Szétszórt/ Benisso ff

~Two~

-Akkor ezért voltál annyira ismerős- mosolyogtam. -Szeretem a zenéid.

-Tényleg? - csodálkozott, majd a karomnál fogva arrébb rántott, mert leértünk a mozgólépcsőről. Csakhogy ne legyünk senkinek se útban.

-Aha, igen. A húgom imád titeket- vontam meg a vállamat. -Esetleg.....?

-Aha, persze- állt be mellém, majd csináltunk egy képet. Majd átküldöm a húgomnak. -Megvan?

-Aha, köszi szépen! - villantottam neki egy mosolyt. -Viszont most mennem kell- hadartam.

-Oké. Szia- biccentett, majd elsiettem a kabátok felé. Valamiért akaratlanul is mosolyogtam. Nem hazudtam. Tényleg szeretem a zenéiket. Azért is, mert a húgom tényleg a legnagyobb fanjuk, és nap, mint nap ezt üvölteti. Így volt időm megtanulni a dalokat.

-Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte Dorina felvont szemöldökkel, amikor odaértem a találkozóra. -Belebotlottál egy paliba?

-Tulajdonképpen igen- bólintottam, mire felcsillant a szeme.

-Na! Kivel??Helyes?

-Aham. Jázmin biztos ismeri- néztem rá, mire kérdőn ráncolta a homlokát.

-Mondj egy nevet- szólt.

-Tibold Benjamin- mondtam, mire felsikított.

-NE BAZZ'!!!!! Te Benissoval kamatyoltál???????? - kerekedett el a szeme, majd a nyakamba ugrott. Öhm..oké?

-Igen-igen- helyeseltem.

-Ki az a Benisso? - érdeklődött Bori.

-Jaj, Borikám. Te nem követed barátnőnk szerelmi életét?? Jázmin palija, Bence, aki híresség, de ezt tudod. Hepi a művészneve. Neki van a legjobb haverja, a Benjamin, alias Benisso. Egy duó- magyarázta el, szájbarágósan, úgy, hogy még egy baba is megértse, Emma. Bori a homlokára csapott.

-Bocs, mondtam, hogy szar a memóriám- rázta meg a fejét. -Akkor haza?

-Aha, segítenem kell díszíteni- avattam be őket a családi terveimbe. Egyetértően bólintottak.

-Oki. Akkor a metro! - mondta Dorina, majd karon ragadta a mellette álló Emmát, és kifele kezdte ek vonszolni.

Hazaérve aztán gyorsan felvittem az ajándékokat a szobámba, és bedugtam a az ágyam alá. Ott biztos nem fogja senki észrevenni. Vagyis hát, remélem....Lementem a nappaliba, ahol a családom már várt rám.

-Mit vettél nekem? - kezdett bele a közelébe Lara. Khm..igen. A szüleink nagyon ötletesek a nevekben. Lara, Nara. Haha....

-Titok. Majd huszonnegyedikén megtudod- kacsintottam rá, mire csak megforgatta a szemét. -Amúgy-szedtem elő a telefonomat. -Nézd kivel találkoztam- nyomtam a kezébe a mobilom, amiben megvolt nyitva a kép. Mikor megláttam, felsikított. Igen. Aki az én körzetemben van, az mindig sikít. Hatással vagyok az emberekre.

-Nem hiszlek el!!!! Én miért nem tudok találkozni??? - mondta majd elnevette magát. -És...milyen volt?

-A képen látod nem? - vigyorogtam.

-Belőled annyit lehet kiszedni, mint egy darab kukából- jegyezte meg cinikusan.

-Lányok, nem szeretném megzavarni a csajos pletyit, de ha ma szeretnénk végezni a díszítéssel, akkor ideje lenne elkezdeni, mert még karácsonykor is az égősorokat fogjuk felakasztani.- szólt közbe apa, mire mindketten odafordultunk felé, és eleresztettünk egy mosolyt.