Getto - Kain ff / BEFEJEZETT✅️

Tizenkettedik fejezet

-Szerintem adnod kéne neki még egy esélyt- magyarázta Milán, mikor egyik délután át jött, hogy beszélgessünk, mert eléggé elhanyagoltam őt.

-Minek? Hogy még egyszer összetörje a már darabokra hullott szívem? Köszi, nem kérek belőle- ráztam meg a fejemet.

-Baszki, Vivi, nem értelek- csóválta meg a fejét. -Jártatok?

-Nem. Sajnos- biggyesztettem le az ajkamat.

-Barátok voltatok?

-Extrákkal- bólintottam.

-Még extrának se lehetett nevezni- mondta. -Minek bánkódsz miatta? Ha nem volt semmi köztetek? Miért vagy egyáltalán ilyen? Egyszerűen bocsáss meg neki, hogy ami történt, aztán sodródj az árral- tárta a szét a kezét.

-Pocsék tanácsokat adsz, tudod? - mosolyodtam el halványan.

-Fiú vagyok, vágod? - röhögött, majd megszólalt a telefonja. Az anyja hívta. -Mennem kell- állt fel. -Gondold át.

-Szerintem megyek a saját fejem után- biccentettem. -De azért köszi. 

-Szia- nyomott egy puszit a fejem búbjára, majd egyszerűen kiment a szobámból. 

Annyira hiányzik. Pár napja vagyunk csak rosszba, de elképesztően hiányzik. De akkor se adom fel. Tanuljon meg ő is szenvedni. Nem akarom, hogy még többet átvágjanak az emberek. 

-Mondták már, hogy szánalmasan szörnyen nézel ki? - jött be a szobámba Napsi, miután Milán lelépett.

-Kösz a bókot- forgattam meg a szememet.

Khm...az úgy van, hogy három hete nem beszéltem Noéval. Senki se keresett senkit, mind a ketten mentünk tovább az utunkon. Vasárnap nem is mentem el a koncertre. Nem voltunk egy társaságban, de engedtem, hogy Napsi menjen bulizni Andrisékkal, ahol természetesen Noé is részt vett.De én nem akartam vele egy légtérbe lenni, se Csanáddal, aki kitalálta ezt a szarságot. De bezzeg Napsi ezt is megelégelte, és ma megyünk elméletben az Akvába, ahol szokás szerint fellépnek az OTL srácok. És sajnos Noé is. 

-Készen állsz? - kérdezte Napsi a kocsiban ülve, amit Andris vezetett. 

-Úgy nézek ki? - néztem rá hülyén.

-Igen- vigyorgott elszántan.

-Ne már, Vivi, ne baszd el a jó kedvünket, lécci- nézett a visszapillantóan keresztül rám Andris.

-Nem csinálok semmit- ráztam meg a fejemet.

-Tudod mit? - állt meg hirtelen. -Ma megbeszélitek a kurva szarságaitokat, vagy akkor úgy szét baszlak titeket, hogy csak néztek- fenyegetőzött.

-Korrektiv vagy- motyogtam, és kibámultam az ablakon.

-És ha félek? - kérdeztem elbizonytalanodva.

-Ugyan,mitől? - ráncolta a homlokát Napsi.

-Hogy megint átver. Hogy megint közel engedem magamhoz, és újra átver- pislogtam.

-Így ismered?

-Nem....- motyogtam. -De attól még bennem van ez az érzés.

-De nem kell- mosolygott Napsi. - Béküljetek ki, jöjjetek össze, aztán kész.

-De nem akarok.

-Összejönni? - vonta fel a szemöldökét.

-Nem. Kibékülni- fejtettem ki.

-Ajh, te lány. Túl hülye vagy- forgatta meg a szemét Andris. 

Odaérve Napsi karon ragadott, és beráncigált a helyiségbe. Mi azonnal a tömeg felé indultunk, mert Napsi szokás szerint első helyből szereti nézni a pasikáját, és mivel igazából együtt jöttünk, nem hagyhattam magára.

-Élvezd, lécci- mosolygott rám.

-Igyekszem- feleltem. 

Andris kezdett, szokás szerint annyira benyomta a blázt, hogy a tér közepén elkezdték a pogót, amire Napsi beakart menni, de Andris szemébe láttam, hogy nem tartja jó ötletnek. Persze, Napsi nem is gondolta komolyan, hanem torkából üvöltve énekelte a Costa Rica-t. Megis értem. Én is énekeltem vele, amíg meg nem érkezett a jó madár. Ugyanis az Őrült lány jött, ami ugye feat, méghozzá Noéval. A jó kedvem is elment a francba. 

-Én ki megyek- szóltam Napsinak, és megfordultam, és megpróbáltam minél előbb kijutni a tömegből. Sajnos belekeveredtem a pogóba, ahonnan oda-vissza lökdöstek, de gyorsan kijutottam, és leültem a lépcsőre. -Nyugi, Vivien. Semmi baj. Már csak ki kell találnod, hogy hogyan jutsz vissza úgy, hogy meg ne találjon a szemét köcsög. A szemét köcsög. Tíz perc után aztán visszamentem, remélve, hogy Noé nincs már nincs a színpadon. Nem, nem volt.

-Megvagy? - ráncolta a homlokát Napsi.

-Ühüm-bólogattam.

-Nem kellett volna elmenned- rázta meg a fejét.

-Miért?

-Szerinted? Úgy keresett a szemével.....- mondta fejét ingatva.

-Leszarom. Elegem van már belőle- mondtam. -Megbántott, de úgy, hogy az nem érdemel bocsánatot, erre meg még keresni akar. Hát kúrja fel magának a bocsánatát.

Hali!! Itt a kövi rész:) Kissé szókimondó lett:) Ha tetszik vote/komment:)))Csók!!

Helga