Hódítás után 129-ben tűnt fel Királyvárban az az ezüsthajú, bíbroszemű lány, akiről senki nem tudott semmit, de abban biztosak lehettek, hogy csak a Régi Valyriából származhatott, akárcsak a Targaryenek, akik felettük uralkodtak.
Vhaenys Mataeryon a...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Rhaenyra Targaryen hercegnő és családja Királyvárba érkezését ünnepélyes körmenet fogadta, ami éles ellentétben állt a város nyüzsgő energiájával. Vhaenys Mataeryon a Vörös Torony erkélyéről nézte, ahogy család megérkezik a Vörös Torony udvarára. Mellette Aemond herceg állt, egyetlen szemét az érkező delegációra szegezte.
Az aranyló reggeli nap miatt Vhaenys hunyorgott, ahogy lepillantott rájuk, s akkor meglátta a hercegnőt, akiről már oly sokat hallott, és aki a történelem során először nyerte el a trónöröklés jogát nő létére Westerosban: megjelenése parancsoló és határozott volt. Férje, Daemon szorosan követte, egyformán tekintélyes és rejtélyes intenzitású alakok voltak. Fiaik - Jacaerys, Lucerys és Joffrey - olyan fiatalos erőről tettek tanúbizonyságot, amely Targaryen örökségükről árulkodott amellett, hogy közös gyermekeik a dajkák karján követték őket. Jacaerys, Lucerys és Joffrey édesanyjuk előző házasságából, Leonor Velaryontól születtek, míg a két szőkeség Daemon vérén is osztoztak. Az a szóbeszéd járt, hogy mind az ötüket egyenlőként nevelte a két szülő, mint sajátjaikat.
- Le kellene mennünk - szólt Vhaenys, s Aemond kisímult arcára pillantott, amin már a jól ismert érzelemmentes maszk feszített. Nézte makulátlan bőrét, markáns arcélét, horgas orrát és egyszerűen gyönyörűnek találta megjelenését és kimért, távolságtartó, kiismerhetetlen viselkedését. A herceg nem volt különösebben jóképű, Vhaenys mégis annak látta.
Aemond még néhány pillanatig nem felelt, csak tovább bámulta az udvarban folyó jelenetet, végül Vhaenysre pillantott és kinyújtotta a karját az erkélyajtó felé, ezzel jelezve, hogy előre engedi a lányt.
Rhaenyra Vhaenyshez való közeledése gyors és céltudatos volt, mikor először találkoztak.
- Lady Vhaenys - üdvözölte melegen, hangját olyan őszinteség járta át, ami Vhaenyst váratlanul érte. - Sokat hallottam rólad. Örülök, hogy végre találkoztunk.
Vhaenys összerezzent, ahogy a hercegnő megszólította.
- Enyém a megtiszteltetés, Rhaenyra hercegnő. Érkezésed meghozta a szükséges fényt a Vörös Toronyban - mosolygott a lány, s előkaparta minden tudását az illemről.
Rhaenyra mosolya őszintének tűnt, de Vhaenys nem tudta eldönteni, hogy ez valóban így van-e. Nem ismerte.
- Remélem, később többet tudunk beszélni négyszemközt. Sok mindenről szeretnék szót váltani veled - szorította meg Rhaenyra a lány csuklóját.
Vhaenys bólintott, ez felkeltette a kíváncsiságát. Mielőtt válaszolhatott volna, Rhaenyra megkerülte őt, s magára hagyta.
Ahogy a formalitások folytatódtak, Vhaenys figyelme a Velaryonokra terelődött. Corlys Velaryonnak kellett volna vezetnie a családot, ám sérülés miatti gyengesége otthon tartotta. Többek között ez is volt az oka annak, hogy ma mindannyian a Vörös Toronyba sereglettek. Felesége, Rhaenys, akit a Sosemvolt királynőként ismertek, ugyanolyan arisztokratikus testtartással járt, akárcsak Rhaenyra. A Velaryonok jelenléte előrevetítette a közelgő vitát Hullámtörő örökségéről - ez az ügy tele volt feszültséggel és politikai intrikákkal.
