Aegis melódiája 18+

20.MEGLEPETÉS ÉS ELLENSÉGESKEDÉS

Valahogyan különösebb incidens nélkül kijutottunk a szobámból, hiába kiabált korábban Nordel, vagy sírtunk együtt. Emiatt reménykedni kezdtem benne, talán fenntartható ez a kapcsolat köztünk. Miután egymás ajkát faltuk, hosszan ölelkeztünk. Emiatt végül teljesen megnyugodtunk. Immár béke honolt közöttünk.

Úgy éreztem korábban, muszáj megosztanom vele a kétségeim. Örültem a végső kimenetelnek. Megtöltötte a szívem szeretettel meg hatalmas adag boldogsággal. Ő az első szerelmem, ráadásul viszonozza az érzéseim. Kívánhatnék ennél többet és jobbat?

Szabadságot, a családom látványát... Amint felbukkant ez a gondolat, el is távolítottam a fejemből, nem akartam, hogy teljesen beszennyezze ezeket a pillanatokat. Hiába ötlött fel bennem időről-időre a hiányuk, nem juthattam ki innen. Hátha van valami módszer, Nordel vagy az apja lehet ki tudnak eszelni valamit. Bár, őt ismerve, már rég megtette volna értem.

– Gyere, menjünk, keressük meg Cloelt meg Flannert!

– Flanner nincs itt.

– Mi az, hogy nincs?

– Elmozdították az őrhelyéről – közöltem vele szomorkásan. – Cloel teljesen maga alatt van, még nézni is szörnyű.

– Akkor lehet jobb kerülnünk, talán elkeseredne a látványunktól.

– Egyetértek!

***

Rövid, titkos csókkal váltunk el a barna hajú gárdistával, miután az egyik beugróban bejelentette, miszerint ma az utcákon kell szolgálatot teljesítenie. Eközben én unottan vártam. Elmentem a melankolikus hangulatban lévő ágyashoz, aki éppen a fejét támasztotta a reggelizőasztalnál, és az előtte lévő ételt piszkálta.

– Szia, Cloel!

– Szia. Hogy van Nordel?

– Jól.

– Összejöttetek? – halkította le a hangját.

– Igen, amikor megérkezett, akkor. Én... Nem beszélnénk inkább másról?

– Miért, zavar a téma?

– Nem, csak nem szeretném, ha még jobban szomorkodnál.

– Aranyos vagy, Sadler, de hozzászoktam már ahhoz, hogy az élet kicsesz velem. Örülök a boldogságodnak. Emlékszem, mennyire szörnyű állapotba kerültél, mikor berendelték a seregbe.

Közel hajolt hozzám, a fülembe súgta a szavakat, majd a kezét a szájához tette, és kacagott. Követtem a példáját, ugyanis megláttam valakit. Teren nem is olyan messziről figyelt. Azonban így sikerült úgy tenni, mintha éppen valami rendkívülit pletykálkodnánk. Ettől unottan elfordult, azt hihette, róla esett szó. Talán megijedt, miszerint leszóljuk a méreteit.

Hamarosan megláttam Nordelt megérkezni. De nem jött egyedül. Az erős felépítésű Flanner sétált az oldalán, akit a mellettem ülő észre sem vett, csak tovább piszkálta az ételét. Szeme enyhén könnyesnek tűnt, míg a két barát arcán finom mosoly tetszelgett. Megráztam a bambuló Cloelt, a világos hajú hamar észhez tért.

– Nehogy visszafordulj, inkább pillants oldalra!

– Hagyjál má-

– Igen, erre céloztam. Mégsem kell örülnöd nekünk, örülhetsz neki.

Láttam a szemében a realizációt, majd az örömöt. Fel akart állni a helyéről. Hatalmas hirtelenséggel szorítottam a combjára a kezem, és nyomtam vissza. Az evőeszközök hangosan ugrottak egyet. Minden szem ránk szegeződött, emiatt gyors megoldásra lett szükségünk.