Hódítás után 129-ben tűnt fel Királyvárban az az ezüsthajú, bíbroszemű lány, akiről senki nem tudott semmit, de abban biztosak lehettek, hogy csak a Régi Valyriából származhatott, akárcsak a Targaryenek, akik felettük uralkodtak.
Vhaenys Mataeryon a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vhaenys szélsebesen száguldott Naemax hátán, hogy a vihart maga mögött hagyja, s nyomában Vhagar üvöltött. Hogy Aemond követte vagy üldözte, azt nem tudta még eldönteni, de így nem repülhetett vissza Sárkánykőre, ebben egészen biztos volt. Vágtató szívvel tekintett hátra újra és újra, s némán rimánkodott magában, hogy Aemond hagyja békén őt. Megölte a kisherceget, Rhaenyra királynő fiát, a vére a kezén szárad. Vhaenys tudta, hogyha eddig nem is volt biztos, ezután elkerülhetetlen a háború. Nem volt tisztában Aemond szándékaival, de az, hogy a zöldek mellett állt, s kész volt megölni az unokaöccsét, Vhaenys számára elegendő volt ahhoz, hogy meneküljön előle.
Gyorsabb repülésre ösztönözte sárkányát a lány, de képtelen volt lehagyni Vhagart. Nem érte utol, de nem is maradt le tőle. Vhaenysnek be kellett látnia, hogy egy lehetetlen küldetésre vállalkozott. Mikor a megannyi víz után szárazföldet pillantott meg, az első adandó alkalommal leszállásra utasította Naemaxot.
A sárkány üvöltve szállt le a fűtengerre, Vhaenys pedig könnyedén csúszott le róla minden tüskét kikerülve. Mikor lába földet ért, térdei gyengének bizonyultak, s előre borult. Kezein támaszkodott meg, s felzokogott. Mikor érintése alatt megremegett a föld, tudta, hogy Vhagar is földet ért. A lány száját fájdalmas üvöltés hagyta el, majd nagy levegőt véve felegyenesedett.
Aemond már a földön állt, haja testére tapadt a víztől, s nehezen lélegzett. Vhagar Naemaxra üvöltött, aki viszonozta ezt, s a fekete bestia kész volt a harcra, de még nem támadtak. Vhaenys és Aemond szemtől szemben álltak egymással, bár több, mint tíz méter tátongott közöttük. Aemond szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Felemelte a kezét, tett egy lépést a lány felé, de aztán megtorpant, s keze visszahullott teste mellé.
- Mit tettél?
Vhaenys szólalt meg először, bár hangja sokkal jobban remegett, mint szerette volna. Aemond nem felelt, s nem is mozdult.
- Megöltél egy gyermeket!
- Ő támadt rám! - vágott vissza most a herceg. Egymásnak kiáltoztak, hogy a hang elérje a másikat, de még nem léptek egymáshoz.
- És te megölted! Életét vetted a királynő gyermekének!
- Aegon a király!
- Bitorló ő, nem más - sziszegte Vhaenys.
Aemond álkapcsa megfeszült, ahogy összeszorította száját, s fogait. Félrepillantott, megforgatta a fejét, majd futólépésben közelítette meg a lány. Csak akkor torpant meg, mikor Naemax ráüvöltött. Alig volt néhány méterre a lánytól. Vhagar követte Aemondot, amint a másik sárkány megfenyegette a herceget, s ugyanolyan süvöltéssel felelt neki.
- Lykirī, Vhagar - emelte fel a kezét Aemond, s a sárkány megnyugodni látszott. Nem nehezedett rá bal szárnyára, egyedül a jobbon támaszkodott, de úgy üvöltött, mint fénykorában.
