Getto - Kain ff / BEFEJEZETT✅️

Tizennyolcadik fejezet

-NOÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!!!!!- kiabáltam a konyhából fel. 

-Mi van már, szülinapos? - robogott le a lépcsőn széles mosollyal Noé. Igen. Korán reggel már áthívott magához. Nagyon rendi. 

-Miért tart neked fél óráig elkészülni? Én hamarabb végzek mint te- forgattam meg a szememet.

-Azt kétlem- röhögött boldogan. -Na. Milyen a tizenkilencnek lenni? 

-Mint tizennyolcnak- vigyorogtam. 

-Akarod, hogy énekeljek? - kérdezte. 

-Mi? Nem kell, köszi- fogtam a fejemet röhögve. De Noé komolyan nézett rám. -Te komolyan gondolod?

-Nem hallod.- ironizált. - De, igen. Kezdhetem?

-Ne már! - vörösödtem el.

- Boldog születésnapot, neked, boldog születésnapot, boldog születésnapot, boldog születésnapot, Vivi, boldog születésnapot- énekelte, mire hangosan elröhögtem magamat. 

-Hát...ez szánalmas volt.- vigyorogtam. - De köszönöm szépen! - léptem hozzá, és szorosan megöleltem. Viszonozta. -De csak ezért hívtál át?

-Ő! Ezt értésnek vettem! Akkor nem is kapsz ajándékot! - "háborodott" fel. 

-Kapok ajándékot? - csillant fel a szemem döbbenten.

-Miért ne? - szaladt fel a lépcsőn, aztán fél perc múlva is jött egy ajándék szatyorral. -De ne már. Én nem kértem semmit.

-Ki mondta, hogy kértél?- mosolygott. -Boldogot.

-Köszi szépen- álltam lábujjhegyre, aztán adtam egy puszit az arcára. Meglepődött rajta. Odanyújtotta a csomagot, amit elvettem tőle, és kíváncsian belelestem. 

-Helló! Erről nem volt szó! - röhögtem fel, majd kivettem belőle a rózsaszín macis pulcsit, ami eleinte neki lett volna. 

-Rajtad ezerszer jobban áll- vonta meg a vállát.

- Egy rózsaszín? - ráncoltam a homlokomat.

-Azaz- biccentett. Megnéztem a szatyrot. Benne volt még egy Milka.

-Ettől fogok hízni- vigyorogtam. 

-Ne hülyéskedj már- nevetett. -Kérsz ​​villásreggelit?

-Kapok? - lepődtem meg.

-Mit kérsz? Van virsli...- kezdte...-khm..nem az enyém- köhécselt. - Tükörtojás, rántotta.....

-Ezeket nem el kell kérni? - vontam fel a szemöldökömet.

- Öhmm, de?

-Segíthetek?

-Dehogy. Ülj a kanapéra. Vagy a pulthoz-utasította. - Kösd le magad. Fél óra és kész. 

Mondjuk félig teljesítettem amit kért. Mert ameddig ő nem figyelt, vagy háttal állt, különböző Snapchat filterekkel csinálgattam képeket róla. Lett nagyon röhejes, de nagyon jó kép is.

-Felcsaptál lesifotósnak? - érdeklődött, még mindig háttal álva.

-Mi?

-Ne tagadd- nevetett. -Látlak a hűtőben- biccentette.

-Huppszi-duppszi. - kuncogtam fel elnyomva egy nevetést.- De mentségemre szóljon, hogy sikerült jók. 

-Muta- állt meg mögöttem, két kezét mellettem támasztva, és az áll a vállamra támasztva. A pillangók feléledtek a gyomromban, és hevesen csapkodtak. Megmutogattam. -Tényleg jók. Átdobod?

-Aha, persze- bólintottam, aztán megnyitottam a Messengert, ahol legelső Noé volt. Az összes képet elküldtem neki.

................................................... ................................................... ................................................... ........

A nap további részében próbáltam segíteni Noénak palacsintát sütni, mert nem nagyon ment neki, de legalább sikerült egy kézzel fogható palacsintát sütnünk. 

-Ideadod a telóm? - kérdetem  hirtelen, mert hallottam, hogy jött egy Messenger értesítésem.

-Nem- vette el, és a magasba emelte, miközben az arcom elé tartotta, hogy feltudja oldani.

-Ne már, Noé! - nevettem fel. -Lécci!!

-Nem! - hajolt fölém vigyorogva, majd..............megcsókolt. Megcsókolt. Megcsókolt. Megcsókolt. MEGCSÓKOLT! -Boldog szülinapot- suttogta  a fülembe.......

                                                                         The end