Getto - Kain ff / BEFEJEZETT✅️

Tizenötödik fejezet

Ma kellett bemennem az OTL kiadóba. Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire izgultam, mert nagyon nem voltam felkészülve arra, hogy bárkivel is találkozzak. Nem hiszem, hogy fogok valakivel, de azért meg van bennem az a drukk, hogy igen.

Nyolckor keltem, nyugodtan megreggeliztem, és kezdtem el készülődni. Egy egyszerű fekete farmer shortot, valamint egy újság mintás haspólót vettem fel, a szőke hajamra egy kendőt köttem. Meglepetten jól állt rajtam ez a fajta stil, ezért hagytam így. Megmostam a fogamat, bekaptam egy rágót, aztán pedig elindultam, úgy fél tízkor a kiadóba. 

 Útközben zenét hallgattam. 

Mihelyst odaértem, a fotocellás ajtó kinyílt előttem, én pedig besétáltam a klímával levegőztetett kiadóba. Nagyon jó idő volt bent, nem úgy, mint kint, ahol már vagy tízkor harminc fok melengedte az emberek retináját. 

-Szia! - pattant elém egy lány, aki kábé huszonöt körüli volt. - Bettina vagyok, Karesz asszisztense. Vivien, ugye?

-Szia. Igen, én vagyok. Örülök a találkozásnak- biccentettem mosolyogva.

-Úgyszintén. Gyere, elvezetlek- mondta, mire bólintottam, majd követtem Bettit Karesz irodája felé. Elmentünk egy ital automata mellett, ahol be voltak hűtve az italok, és eldöntöttem, hogy visszafele venni fogok. Mert nagyon szomjas voltam.

-Itt is volnánk- állt meg előttem, mire kicsit beleütköztem.

-Bocsi- szabadkoztam.

-Semmi baj- mosolygott. - Karesz már vár- mondta, majd lenyomta a kilincset, és benyitott.

-Á, Betti! Meghoztad?- hallottam meg egy férfi hangot.

-Igen, uram- biccentett .- Gyere- intett nekem Betti, majd otthagyott az ajtóban állva.

-Gyere nyugodtan beljebb. Nem harapok- vigyorgott Karest, amitől frászt kaptam.

-Rendben. Köszönöm, hogy eljöhettem- ültem le az író asztal előtti székre.

-Én is köszönöm, hogy eljöttél. Nos, tegnap már megbeszéltük, hogy elkezdtél szövegeket írni, amik nagyon tetszettek, viszont remélem, hogy van olyan változat is, amiben énekelsz- magyarázta Karesz, mire elővettem a telefonomat, és elindítottam egy demót rajta. Karesz az ütemre rázta a fejét. Tetszett neki. Sorra megmutattam neki a demókat, amiket felvettem.

-Mint mondtam, elképesztően jók. Van mit e felvétel technikai részén csiholni, hisz mobiltelefonról vetted fel, de nagyon ütőset dobtál össze. Nekem ami legjobban tetszik, az  a Friends, remélem, hogy azt adod ki elsőnek, mert az nagyon jó lett.

-Igen, pont gondolkoztam azon, hogy azt fogom- bólintottam.

-Rengeteg dalod van. Mi lenne ha egyenlőre csak egy-egyet adnál ki  aztán egy egész albumot? Egy évre elegendőd van- mondta.

-Rendben.

-Kellene neked egy ütős művész név- gondolkozott hangosan. -Mit szólsz például a Viszihez?

-Üüm- ráztam meg a fejemet.

-Akkor........simán Vivi? Legalább az neked is tetszene- mosolygott.

-Az jó lesz. 

-Mint láttam, és hallottam, nem csak énekelsz, hanem egy kicsi rap fajta is van benne- magyarázta. - Jobban illene a stílusodhoz az effajta, plusz az énekélés is. Csináld egyszerre.

-Akartam is- vontam meg a vállamat. 

-Szeretettel üdvözöllek az OTL-nél! Ki adod ma az első zenédet?

-Meglátom, de szerintem megoldható- bólintottam.

-Köszönöm. Elintézünk egy pár papírmunkát, aztán mehetsz is az utadra, rendben?

-Oké- én csak bólintgatok, meg helyeselek. De komolyan.

Miután ezzel megvoltunk, kaptam egy férfi fazonú OTL-s pólót, amin már az én nevem is rajta volt, meg egy pulcsit. De jó! Szeretem az oversize ruhákat! Amíg beszéltem nyomtatták rá. Kiérve az irodából, vettem egy kólát.

-Hát te? - hallottam meg mögülem egy hangot. Már megint??

-Mi én? - fordultam meg, és farkasszemet néztem Noéval.

-Mindig összefutunk- vigyorodott el.

-Nem válaszoltál a kérdésemre- dünnyögtem.

-Te se az enyémre.- vonta meg a vállát.

-Muszáj kontráznod? 

-Neked muszáj? Mit keresel itt? - kérdezte összevonva a szemöldökét.

-Kareszhez jöttem- feleltem.

-Miért?-  majd a kezemben lévő ruhákra nézett. - Te is...?

-Igen. Baj? -  vontam fel a szemöldökömet.

-Miért lenne baj? Ez elképesztő. Grat- mondta.

-Köszi, de nem nagy szám- vontam meg a vállamat.

-Van mára programod? - érdeklődött.

-Attól még, hogy így beszélgetünk, nem bontottam le a kínai nagy falat. Csak őrzöm. Ne lépd át a határt. - ráztam meg a fejemet.

-Figyelj. Tudom, hogy elcsesztem, hidd el, hogy én is hatvanszor megpofoztam már magamat, a fogadás miatt. De az az előtt volt, mielőtt még...- harapta be az alsó ajkát.

-Mielőtt? - ráncoltam a homlokomat.

Hali!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Itt lenne az újabb! Volt még ma időm, ezért nem hagyhattam szenvedni az olvasóimat, így össze dobtam egy rövidkét. Ha tetszik vote/ komment!! Csóók!🤍🖤💖💖

Helga