Szétszórt/ Benisso ff

~Fifteen~

A fejem fájt. Lassacskán kinyitottam a szememet, de szédültem. Eleinte homályosan nagyokat pislogtam, majd a látásom kitisztult, és a fejemet felemeltem. A piros és kék fényeket vettem ki először a tájból. Oldalra néztem. A kocsi, amibe fogalmam sincs hány perce ültünk, a tetejére volt fordulva, az ablakok szilánkjai az útközepén hevertek szétszórva. 

  A tekintetemet a testrészeimre szegeztem. A bal alkaromon egy mélynek tűnő vágás éktelenkedett. Lejjebb, a combomon vérfoltok, és egy lila folt. Az arcomon fájdalmat éreztem, de nem volt semmi tükör, amiben megtudtam volna nézni. 

  Az utakon katasztrófa volt. A forgalmat leállították, és egy elég hosszú sor keletkezett ezzel. Nem sokkal mellettem egy mentő autó állt, mögötte egy rendőr kocsi. Az árokban a felborult kamion, ami belénk jött. Vagy mi belé.

  A szememmel Benit kerestem. Hamar megpillantottam az árok közelében. Minden erőmet összeszedve, elkezdtem a lábaimra állni. Kissé sántítva, de elértem a fekvő énekeshez. Még nem ébredt fel. Letérdeltem mellé, és a látványtól akaratlanul is könnybe lábadt a szemem. Tragikusan nézett ki. Az arca minden szegletében vér csörgedezett. A szemöldöke felrepedt, ahogyan az orra alatt is. A bordáinál hatalmas vértócsa, ami az úton is láthatóvá vált. A pólójához nyúlva, felhúztam az anyagot. Figyelmen kívül hagytam a fenszi hasát, és az ütésre meredtem. Ott helyben a hányinger kerülgetett. Nem a vér, vagy a sérülés láttán, hanem gondolom ez az utó jele az autóforgásnak.

-Kisasszony- kocogtatta meg a vállamat hirtelen valaki, mire hátrakaptam a fejemet, ami nehézkesen ment, mert a szédülés továbbra se múlt el. - Mindjárt hozzuk a hordágyat. Őt, és a barátját beszállítjuk a kórházba, mert az állapotuk relatív. Az Öné stabil, de a barátjáé határon van. Rengeteg vért vesztett- sütötte le a szemét a mentős, mire akaratlanul is elsírtam magamat. -Segítek felállni- tanácsolta, majd belekapaszkodtam a kezébe, és engedtem, hogy a férfi felhúzzon. 

  A hordágyat szempillantás alatt meghozták. Ráfektettek, majd végig néztem, ahogy ugyanezt megcsinálják Benivel is. Még mindig nem kelt fel. A szemei lehunyva maradtak. Most veszem észre, hogy milyen helyes az arca....Az én hibám. Ha nem éneklek, és terelem el ezzel a figyelmét, akkor ez meg se történt volna. 

  -Három kettő, egy, emeld! - egy nyögést hallottam magam mögül, majd kinyitottam a szememet, és a belül fehér mentőautóban találtam magamat. A másikban Beni feküdt.

-Szia, aranyom- mosolygott felettem egy nő, amitől egyhe szívinfarktust kaptam. - Nem kell félned, minden rendben lesz. Beviszünk a kórházba- mondta nyugtatóan.  Csak bólintani tudtam. A mentő autó lassan elindult. A szirénákat némán hallottam, aztán lesütöttem a szememet, és elnyomott egy szundi.

Arra ébredtem, hogy a hordágyat vadul tolják. Kinyitottam a szememet, majd elpróbáltam elnyomni egy halk sikítást a hirtelen fény és fehér dolgok miatt. A fejem zsongott. Betoltak egy szobába, majd a nő, aki a mentőautóban is biztatott, ismét felém mosolygott. 

-Nem sokára jön a doktor úr. Addig is maradj itt- mondta, majd kiment a szobából.

-Mintha tudnék is valahova menni....- motyogtam  rekedten magamba, majd a fehér plafont kezdtem el bámulni.Nagyon érdekes volt. 

-Szia- lépett be a terembe vagy szobába egy őszes hajú férfi, majd leült a mellettem lévő székre. 

-Jó napot- mondtam álmosan, majd felé fordítottam a fejemet.

-Most megfoglak vizsgálni, szeretném az együttműködésedet kérni- magyarázta. -Nem szeretnék fájdalmat okozni.Először a kezedet fogjuk ellátni, mert láthatólag az van a legrosszabb állapotban.

Másfél órás( nagyjából annyinak saccoltam) vizsgálás után, kijelentették,  hogy nem történt nagy kár bennem( még szerencse), viszont egy darabig pihennem kell. Egyhe agyrázkódást kaptam. A kezemet nyilván pihentetni kell, most be van kötve egy fáslival. A lábam pedig csak a baleset egy elmúlandó jele. Mivel ismét egyedül maradtam, elkezdtem álmosodni. Gondolom, ez az infúzió, amit kaptam, egyik mellékhatása.

- Hagyd már, Jázmin. Alszik, nem látod? - hallottam meg egy suttogást, ami nagyon ismerős volt, de nem tudtam felismerni, így félálomba, hogy ki a hang gazdája.

-Francba már. Két órája itt szarakodunk- dünnyögte.

-Várjatok! Ébredezik!- susogta valaki, kicsi hangosabban, mire kinyitottam a szemeimet. A barátnőimmel és Bencével találtam szembe magamat.

-Hello- mondtam rekedtesen, mire Bori azonnal rám vette magát, és megszorongatott.

-Bori, észnél vagy?- ragadta meg a kezét hirtelen Emma, majd lerángatta rólam. -Nincs olyan helyzetben, hogy ilyen szorosan ölelgesd!

-Bocs, de rohadtul beszartam- húzta el a száját, majd ismét felém nézett. -Drágám, mond, mi a szar történt?

-Bori, állj le- mondta már Bence is.- Tényleg nem kellene így letarolni. Előbb hadd éledjen már fel. 

-Jól van, na.- fonta a mellkasa elé a kezeit Bori. -De részletes beszámolót kérek.

-Előbb hadd emlékezzek  a sztorira- motyogtam, mire Jázmin halványan elmosolyodott. 

-Elmegyek, megnézem Beni felébredt-e - sütötte le a szemét Bence, majd kiment a kórteremből.

-Nem, ugye? - meredtem rájuk, mire mind a négyen megrázták a fejüket. -Francba.- ismét bekönnyeztem. -Az én hibám.

-Ne mondj hülyeségeket! - mondta Dorina. - A kamionos volt. Be volt állva, rendesen.

-Anyáékat már értesítették? - kérdeztem, témát váltva.

-Aha, kint vannak- biccentett Emma.

-Beszélhetek velük? 

-Aham. Majd jövünk- mosolygott Jázmin, majd kimentek a szobából, és a szüleimet láttam belépni.

Hali! Most egy kicsit hosszabb részt hoztam. Igyekeztem olyanra megfogalmazni, amit érdemes elolvasni. Ha tetszik, akkor vote/komment! Puszaaaa

Helga