Getto - Kain ff / BEFEJEZETT✅️

Tizenharmadik fejezet

A koncert után elindultam a mosdó irányába, ugyanis Napsi a Backstage-be ment, és mivel én nem szerettem volna, és mosdóba is mennem kellett, az utóbbit választottam. Persze, mindenki a koncert után rohant a vécé felé, így egy jó sort várhattam, amíg eltudtam végezni a dolgomat. 

  Mire visszaértem, nem találtam sehol Napsit. Valtert is megkérdeztem, hogy nem látta-e őket, de azt felelte, hogy már elmentek. Megköszöntem, majd tárcsáztam Napsi számát.

-Hol vagytok? - szóltam bele idegesen.

-Andris házán- közölte Napsi. -Miért? Ott vagy még?

-Elmentetek, baszki. 

-Nem Milán jön érted? - csodálkozott.

-Nem, azt hittem, hogy ti fogtok hazavinni.- ráztam meg a fejemet.

-Andris azt mondta, hogy Milán visz- magyarázta. -Bocsi, tényleg. Visszamenjünk érted?

-Nem kell- raktam le a telefont, majd a telefonomon megnéztem, hogy megy-e este metro. Ment, de nem szerettem volna részeg emberek között ücsörögni perceket. Bazd meg, ezt elcsesztem.  Az utolsó ötletem az volt, hogy felhívom valamelyik szülőmet, hogy eltud-e jönni értem, de ez is hamar felejtős volt, mert eszembe jutott, hogy apa éjjeles, anya pedig otthon van, és elméletbe már alszik. Nagyon klafa.

-Baj van? - kérdezte egy hang a hátam mögül. Túlságosan ismerős volt. 

-Nincs- ráztam meg a fejemet, és hátat fordítottam Noénak.

-Napsiék már elmentek- közölte.

-Na ne mondd- forgattam meg a szememet. 

-Haza vigyelek? - kérdezte.

-Kösz, de nem kell- mondtam. 

-Legalább ne legyél ennyire makacs- dünnyögte.- Hogy akarsz haza jutni?

-Jó kérdés- motyogtam. - Busszal.

-És ha megerőszakolnak? - ráncolta a homlokát.

-Akkor így jártam- tártam szét a karomat unottan. Elegem van már belőle. Baromira. Minek kell itt nyaliznia.

-Csak hazaviszlek. Semmi több- alkudozott.

-Jól van- sziszegtem, mert bele kellett törődnöm, hogy nem száll le a nyakamról addig, ameddig nem mondok igent a hazavitelre. 

Egész úton csendben voltunk. Én nem akartam vele beszélni, mert csak hazavitelről volt szó, nem dumálásról, ő pedig érzete, hogy semmi kedvem hozzá. Leparkolt a házunk előtt.

-Kösz- csaptam be az ajtót, mire utánam ordított.

-Ezt az ajtót, úgy csapkodd, hogy te veszel újat, ha tönkreteszed- ő is ideges volt. Megértem mért. Beintettem neki, majd a kulcsomat előkeresve beledugtam a zárba, és bementem a házba. Mindenki aludt.

-Ki hozott haza? - kérdezte másnap reggel hívásba Napsi.

-Szerinted? - kérdeztem.

-Noé? - tippelte meg, mire bólintottam, bár ő ezt nem látta.

-Igen.

-Milyen volt? - érdeklődött, elfojtva egy vigyort. -Összejöttetek?

-Hogyne.- feleltem jó sok iróniával a hangomban. - Szótlan volt . 

-Jaj,  ne már! Miért nem mehet nektek is olyan könnyen, mint nekünk Andrissal? - kérdezte inkább magától, mint tőlem.

-Mert mi nem vagyunk olyanok, mint ti. - magyaráztam.

-Vagy inkább csak nehezedre esik megbocsájtani- reagált le.

-Haha, nagyon vicces vagy- forgattam meg a szememet. -Te milyen hamar bocsájtanád meg Andrisnak, ha kiderül, hogy pénzben engedted közel magadhoz, és éreztél iránt valamit?

-Most magadról vagy Noéról beszélsz? - kérdezte.

-Noéról, te bolond..- mondtam.

-Simán, megengedném neki, hogy megmagyarázza.- vonta meg a vállát.

-Ezen szerintem nincs mit magyarázni- ráztam meg a fejemet. 

-Honnan veszed? Lehet félre értés volt- mondta.

-Baszki, te is ott voltál?

-Én csak azt tudom, hogy fogadtak- kérte ki magának. -Mással voltam elfoglalva.

-Kösz, kisegítettél- motyogtam.

-Nyugi már Vivi. Lazulj el, és beszéljétek meg. Nem olyan nehéz.

-Dehogy nem. Ha ilyen komoly dologról van szó....

-Jaj, ne kezd már! - szólt erőteljesebb hangon. -Nem drogozott be, nem erőszakolt meg, nem lopott el tőled semmit, csak egyszerűen eltitkolt tőled egy olyan dolgot, amit nem kellett volna megtudnod. Ez nem  a világ vége- éreztem, hogy megforgatja a szemét.

-Tudom, de nekem szarul esik, és ezt senki sem tudja megérteni.

-Lécci, ne vesszünk már össze- sóhajtotta. -Csak azt mondom, fontold meg a bocsánatot.

-Hajjjhhhh....nem győztél meg, de meggondolom, de csak is a te kedvedért. 

-Köszike. Ja, és ne nézd meg Noé instáját- mondta, majd kinyomott.

Hiába ellenezte Napsi, megnyitottam az Instát, és felmentem Noé oldalára. Azonnal szembe tűnt egy samcis kép, egy szőke, miniruhás lánnyal. Nem koncerten volt, hanem egy...utcán? A dátum szerint akkor volt, amikor Noelt apa elvitte, és Noé elment tőlünk, mondván, hogy délután talizzunk. Akkor ezek szerint ez a két dolog között történt. Valamiért bekönnyeztem. Nem ez az első, hogy sírok ezért a srácért, aki nem is érdemelné meg. Nem is az fáj, hogy lekapott egy lányt, hisz nem is kéne, hogy zavarjon, hisz nem is jártunk, de mégis: az nap este engem vigasztalt. És nem szedte le már vagy négy hete. És este meg engem "csókolt" ( szájra puszi volt , na) meg. 

És ezek után szeretné, hogy béküljek ki vele? Álmában, maximum. Most már tényleg, baromira ki van tőle mindenem. Hordozza esténként haza a csajait, ne engem, aki nem tartozik bele. Miért érzek szomorúságot és csalódottságot? Jó, bevallom, hogy kezdtem nagyobb, és vonzalmasabb érzéseket táplálni érte. De most már eldöntöttem: teljesen ki fogom szűrni a lényemből Noét. És lehet az egész OTL-t. Mert nem tudok a többi srácra úgy gondolni, hogy a Noé ne jusson eszembe.  

Hali! Íme a kövi rész:) Remélem, hogy tetszik!!! Ha igen, akkor vote/ komment!! Amúgy mennyire nézek ki mániákusak, ha írás közben is őt hallgatom? Csókk!

Helga