Titkos érzelmek |Minchan|

~0. rész~

Minho szemszöge:

Hangos kiabálások és egyszer csak egy nagy csattanás.
Anyám és apám megint veszekedtek és ahogy hallotam most rosszabbra fordult a helyzett.
Gyorsan futottam le a konyhába és láttam ahogy anyám lábánál egy váza darabokra van törve.
Apám már hajitotta volna megint valmit anyámhoz de én elé áltam és a hátamon esett szétt a porcelán tányér.
Szerencsére az előző váza maradványai nem furodtak a lábamba mert a papucsom meg védett.
Anyámat szorosan magamhoz öleltem nehogy meg sérűljön.

Apám el halkult és hallotam ahogy a térdeire esik.
-M-Minho, szívem minden rendben?- nézzet rám anyukam és kezzét az arcomra tette.
-Igen!
Anyámat el kezdtem húzni az emeletre majd a böröndöket kezdtem el keresni.
-Anya ez nem normális!- mondtam majd a holmiainkat kezdtem el pakolni.
-D-De én szeretem őt meg ő az apád!- mondta sírva.
-De akkor se normális, hogy neked vágja a vázát!- mondtam.
-Tudom...- hajtotta le a fejét.

Pár perc múlva így szolt:
-A hétvégén el költözzűnk a nagyiék városába!- mondta már nem sírva.
-Rendben!- mondtam.

És azon a hétvégén este amikor apám megint részegre itta magátt és már a pulton aludt el hagytuk azt a szűrnyű helyett.
Anya kocsijába be pakoltuk a böröndeinket és dobozzainkat és meg indultunk a 2 és fél órás útnak.

Folytatás követketkezik