Szétszórt/ Benisso ff

~Thirteen~

-Nagyon szépek vagyunk, ugye? - fordult felém Beni a felrakott arcmaszkkal együtt. Elröhögtem magamat.

-Igen. Te különösen- nevettem, majd az arcához nyúlva megigazítottam a maszkját, mert egy kicsit gagyin rakta fel. Látszik, hogy fiú.

-Kép? - érdeklődött, mire bólintottam. -Akkor gyere-ragadta meg a derekam( !!!!!!!), és maga mellé rántott. 

-De normálisat! - szóltam rá, mire csak röhögve bólintott, majd csinált egy tükörszelfit. 

-Akarod Instára tolni?

-Aha.- mosolyogtam. -De hashtaggelsz?  - kérdeztem, bociszemekkel nézve rá.

-Persze- szedte elő a telefonját, majd pár másodperc múlva felnézett. -Megvan. Akarsz filmezni.

-Miért ne? Még van másfél óránk- vontam meg a vállamat amondóan. 

-Abból kijön egy Halálos Iramban film- vigyorodott el, majd a nappaliba rohant, és lehuppant a kanapéra, elterülve rajta.

-Én is odaférek? - kérdeztem, a kevés helyre utalva.

-Gyere-paskolta meg a mellette lévő helyet. Leültem, mire Beni egy laza mozdulattal az ölembe( !!!!!!!!!!!?????????!!!!!!!!!) helyezte a fejét. -Nem gondolod, hogy ez fura?

-A lényeg, hogy kényelmes-mondta, majd bekapcsolta a tévét, és belépett Netflix-re. Kikereste az ötödik részét, majd elindította. -Kedvenc szereplőd?

-Paul Walker. Azaz Bryen- vigyorogtam.

-Miért ő? - ráncolta a homlokát.

-Mert...- gondolkoztam. -Helyes?

- Dik- röhögte el magát, aztán neki láttunk a filmnek.

 Hamarabb befejeztük, mint hittem, ugyanis rájöttünk, hogy egyre haza kell érnem, szóval negyvenötkor taxiba szálltunk, és hazafele vettük az irányt. Bevallom, majdnem elaludtam a kocsiba, de erőt vettem magamon, és kibírtam. Amúgy Benivel beszélgettem, minden féle hülyeségről. 

  A taxi leparkolt a házunk előtt, majd a lóvét odaadva, elhúzott. Ketten maradtunk újra. Ötvenöt volt.

-Köszönöm szépen a meglepit- mosolyogtam rá boldogan, de annál álmosabb fejjel.

-Ugyan már. Nincs mit. Én köszönöm az ajándékot. Nem kellett volna- rázta meg a fejét, amjd hozzám lépett, és nyomott egy puszit a homlokomra. -Boldog Karit.

-Szenteste van- jegyeztem meg. 

-Már elmúlt éjfél- mutatta fel a telefonját, amin három perc múlva egyet ütött az óra. 

-Igazad van. Mennem kell- ásítottam egy nagyot, mire zavartan a szám elé kaptam a szememet.

-Menj. Jó éjt- mondta, mire megöleltem. 

-Most akkor újra hívsz egy taxit? - ráncoltam a homlokomat.

-Nem. Most sétálok- mondta, majd kacsintott egyet. Elmosolyodtam, majd bementem a kapun. 

Jázmin szemszöge:

Nem is értem, hogy Bence min sértődött meg. Az oké,hogy látott engem Ábellel, de ha ismerne, tudhatná, hogy nem vagyok olyan, hogy a pasim haverjával katymatyolok. Azt se tudom, hogy mihez kezdjek. Nem akarom elveszíteni, mert Ő az egyik legfontosabb ember az életembe. Túl sok mindent éltünk át együtt, hogy ilyen könnyen kisétáljon az életemből.

Miután befejeztem a Narával való beszélgetést, kifújtam az orromat egy zsepivel, és a konyhába mentem. Apa most is lent volt , és nyugodtan iszogatta a kávéját. Ketten vagyunk, hisz anya már kisebb koromban meghalt, ami hatalmas fájdalmat okozott mindenkinek. Ne lenne olyan nap, hogy ne jusson eszembe, hogy hogyan szeretett. Hogyan gondoskodott rólam.

-Szia- léptem hozzá, adtam egy puszit a fejére, majd a hűtőhöz mentem és kivettem a tejet. A kávéfőzőt beüzemelve neki álltam elkészíteni a reggeli koffeinemet.

-Szia. Sírtál? - nézett fel, majd összeráncolta a homlokát.

-Bence szakított. Fogalmam sincs miért- motyogtam, és erősen fókuszáltam rá, nehogy elsírjam magamat megint. Apa előtt nem szeretek sírni.

-Sajnálom. Biztos újra összejöttök. - mosolyodott el halványan. -Ma is dolgozok- avatott be. Egyre jobban elszomorodtam.

-Ne már. Akkor egyedül leszek? Azt mondtad szabis vagy ma- biggyesztettem le a számat.

-Én is úgy tudtam. De beraktak tizenkét órára- mondta. -Sajnálom, nem így terveztem a Szentestét.

-Már mindegy- dünnyögtem. - Azt hittem egyszer lesz egy normális karácsonyunk. 

-Én is- biccentett. 

-Miért téged kellett berakni? Miért nem Misit, vagy bárki mást? - vontam fel a szemöldökömet.

-Nem tudom, kincsem. De fél óra múlva ott kell lennem. Szóval készülődök- állt fel, majd a hálójába igyekezett. Na, fasza.

 A kávémat felvittem a szobámba, ahol egy üzenet várt már Narától. Írt Bencének. Remélem ez legalább beválik, mert semelyik üzimre, se hívásomra nem reagál. 

Elindítottam egy random filmet, majd rajzolgattam rá, mert mást úgyse tudtam volna csinálni. Apa feljött elköszönni, de a kedvemen nem tudott változtatni. 

 Konkrétan már a halálomon voltam, annyira unatkoztam, és szomorú voltam, amikor a csengő megszólalt. Biztos apa küldte a nagyit..gondoltam magamban, majd kinyitottam az ajtót.

-Te mit keresel itt? - kerekedett el a szemem.

-Sajnálom. Elcsesztem- mondta Bence, majd felém hajolva megcsókolt.

Sziasztooook! Íme a 13.fejezet. Ebben kettő szemszöget hoztam, remélem nem baj. Tök jó volt megírni:) Ha tetszik, akkor vote/komment! Pusza!💙💙💖

Helga