Hódítás után 129-ben tűnt fel Királyvárban az az ezüsthajú, bíbroszemű lány, akiről senki nem tudott semmit, de abban biztosak lehettek, hogy csak a Régi Valyriából származhatott, akárcsak a Targaryenek, akik felettük uralkodtak.
Vhaenys Mataeryon a...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Vhaenys hirtelen riadt fel álmából, szíve megállni tűnt egyetlen pillanatra, majd hevesen indult újra. Egy kéz szorosan tapadt a szájára, szemei kigúvadtak félelmében, s mellkasa őrült tempóban emelkedett, s süllyedt. Egy arc rajzolódott ki előtte a sötétben, s ahogy lassan elméjébe kúszott a felismerés, megnyugodni látszott.
Aemond elemelte a kezét a lány szájáról, s csitítva őt mutatóujját az ajkához emelve csendre intette őt.
- Aemond - súgta halkan a lány, szinte csak ajkai mozogtak. - Éjszaka van még, mi a baj?
Aemond herceg fekete kabátját és kardját is viselte. Láthatóan egy ideje már felöltözött, s nem oly hirtelen zavarták fel, mint ahogyan Vhaenyst.
- Hajnalodik - felelte ugyanolyan halkan a fiú. - Meghalt a király.
Vhaenys szíve kihagyott egy ütemet ismét. Még nem hallott Naemaxról - vajon elért az üzenete Sárkánykőre? A fenevad célt tévesztett, el sem indult, vagy visszatért, ám a lány nem értesült erről. A zöldek puccsot terveztek, vagy értesítik Rhaenyra hercegnőt, aki a jogos örökös? Megannyi kérdés cikázott Vhaenys elméjében - még arra sem volt gondja, hogy zavarban legyen, amiért hálóruhát visel Aemond társaságában, és nem fedi el a testét mással. Gátlástalanul ült fel az ágyában, a takaró leomlott felsőtestéről. Aemond tekintete csupán egyetlenegy pillanatra tévelyedett el, ám hamar rendezte elméje sorait, ugyanis borzasztó kényes dologról volt szó. Arra kellett fókuszálnia.
- Mi történik? - kérdezte félve Vhaenys, s ahogy Aemond ellépett az ágytól, ő talpra állt. Fehér hálóruhája a földig omlott, minden porcikáját takarta, mégis túl intim, túl vékony anyag volt.
- A Kistanács összeült, a király haláláról tudó szolgálókat a fogdába kísérték - darálta halkan a herceg, hangja tele volt feszültséggel. - Valamire készülnek a királyné és a Segítő vezetésével, de többet nem tudok még. Veszélyben vagy.
- Veszélyben? - hüledezett a lány.
- Soha nem fejezted ki támogatásodat Aegon lehetséges uralkodása iránt, ellenben többször láttak sétálni Rhaenyrával és Daemonnal - felelte gyorsan. - Ha nem is könyvelték még el, hogy Rhaenyrát támogatod, a kétely él mindenkiben arról, hogyan viszonyulsz Aegonhoz. Mivel nem biztos a támogatásod, nem lepődnék meg, ha téged is bezárnának. El kell tűnnöd!
- Aemond! - ragadta meg a fiú karját vehemensen a lány. - Miről beszélsz? - sziszegte. - Miért kéne támogatnom Aegont, ha Rhaenyra hercegnő a törvényes trónörökös? Írni kell neki máris!
- Szó sem lehet róla!
Aemond hangja csöpögött a dühtől és kétségbeeséstől. A családjához való hűsége és a Vhaenys iránti érzései harcoltak a lelkében, s életében most először fordult elő, hogy kétségbeesésbe fordult, hogy nem tudja, mit tegyen. Elméjében csapongtak a gondolatok, ahogy elfordult a lánytól, s szeme a falak között cikázott, ahogy próbált döntésre jutni.
