Hódítás után 129-ben tűnt fel Királyvárban az az ezüsthajú, bíbroszemű lány, akiről senki nem tudott semmit, de abban biztosak lehettek, hogy csak a Régi Valyriából származhatott, akárcsak a Targaryenek, akik felettük uralkodtak.
Vhaenys Mataeryon a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A reggeli nap ragyogóan sütött a Vörös Torony fölött, hosszú sugarakat vetve a gyakorlóudvar körülötti macskakövekre, amik körbevették a poros küzdőteret. Az udvar, amely általában magángyakorlatok vagy katonai gyakorlatok helyszíne volt, ma másfajta energiával bírt. A szolgák és az őrök találtak okot arra, hogy a közelben lebzseljenen: tekintetüket Aemond Targaryen herceg szokatlan látványa vonzotta, aki az ezüsthajú Lady Vhaenys Mataeryonnal harcolt.
Aemond az udvar közepén állt, kardja megcsillant a napfényben. Mozdulatai precízek voltak, testtartása tökéletes. Vele szemben Vhaenys a mozdulatait tükrözte, saját kardját elszántan tartotta. Ugyanúgy kihúzta magát, állát felszegte, s erősen koncentrált, akárcsak Aemond. Mintha a lány tükröt tartott volna a herceg elé. Bár kevésbé volt tapasztalt, ígéretesnek bizonyult az első lecke alkalmával. Vhaenys korábban is tanult vívni, s harcos modorral forgatni a kardot, ám a herceg ezerszer ügyesebbnek és tapasztaltabbnak tűnt.
- Ne feledd - utasította Aemond nyugodt, mégis parancsoló hangon -, ez nem a nyers erőről szól, hanem a pontosságról és a kontrollról. Figyeld a mozdulataimat, és próbáld összeegyeztetni őket a magadéval.
Vhaenys bólintott, bíbor szemei Aemond minden mozdulatára összpontosítottak. Egy sor ütést és hárítást mutatott be, mindegyik hibátlan, tökéletesen kimért és szándékos volt. Vhaenys követte, próbálkozásai kezdetben ügyetlenek voltak, de Aemond figyelmes szeme alatt fokozatosan javultak. A fiú Vhaenys mögé lépett, és határozott, de gyengéd érintéssel igazította meg a kezét, amivel a kardot tartotta és a súlypontját.
- Tartsd egyenesen a csuklód - mormolta, lehelete melegen a lány fülét simogatta. - És mindig légy tisztában a környezeteddel.
Aemond a lány mögött állt, aki érezte vállán a fiú testét, ahogy az előre nyúlt, s megigazította a tanítvány kezét. Végigvezette kecses ujjait a lány karján, keze a felkarján pihent meg, s egyetlen pillanatra habozott, hogy ellépjen. A bámészkodók suttogtak egymás között, egyesek nyíltan bámulták őket, míg mások úgy tettek, mintha a feladataikkal foglalnák el magukat, bár valójában mindannyian a harcoló fiatalokat vizslatták, s róluk susmorogtak. A Targaryen herceg és a Valyriából származó titokzatos hölgy látványa túlságosan izgalmas volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják. Még egy olyan intrikáktól és drámáktól átitatott helyen is, mint a Vörös Torony, ez szokatlan látvány volt.
Ahogy folytatták a gyakorlást, az acél éles összecsattanása hallatszott az udvaron. Vhaenys erőteljes ívben meglendítette a kardját, amit Aemond könnyedén hárított. Elmosolyodott, s a lány úgy érezte, a fiú kifejezetten jól mulat az ő tudatlanságán, ám őt magát is meglepte, hogy ez mennyire nem zavarta. Általában ilyenkor zavarban volt vagy ideges lett, de most csak jól mulatott a helyzeten ő is a herceggel együtt.
- Jobb - mondta helyeslő hangon Aemond. - De előre kell látnod az ellenfél lépéseit. Próbálj meg olvasni a szándékaimban. Figyeld a mozdulatok kezdetét, és a szem mozgását. Ha akarja az ember, ha nem, mindig arra mozdul a szeme, amerre a teste akar menni. Ez eredendő ösztön, a szem csak nagyon ritkán csap be, ha a tulajdonosuk borzasztóan edzett, mondhatni mester.
