Már 2 hete a történtek óta. Őszintén, Kamillának igaza volt, de annyira nem foglalkoztam az egész témával. Andris nem válaszolt azóta sem, én pedig nem akartam ezzel a témával többet foglalkozni. Dolgoztam, elkezdtük az őszi összedolgozásokat nagyobb cégekkel vagy előadókkal. Időközben rohadtul elfáradtam a sok melóban és pörgésben, amit szervezetem jelzett azzal, hogy rendszeresen bealudtam a munkahelyemen ülve és csak a légfrissítő időzített hangjára ébredtem szívinfarktust kapva.
Dani és Léna pont a héten nincs itthon, így Dani könyvelős munkái sorakoztak halommal az asztalon. Lesz bőven munkája az nem tagadás, én pedig nem értek hozzá, szóval majd a leánykérős nyaralásuk után szépen befejezi.
Éppen egyedül tervezgettem az irodánkban. Nem volt sok dolgom. Mondhatni tényleg azóta csak a munkába temetkeztem. Éreztem is, hogy nekem is jól jönne egy kis kikapcsolódás, de semmi időm nem volt és szabit se tudtam kivenni a hétre amiatt a majom miatt. A papírozást ígyis késleltetnem kellett az ügyfeleinkkel.
Senkinek nem mertem mesélni, még Kamillának sem, de elkezdtek idővel visszatérni emlékek az estéről. Leginkább a közösen töltött idők Andrissal. Emlékszem, hogy megcsókolt, a kis huncut mosolyáról is bevillant egy kép, ahogy az ajkamat szuggerálta. Emlékszem az érintéseire, ahogy kirázott a hideg tőle, arra, hogy mennyire vert a szívem akárhányszor gyengéden hozzám ért. Aztán egy jelenet a mosdóban és hogy mire felkelek már az ágyamban szenvedek. Még mindig nem jöttem rá mi történt. A felkelés után csak arra emlékszem, hogy sírva fakadtam és Andris babusgat és ölelget engem. De nem jut eszembe többminden...
- Miért esett annyira jól az érintése. - Tettem le a tabletet a dohányzó asztalra és a kanapéban heverve hátra döntöttem a fejemet a háttámlára. A plafont bámulva merengtem és gondolkodtam azon az estén. Soha nem éreztem magam így. Az első és utolsó férfi az életemben, aki ilyen érzelmeket kiváltott belőlem az Noel volt az ex barátom. Zsebemből elővettem az Iqosomat és azt szívtam. Valami nikotinra mindig volt szüksége a szervezetemnek, hogy levezethessem a stresszt.
Telefonom rezgése zökkentett ki a munka morajából. Előkapva egy ismeretlen szám hívott, de nem voltam teljesen magamnál, szóval csak a fülemhez emeltem és beleszóltam.
-Itt Sugár. - Motyogom a telefonba, miközben a cigimet szívom.
- Na hali, designer hölgy? - Hallok meg egy nagyon ismerős hangot, amire kikerekednek a szemeim.
- Igen, kivel beszélek? Nagyon ismerős a hangod. - Nézek magam elé, miközben koncentrálok a hívásra.
- Hát Szirmai Marci, tudod, Pogány Induló. - Hallom a halk kis kuncogását azon a tökéletes, elbagózott, mély karcos hangján. Alig bírtam vissza fogni magamat, hogy ne kapjak szívrohamot annyira fangörcsöm volt. Komolyra fordítottam a hangomat és próbáltam felfogni a dolgokat.
- Örvendek, mikor szeretnél együtt dolgozni? - Kérdeztem.
- Lehetőleg minél hamarabb. Tudod, kéne az az új album ötlet. Új lemez és most agyalunk egy vinyl lemez kiadásán is, szóval nagyon szép munkára lesz szükség. - Felpattantam a kanapéról ettől a mondattól. Örömömben ugráltam.
- Persze, akkor mit szólsz Péntekhez? Akkor ráérek. Bármelyik órában. Amikor neked kényelmes. - Mosolyogtam a hívás közben.
- Tökéletes, majd küldök egy címet. Várlak majd. - Letette.
Annyira izgatott voltam. Telefonomat magamhoz szorongatva ugráltam körbe körbe az irodában, mint egy szerelmes tinédzser. Azt se tudtam, hogy hova tegyem ezt a történetet. Azonnal el kell újságolnom Kamillának mi történt! Fel is hívtam, amire szokásosan egyből felvette a telefont, így nem kellett sokáig magamban tartanom az egészet.
