Kihúnyó fények

Csak ha akarod

Max úgy elaludt, fel sem kelt mikor hazaértünk, szóval csak beálltam a garázsba és ölembe vettem, felvittem a hálószobánkba. Egy két szintes házban élünk, aminek az árát 90-10%ban fizettük. Szerintem ennek a felosztásnak hiába nagy többségét én álltam, attól még közösen vásárlásnak kéne számítania, ellenben Max azt mondja, körübelül csak a lakbért fizette ki. Kis idióta, mintha elvárnám tőle, hogy fizessen akármit is, hogy velem éljen. Dehát ő ilyen... Az évek alatt már hozzászoktam, hogy valami sosem változik meg teljesen. És valamiért ilyen a súlyproblémája is. Bár már eszik rendesen, még mindig következnek időszakok az életünkben, amikor csak... Nem. Vagy sokkal de sokkal kevesebbet, mint azt kéne és fogalmam sincs, hogy ez valami pszichológiai dolog, vagy csak azért van mert a teste ehhez szokott. Minden esetre nagyon figyelek rá amikor ilyen van, hogy biztosan ne egyen túl keveset, hogy legalább energiája legyen a mindennapokhoz és hogy ne fogyjon le túlságosan. Most is egy ilyen időszak van, ezt egészen biztosra érzékelem nem csak a szokásaiban, hanem abban is, hogy legkisebb problémám sem támadt a lépcsőkön felvinni. Miközben felfelé haladtam a mellkasomra dőlt, álmában mélyet szippantott nyakhajlatomba. Hogy tud ez a nő még alvás közben is ilyen aranyos lenni? Letettem az ágyra, óvatosan kinyújtottam a lábait hogy ne feküdje el őket és vettem egy gyors zuhanyt. Legalább egyikünknek ne legyen reggel oroszlán szaga. Beszedtem pár vitamint amiket ma szereztem be, azt terveztem, hogy majd Maxnek is megmutatom őket, ugyanis ősz van, influenza szezon, ő is elkezdett köhécselgetni és nem akarom, hogy teljesen lerobbanjon. Hajlamos rá, ez is egy olyan dolog amire rá kellett jöjjek. Még mielőtt elmentem volna Maxért az egyetemre kicseréltem a ház ura, Mr. Windhelm almát, szóval ő is békésen nyugovóra térhet velünk, ahogy az szokása a lábaink tövében.

***

-Hogy lehet az, hogy én egy sör után is másnapos vagyok? -Kérdezte az én szexi barátnőm az egy szál bugyijában és bő pólójában amit adtam rá még az este, reggeli könnyekkel teli szemeit törölgetve mint lejött a lépcsőn.- Így nehezen fogok tanulni.

-Sajnálom Kincsem, -húztam végig ujjhegyeimet karján, mire kissé libabőrös lett és kirázta a hideg.- tehetek érted valamit? Egy teát, rántottát kérsz esetleg?

-Most egy instant leves nagyon jól esne. -Nyögte fejét a konyhapulton támasztva, amint felült mellém a bárszékre. Megittam még az utolsó korty kávémat, majd fel is pattantam és megtöltöttem a vízforralót ameddig kiszedtem a tojást a hűtőből.

Kissé értetlenül nézett résnyire nyitott szemein keresztül, végül viszont nem említette meg a dolgot. Mostanában egy kissé talán zavarja, hogy mindig mindent tápanyagdúsabbá próbálok tenni számára. Beszéltünk már erről és tudom, hogy nem ez a kedvenc tulajdonsága bennem, de arra jutottunk, hogy végső soron értékeli amit csinálok. Tudja, hogy jót akarok neki és tudja hogy tudom, hogy magától nem fog fele annyira se vigyázni magára mint kéne. Ezért megegyeztünk abban, hogy ameddig nem nyaggatom vele vagy várom el, hogy megegye mind, azt csinálok, amit akarok. És mivel látom, hogy tényleg próbálkozik nekem ez így rendben van. Így kisütöttem neki mellé még két tükörtojást, szeleteltem hozzá zöldhagymát, szórtam rá szezám magot és kockáztam hozzá egy kis felvágottat. Voilà! Instant leves, csak jobb, és semmivel se telt több időbe. Letettem elé a kis tányérkát, mire nagyot szippantott illatából és jólesőn sóhajtott hozzá. Lassan szelte a falatokat, mint aki inkább aludna bele a levesbe mint enné meg azt.

-Nem szeretnél visszafeküdni kicsit? -Kérdeztem tőle hátát simogatva, mire kihúzta magát és nehezen felelt.

-Tanulnom kell. Jövőhéttől vizsgaidőszak.

-De ha nem pihened ki magad nem sokat fogsz megjegyezni, főleg nem megtanulni.

-Ha nem tanulok kevesebbet fogok megtanulni, mintha fáradtan tanulnék.

-Nem így értettem, te is tudod.