Már egy hét telt el azóta, hogy befejeztem a legutóbbi munkámat. Azóta dolgoztam és pihentem otthon. Kaminak meséltem a buliról, és ő büszkén állította, hogy neki köszönhetem az egészet, mert ő intézte el. Nem akartam végighallgatni a dicsekvését, alapból a bulinak, csak az after része érdekelt. Végül őt is meghívtam magam mellé, mint kötelező kísérőmet. Andrisnak nem volt ellenvetése, mondta, hogy jöhet persze, aminek Kami nagyon örült.
- Én is kérek szépen - támaszkodott a konyhapulthoz Dani. Éppen a kávémat készítettem, de Dani, ahogy szokott, ellustult a kényelmes kis munkája mellett, és elvárta, hogy én csináljam meg helyette is ezt az apró feladatot. - Hallom, hogy mentek Kamillával OTL-re, ráadásul a backstage-be. Mi bajod? Végül szimpatikus volt az a gyerek? - mosolygott rám.
- Gondolom, Kami nem tudta tartani a száját, és elújságolta, miért megyünk holnap - forgattam a szemeimet, miközben elé tettem a kávéját. - Szerintem fogd be a szádat. Vagy szóljak a kedves asszonyodnak, hogy mit is tervezel a nyaralásotokon? Nem lenne vicces, ha lelőném a poént Lénának - hajoltam közel hozzá. Kicsit visszalépett és mély levegőt vett. Kezeit védekezően emelte fel, jelezve, hogy nem akar tovább piszkálni, tudva, hogy hatalmas fegyvert tudok most a fejéhez tartani, ha velem szórakozik.
Dani elárulta a titkát: nyáron el fogja jegyezni a barátnőjét, aki társaságunk egyik legikonikusabb hölgye. Olyan, mint Kamilla, csak ő külsőre ijesztőbb a sok tetoválásával és piercingjével, de valójában egy kisangyal, aki még ha egy csigára is lépne képes lenne sírva fakadni.
- Szeretem Lénát, tudod, hogy nem rontanám el a meglepetésedet, de ne hozd fel, amit Kamilla is. Nincs kedvem zenész fiúkkal kavarni vagy bármilyen kapcsolatot létesíteni üzletin vagy barátin kívül - tettem karba a kezeimet, neki támaszkodva a pultnak.
Hirtelen a telefonom elkezdett rezegni. Kivettem a farzsebemből, és megnéztem, ki ír vagy hív. Ekhoe volt az, aki átküldte, hogy felírta a nevünket a listára, így hátul tudunk mozogni vele meg a srácokkal. Még meg sem néztem, kikkel fog fellépni. Ha jól tippelek, Gyuris biztosan ott lesz. Az ő stílusát szeretem is, főleg mert van egy collabja Co Leeval. Gondolom, ilyen tipikus OTL-nevek, mint Grasa, Kain vagy Filo is ott lesznek. Nem ismerem őket, de biztosan jó fejek és tehetségesek, ha így nyomják az ipart.
***
Elérkezett a nagy nap. Kamilla egész nap be volt zsongva, alig várta, hogy elkészüljön és elinduljunk. Ragaszkodott hozzá, hogy a koncert elejétől a végéig ott legyünk, mert ha csak afterezünk, nem biztos, hogy a fiúk még olyan állapotban lesznek, hogy beengedjenek minket a backstage-be. Valahol igaza van, de szét fogom unni magam egy ilyen koncerten. Majd próbálok ismereteket építeni, hogy haszna is legyen az estének.
- Kávé! Gyere ide! - guggolt le barátnőm a Ragdoll cicámhoz, hogy megsimogathassa. Kávé nagyon barátságos cica. Manó meg, hát, nem kicsike, hanem a nagy Main coon cica. - Öltözz már fel, azt hittem, én fogok sokáig készülődni, de te már fél órája azon agyalsz, hogy mit vegyél fel - morgolódott, miközben a cicát simogatta.
- Bocs, általában sose hordom egy héten belül kétszer ugyanazt az outfitet. Gondolkodom, hogy mit vegyek fel, ami oda is illik, és nem néznek ki a világból az elvont művészi stílusom miatt - méregettem magam a tükörben.
- Szerintem csak légy önmagad. Ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Ha jól érzed magad abban, amit viselsz, akkor azt vedd fel és kész! - legyintett barátnőm. Igaz, neki is viszonylag más a stílusa, de soha nem zavarta, hogy elütünk egymástól. Sőt, élvezte is a figyelmet, amikor sétálunk valahová vagy beülünk meginni valamit.
Nehezen, de rájöttem, mi lesz a megfelelő szett az estére. Egy fekete pánt nélküli, aranyos egyberuhát választottam, aminek a lábnál lévő hosszai jobban ki vannak vágva, mint középen, így alá vettem egy bő farmert és egy adidas cipőt, hogy legyen némi fazonja. Feldobtam még a milliónyi ékszeremet, és Kamira pillantottam.
- Örülök, hogy végre megszülted. Azt hittem, sosem készülsz el - ült fel a kanapén. Kicsit már elterült, míg rám várt, és a cica beletelepedett az ölébe. Még viszonylag volt időnk indulásig, ezért felvetettem egy remek ötletet: én már nem józanul állítok be a buliba, mert túlságosan unnám.
- Megiszunk valamit, mielőtt elindulunk? Mondjuk egy sört? Van pár pia a hűtőben, még a pár hónappal ezelőtti lakásavatóra kaptam. De ha egyedül iszom itthon, az alkoholizmus, szóval inkább elosztogatom, ha más is velem van - nevettem el magam. Kami ismert, ezért bólintott, hogy „persze, igyunk, tudom, hogy neked kell". Kivettem két sört a hűtőből és odaadtam neki az egyiket. Ő átvette, és koccintottunk.
- Kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni ez az este - magyarázott, miközben a social médiával szórakozott a telefonján. Éppen egy történetet akart kitenni magáról, ahogy sört iszik, és egy cica ül az ölében.
- Én nem izgulok, csak rohadtul le akarom inni magam, hogy élvezzem az estét - szürcsöltem már a második sörömet. Soha nem bírtam az alkoholt, mert túl vékony vagyok. Rengetegszer volt evési zavarom, majdnem anorexiám is. A szakításom után annyi súlyt veszítettem, hogy még mindig szenvedek azzal, hogy visszahízzam, amit ledobtam.
Lassan el fogod engedni magad, Sugi - nevetgélt Kamilla. Látta, hogy kezd az alkohol a fejembe szállni, és egyre többet mosolygok a beszélgetésünk alatt, még a legapróbb dolgokon is.
- Azt hiszem itt az ideje megindulni kedvesem. - Indult meg felém. A táskáinkat felkapva, kiléptünk az ajtón. Gyorsan bezártam és már mentünk is a 2-es villamos megállójába.
