Getto - Kain ff / BEFEJEZETT✅️

Tizenegyedik fejezet

-Bazd meg, nem mondod! - kiáltott fel sikítozva Napsi a Deák Téren, amikor elmeséltem neki a tegnapesti incidenst, ugyanis Andrissal hazaértek a turnéról.

-De, mondom- bólogattam fájdalmasan igazságosan.

-Hát ez nagyon romi- pislogott dámaian. - Nagyon cukkerek lennétek együtt.

-Ott van, hogy lennénk- biccentettem. - Sajnos.

-Biztos, hogy te is bejössz neki- kacsintott.

-Miért mondja ezt mindneki? - sóhajtottam fel értetlenül.

-Mert nekünk van szemünk- forgatta meg a szemét. -Amúgy komolyra fordítva a szót. - A majd egy évet, amit velük töltöttem, jó sok mindent kitapasztaltam. A fiúk nem annyira pletykásak,mint mi, lányok. Oké, elmondják egymásnak, ha valaki bejön nekik, de amúgy nem nagyon híresztelik. Nem mondhatok nagyon semmit, mert tart a kötelesség, de azt tudnod, kell, hogy Noé nem szokott csak úgy lányokkal lenni. Volt egy kora, amiben csak egy éjszakás kalandokra hivatkozott, de ez már igazából a múlté. Rengeteg minden megváltozott azóta, és ő is fejlődött. Jó sokat. Csak tudod, azért benne is van, hogy kevesen hallgatják őt. Jó, nem annyira, mert azért van egy rajongótábora, de nem akkora, mint Andrisnak, vagy Marcinak. És hiába próbál nagyot tenni, nem sikerül, mert semmivel nem tudja lenyűgözni az embereket. De szerintem lehet, hogy egy-két év múlva imádni fogják.- magyarázta nekem, mire bólintottam. Megértem.

-Ühüm. De nem nagyon mondtál a lányokkal kapcsolatban. 

-Mondtam, butuska. Mondtam. Szóval soha nem volt még ilyen hosszú ideig egy lánnyal. Mint veled. És ez alatt a pár hét alatt egyre közelebb sodródtatok egymáshoz, ami hihetetlen, mert Kovács Noéról van szó. Ezek szerint Noé nyeri a fogadást......- mondta, majd elkerekedett a szeme, mert rájött, hogy valami olyasmit i mondott, amit nem szabadott volna. 

-Milyen fogadás? - ráncoltam a homlokomat.

-Öhm...semmi- rázta meg a fejét ellenkezve.

-Napsi! Vagy tőled tudom meg, vagy kikérdezem a fiúkat, de veled még mindig járok, mert neked nincs faszod. Lécci, mondd már el- könyörögtem.

-Jó, de nem akadj ki, kérlek- mondta. -Huh. Na. Így kimondva rosszul hangzik, de amikor a fiúkhoz bementünk a Backstage- be, akkor miután elmentél, Csanád közölte, hogy Noé nem fogja tudni fel szedni téged. Persze, Noé felkapta a vizet, így fogadtak, hogy  három hét alatt simán a közeledbe tud férkőzni, és könnyen az ujja köré csavarni.

-És.....miben fogadtak? - nyeltem egy nagyot, visszatartva a könnyeimet.

-Szerinted? - vonta fel a szemöldökét kérdőn.

-Fűben?

-Nem- csóválta meg a fejét.

-Kitalálom- sóhajtottam. -Pénzben mi?

-Igen, pénzben. Nagy értékkel játszadoztak. - motyogta. Az első könnycseppek már csípték a szememet.

-Most megyek.

-Lécci, ne csinálj hülyeséget- mondta, mire megfordultam.

-Nem fogok- mondtam.

 Vivien Szántai: Hol vagy?

Kovács Noé: Otthon, miért?

Vivien Szántai: Ok. Öt perc múlva ott vagyok.

Kovács Noé: Baj van?

Vivien Szántai: Majd meglátod.......

Kovács Noé:???

Elraktam a telefonomat, és folytattam az utamat Noé lakása felé. Útközben igyekeztem nem sírni, nagyjából sikerült is,de a lelkem és a szívem belülről már zokogott. Egyszerűen nem tudom  elhinni, hogy mi történhetett. Remélem, hogy csak Napsi blöffölt. Odaérve aztán bekopogtam, és karba tett kézzel vártam, hogy ajtót nyisson. 

-Szia. - mosolygott.

-Ó, te csak ne vigyorogjál- forgattam meg a szememet.

-Mi a baj? - ráncolta a homlokát.

-Csak egy szerencsejáték vagyok neked? - kérdeztem, és itt már nem bírtam , és bekönnyeztem.

-Mi? Ezt kimondta.

-Az lényegtelen. - ráztam meg a fejemet. -Ne tetesd a hülyét. A fogadás.

Eltorzult az arca, és megvakarta a tarkóját.

-Figyelj az...

-Kérdeztem valamit- mondtam szigorú hangon. -Válaszolj rá.

-Dehogy is! - ellenkezett.

-Akkor miért fogadtál? - kérdeztem, majd elszorult a  torkom. -...rám?

-Az még régebben volt....- kezdte.

-Pár hete- ráztam meg a fejemet. -Szerintem ha ilyet csinálsz a hátam mögött, nem kéne többet megbíznom benned. - motyogtam szomorúan.

-Ne, lécci, Vivi, hadd magyarázzam meg! - könyörgött.

-Nem hiszem. Mit kell ezen magyarázni? Szerintem világos, hogy fogadtál rám Csanáddal, csak, hogy kapj egy kis lóvét, és neked legyen igazad mindig. Ez nem az a Noé, akibe én szerettem bele- motyogtam sírva.

-Mi van? Belém szerettél? 

-Most már mindegy- fordultam sarkon, majd elindultam haza. Azt még hallottam, hogy Noé a nevemet kiabálja, de utánam nem jött. Ennyit érek? 

Otthon aztán szó nélkül felrohantam a szobámba, becsaptam az ajtót, és összekuporodva az ágyamra feküdtem, és csak zokogtam és zokogtam. Megállás nélkül. A telefonom pedig csak csipogott. Odanyúlva megláttam Noé nevét a képernyőn, de kinyomtam, és kikapcsoltam a telefonomat. 

Arra keltem, hogy már besötétedett. Nem tudom, hogy anyáék itthon vannak, mert csak úgy idejöttem fel. A telefonom a szőnyegen pihent, kikapcsolt állapotban. Ahogy Noéra gondoltam, elszorult a torkom, a mellkasom megemelkedett, a szívem szaporábban kezdett el verni, és a sírás kerülgetett. Miért? Miért kellett nekem egyáltalán megismernem? Miért kellett bemennem a Backstage-ba? Miért szerettem teljesen belé? És a legfőbb kérdésem: miért engedtem közel magamhoz, ha tudom, hogy mit tesz a hátam mögött. Miért nem tudom megváltoztatni a múltat, olyanra, amilyenre én szeretném??? Az életem egy kész szappanopera, de komolyan? Miért nem lehetne esetleg egy filmbe illő, normális, csodás életem, ahol minden tökéletes? De ezekre a kérdésekre senki sem válaszolt. Mit is vártam Noétól? Hogy majd simán megkedvel, aztán minden happy end lesz? Hah, mint mondtam, az életem nem egy álomvilág, ahol varázsütésre minden perfect lesz. 

Fasza vagy, Vivien, csak így tovább, hagyd, hogy a szerelem lemocskolja az életed minden egyes pillanatát. Így van, ügyes vagy. 

Hali!!!! Itt az újabb rész! Remélem tetszik, nekem nagyon jó volt megírni! Ha tetszik, akkor vote/komment! ja, és nagyon köszönöm, hogy a könyvem az OTL témakörben első lett!!!!!❤💗 Csók!!!

Helga!