Hódítás után 129-ben tűnt fel Királyvárban az az ezüsthajú, bíbroszemű lány, akiről senki nem tudott semmit, de abban biztosak lehettek, hogy csak a Régi Valyriából származhatott, akárcsak a Targaryenek, akik felettük uralkodtak.
Vhaenys Mataeryon a...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Alkonyvölgy és Varjúpihenő között félúton, egy semleges területen találkoztak. Aemond alkonyat után indult lóháton, s mire a tengerpartra ért, teljesen besötétedett. A csillagok és a hold magasan járt, s ép szemével Vhaenys után pásztázta a környéket. Sehol se látta a lányt. Elméjében ott dübörgött a gondolat, hogy Vhaenys talán felültette, s nem fog eljönni. Még az is megfordult a fejében, hogy talán Vhaenyst Rhaenyra irányította, s hamarosan felbukkan majd valaki, aki elkapja őt, és igazságot szolgáltatnak a halott herceg miatt. Izmai mindenre készen feszültek, erősen tartotta a ló kantárját, és figyelme egy pillanatra sem lankadt.
Csigalassúsággal teltek a percek, s már elegendő idő eltelt ahhoz, hogy elfogadja, Vhaenys nem fog eljönni találkozni vele, ám akkor meghallotta azt a különös hangot, amit nem tudott volna összetéveszteni semmivel. A sárkánylovasok ezer közül is felismerték volna a sárkányok szárnycsapásának hangját, s Aemond is ezt hallotta most. A tompa hang erősödni kezdett, ő pedig az eget kémlelte. Keleten jelent meg a fekete pont, mely egyre csak nőtt, s végül kibontakozott belőle Naemax hatalmas, ijesztő alakja. A herceg úgy érezte, soha nem fogja megszokni Naemax tüskéinek fenyegető képét, s nem fog az éjfekete fenevadra szép vagy nemes lényként gondolni. Nem tagadhatta: Naemax rettegett, veszélyes és gigantikus lény volt.
A sárkány a homokban landolt, karmai belesüppedtek, s mikor Vhaenys lecsusszant a hátáról, a lány talpa puhán csapódott be. Aemond szája sarka észrevétlen rándulással nyugtázta, hogy a lány nem csapdába hívta őt, majd leszállt a lóról, s a kantárral vezetve indult el a lány felé, míg végigmérte őt. Nadrágot, csizmát és kabátot viselt, ahogy már többször is láthatta őt, így már nem ütközött meg rajta; s haját sok szoros fonatba rendezve rögzítették a fején, egyetlen szabad tincs vagy hajszál sem lógott ki, ám ezáltal tökéletes rálátást nyújtott szépen ívelt nyakára és kulcscsontjára, ami igencsak felkeltette Aemond figyelmét. Öltözékére csuklyás köpenyt vett a lány, hogy elfedje világos haját, még csak véletlenül se vehesse észre senki.
A herceg lova egyre idegesebb lett, ahogy közeledtek a sárkányhoz, de a férfi nem állt meg ennek ellenére. Látta, ahogy Vhaenys Naemax felé fordult, s mondott neki valamit, bár Aemond ezt nem hallhatta a távolság miatt, mire a sárkány elfordult, s arrébb lépdelt, majd nagyot szusszantva letelepedett.
Ahogy a lány közelebb ért hozzá, lassított, s megtartotta a távolságot.
- Azt hittem, nem jössz el - mondta Aemond köszönés nélkül.
- Gondoltam rá - ismerte be a lány. - De túl sok minden történt.
Az igazság az volt, hogy Vhaenysnek fogalma sem volt, mit gondoljon Aemondról. Bizalmáról és szövetségéről biztosította a lányt, majd megkoronáztatta a bátyját a jogos örökös ellenében, míg a lányt egy ablaktalan helyiségben hagyta sínylődni egy napon át. Ezután levelet küldött neki, majd látta, ahogy a herceg megöli Lucerys Velaryont, majd megcsókolta, s próbálta megmagyarázni a tetteit, végül pedig találkozót kért tőle. Ellentmondás lengte be minden cselekedetét, ami miatt Vhaenys nem tudta, mit gondoljon róla. A szíve miatt változatlanul megbízott benne, ám elméje üvöltve figyelmeztette, hogy tartsa távol magát tőle. Amellett, hogy Aemond teljesen kiismerhetetlenné vált a számára, önmagában sem bízhatott, mert még az agya és a szíve is ellentmondott egymásnak.
