeltem fel a kezem, amire kicsit furcsálva nézett, majd elfogadva kezet rázott velem.
-Andris, de hívhatsz az előadó nevemen is. Amúgy gyere bentebb, megmutatom a helyet. - Fordult meg és indult be. - Cipőt nem kell levenni. -Szólt miközben az ajtót csukta be mögöttem. Intett, hogy kövessem én pedig végig mögötte kullogva haladtam.
-Itt lennénk. Ez a stúdió. A srácokat szard le éppen dolgoznak valamin, cigizni meg tudsz bent, ha akarsz. - vett elő egy cigarettát, amiből egyből leesett, hogy nem az a tekert cigi, amit én hurcibálok magammal. A mögötte lévő asztalról leemelt egy klippert és meggyújtotta a tekert csodát.
-Nyugodtan ülj le oda. -mutatott mögöttem lévő kanapéra - Szóval, a koncept... - Kezdett bele az ötletelésbe. Leültem vele szemben és elővettem egy cigarettát. Az asztalon hagyott klipperrel meggyújtottam a sajátomat, melynek aromája egyből kaparta a torkomat. Tökéletes!
Lassan a szájához emelte a joját és jó mélyen beleszívott. A füsttel játszadozva várt rám, míg cigizés közben kényelembe helyeztem magam és elővettem a tabletem a munkához. Erősen éreztem, hogy tekintete rám akad és az arcomat fürkészi.
Körülbelül 1 és fél órát töltöttünk a borító ötletelésével és szerkesztésével, míg össze nem tettünk mindent. Viszonylag úgy ment, mint a karikacsapás. Fáradtan tettem el az Ipadet a táskámba, majd az órámra néztem, ami fél 6-ot mutatott. A társai már a nagy munkák alatt eltűntek a zene, pedig észrevehetetlenül is elhallgatott.
-Azt hiszem mennem kéne, nem zavarom tovább a munkásságod. A többi részletről még beszélünk.- Pattantam fel a székből és készültem az ajtó felé, de Andris megragadta a csuklómat. Minimálisan vissza rántódtam, emiatt vissza pillantottam rá.
-Nyugodtan maradhatsz vacsorára, mindjárt összedobok valamit. Még én sem ettem egész nap. - Szemeim a kezére akadtak, amint észrevette, hogy a karomat szorongatja ijedten engedte el és kezdte automatikusan a fejét vakarni zavarában. Jól értettem a testbeszédhez, mindig tudtam, ha hazudnak nekem vagy, ha nem érzik magukat kellemesen az emberek.
-Köszönöm a meghívást, de el kell utasítanom. A mainapra már van egy megbeszélt időpontom vacsorára. - halványan felvettem egy mosolyt, próbáltam nyugodtan lekoptatni, mert a pletykákból ítélkezve, nem szívesen tölteném az estémet az énekes sráccal. Nem ismerem, de annyira nem bírom, hogy meg is akarjam ismerni.
Arca picit elszontyolodottnak tűnt, de nem hatódott annyira meg.
-Semmi gond. Akkor kiengedlek és majd megbeszéljük üzenetekben az árakat és a további információkat. - Váltott komolyabbra.
Elkísért azt ajtóig és elköszöntünk egymástól ismét kézfogással. A lépcsőn lesétálva néztem az időbeosztásomat a telefonomon.
"Vacsora Kamillával Margit híd, budai hídfő"
...
