Az ANGEL - Egy sztriptíztáncos története folytatása
(de önmagában is olvasható)
Jimint felveszik a Tokiói Nemzeti Balettiskolába, távol a sztiptíztáncos múltjától és maffiózó szerelmétől. Tiszta lappal folytatná az életét, de a magányos fiúra Japánb...
Jimin biztos volt benne, hogy álmodik, vagy hallucinál a kimerültségtől. Hiszen ez lehetetlen... Az nem lehet, hogy itt van, hogyan lehetséges ez?
Két kis kezével végigtapogatta a férfi arcát, vállát, mellkasát, hogy meggyőződjön róla, valóban ott áll előtte. Namjoon komor arccal túrt a fiú fekete hajába. Düh, szomorúság és szerelem sugárzott egyszerre a szeméből. Magához húzta Jimint, keze a hátára siklott, arcát a puha tincseibe temette.
Hosszú percekig meg sem szólaltak. Namjoon megvárta, amíg a szerelme feltörő sírása elcsendesedik, és csak azután engedte ki a karjaiból.
- Hogy kerülsz ide? – szipogta a fiú köszönésképpen.
- Jungkook barátod intézte el. És te hogy kerülsz ide, mi? Egy percre se hagyhatlak magadra, mert rögtön butaságot csinálsz?!
Jimin lehajtotta a fejét, a sírás újabb hulláma szorongatta a torkát, tenyerével kitörölte a még ki sem csordult könnyét. Nem bírt Namjoon szemébe nézni.
- Láttad a filmet...
- Láttam.
- Én... olyan hülye voltam! Ha tudtam volna... de... bedrogoztak és...
A férfi a két kezébe fogta a forró, kipirult arcot. Jimin rá emelte könnyben úszó szemeit. Namjoonnal szemben kicsinek és gyengének érezte magát. Felvillantak előtte a képkockák, amiket Namjoon láthatott, és erőt vett rajta a szégyenérzet. Minden elszántsága és bátorsága apróra összezsugorodva lekuporodott a szíve egyik eldugott sarkába. Lábai megremegtek, nem bírták tovább tartani, térdre rogyott a férfi előtt.
- Istenem, bocsáss meg! – zokogta – Bajba sodortalak téged és Jungkookot is... szégyent hoztam rád! ... Én ezt nem akartam, nem így terveztem ezt... Kértem, hogy ne árulja el neked, mert akkor... Miért mondta el??! Miért?!
Namjoon a hóna alá nyúlt, és felemelte a padlóról. A szájára nyomta a mutatóujját, és mélyen a szemébe nézett.
- Nem tőle tudom, ne hibáztasd. Ő csak segített, hogy el tudjak jönni hozzád. Tényleg egyedül akartál bosszút állni egy jakuzán?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A vörös bársonykanapéhoz terelte a szipogó fiút, leült, és az ölébe húzta őt. Jimin a vállára hajtotta a fejét, átölelte a nyakát, hagyta, hogy rég nem érzett férfias illata megnyugtassa a feldúlt lelkét. Nem akart felébredni ebből az álomból. Így akart maradni örökre, hátrahagyni a klubot, a bosszút, Japánt, még a balettiskolát is, és eltűnni valahová messzire Namjoonnal, ahol soha senki nem találja meg őket.
Namjoon a hátát simogatta. A fehér selymen át érezte a fiú bordáit, a gerince átsejlő vonalát. Jimin sovány volt és sápadt, szeme alatt vastag alapozóréteg próbálta elfedni a sötét karikákat. Namjoon attól félt, hogy egy erősebb érintéssel összetöri.
