Gucci /Kisé ff/ Befejezett/

9.

Na hát így telt el az első napom Zsombinál. Amúgy kedves volt meg minden, de néha nagyon egyedül éreztem magam. Mintha otthon  lettem volna. Zsombor nem hívott  el sehova, mindig elment, vagy ha otthon is volt, folyton felrakta a fejhallgatóját, és valakivel chatelt. Nem mintha zavart volna....Csak annyira fura, hogy azt mondta, hogy lakjak nála, de közben egyáltalán nem figyel rám. Ja! És mindig meg kell csinálnom mindent. Vagyis nem kéne, csak sohasincsen rend a házban, és én unalmamban folyamtosan takarítok, mert nincsen mit csinálnom. Nyári szünet van. Az lenne a lényeg, hogy a barátokkal legyünk, meg kikapcsolódjunk. De én eddig semmi olyat nem csináltam.

Elhatároztam, hogy ez ellen kéne valamit tennem. Éppen leakartam menni Zsomborhoz, amikor megláttam, hogy a szobája ajtaja nyitva van, így benéztem....Kár volt. Megláttam, hogy a srác, meg egy csaj, éppen falják egymás ajkait. Na fasza.

Akkor inkább megírom neki egy levélben, hadd dugja le addig valamilyen ribinek a nyelvét a torkán.......

Inkább bedugtam a fülesem, és drága barátnőm hapsijának a zenéit bekapcsoltam, mert szoktam Bencét hallgatni, de a dalai nem fognak meg annyira, mint a Gucci. Mindegy, ez legalább eltereli a figyelmemet. Nem mintha szerelmes lennék Zsomborba vagy valami, meg nem is beszéltünk meg semmilyen szabályt, de azért valamennyire rosszul esik, hogy fel hoz egy lányt. Legalább akkor mondja meg, vagy nem tudom......De persze ez az ő háza, én meg a dolgaib anem szólhatok bele. Inkább elgondokoztam, hogy elmegyek egyet sétálni. Legalább kiszellőztetem a fejemet. Lehet, hogy jót fog tenni.

- Hova mész? - kapta el a karom Zsombi.

- Sétálni - válaszoltam flegmán.

- Jó - mormogta.

- Most mi van? Nem mehetek el sehova vagy semmi? Én is élni akarom az életemet. Kb. olyan vagyok, mintha börtönbee lennék, csak közben csicskáztatnak. Én porszívózok, mikor az a te dolgod lenne. Te hívtál magadhoz. De olyan, mintha nem is érdekelnélek barátként. Mikor beszéltünk utoljára rendesen? Talán amikor először voltam itt, mikor beköltöztem. Azóta semmi. Folyton elmész, vagy ha itthon vagy, hozzám sem szólsz. - vágtam mindent a fejéhez. - Ja, és persze én vagyok ebben is a szar - fintorogtam, majd kimentem az ajtón.

- Most meg mi a franc bajod van? - kérdezte egyre idegesebben.

- Amit mondtam. Na hagyj, menj vissza a csajodhoz, mert még picsogni fog, hogy nem vagy vele-forgattam meg a szemem. 

- Ez a bajod? - kérdezett vissza.

- Nekem nincsen semmi  bajom. Csak mintha zárdában lennék. Az lenne a legjobb, ha nem is lennék itt - motyogtam magam elé, de még így is meghallotta.

- Ugye emlékszel, hogy én hívtalak meg ide? - persze, hogy emlékszem.......

- Ja, csicskáztatni - fintorogtam, majd megfordultam.

- Jó, akkor menj el - kiáltott utánam.

- Látszik, hogy ennyit ér egy haverság - ordítottam vissza.

- Nekem nem - válaszolta.

- Akkor tegyél érte - kiabáltam, de már nem néztem rá. Lehet, hogy rohadt gyerekes, amit csinálok, de én így érzem, ezen nem lehet változtatni. Sajnos. Szar érzés, amikor nem fogllakozik veled senki. Most az okoz nekem nagyon nagy fejtörést, hogy  hova is költözzek, mert akkor 20 éves pincelakó leszek.......

@enlkise: gyere vissza.....

@emmaszabo:azért, h gyertyatartó legyek?

@enlkise:elküldtem. csak mondom, h o akarta

@emmaszabo:és nekem miért magyarázkódsz? nem vagyunk együtt, nem kell kifogást találnod

enlkise:................

@emmaszabo:?

@enlkise:csak gyere......

Hellóó! Megjött a részem!

2024.08.06.