ANGEL 2 - 🔞A jakuza markában🔞

15. Ajándék

Miután kiértek az éjszakai égbolt alá, Namjoon röviden megbeszélte a továbbiakat Song embereivel, akik azután mély meghajlással elköszöntek tőlük. Jólesett a tömény vérszag után a friss, hűvös levegő. A köd apró, hideg páracseppeket szitált rájuk, és kifényesítette alattuk a macskaköveket. Az elhagyatott, régóta nem működő ipartelepen, ahol csak egy kiégni készülő, vibráló utcai lámpa és a homályba vesző hold szolgáltatott némi fényt, Jungkook léptei elbizonytalanodtak. Namjoon észrevette, hogy kissé lemaradt tőlük. Az ügyvéd nekitámaszkodott a raktárépület nyers betonfalának, másik kezét a gyomrára szorította, majd görcsösen összegörnyedve kiadta a tartalmát.

- Ó, édesem! - lépett hozzá Marlene, és együttérzően simogatni kezdte a hátát - Tudom milyen ez. Amikor Goro a minap letette a saját levágott ujját Akanishi asztalára, én is majdnem kiköptem a tejszínhabos matcha lattémat.

Jungkook testét újabb öklendezés rázta meg, lába előtt tovább nőtt a savas tócsa.

- Marlene, kedves - szólalt meg Namjoon szelíden -, ezzel nem segítesz.

A "nő" elnézést kérve hátralépett, magassarkú csizmáját diszkréten beletörölte egy magányos fűcsomóba. Jungkook lassan felegyenesedett, hátát a falnak támasztotta, fejét hátravetve kapkodta a levegőt. Arcszíne nem sokban tért el a falétól, apró verítékcseppek gyöngyöztek rajta. Namjoon odalépett hozzá, hátrasimította a homlokába tapadt, csapzott haját.

- Nézz rám, Jungkookah! - a nagy fekete szemek lassan találták meg a férfi arcát. Namjoon türelmesen megvárta, hogy tiszta tekintettel a szemébe nézzen. – Megérdemelték. Azt tettük, amit kellett.

- Gyilkos vagyok... - nyögte Jungkook.

- Nem, nem vagy az! Te csak rájuk lőttél!

- Gyilkos vagyok... - Jungkook feje megint elfordult, de Namjoon keze határozott mozdulattal visszafordította maga felé.

– Ez valódi igazságszolgáltatás volt! Amit ti műveltek a tárgyalóteremben, az csak bohóckodás. Hallasz engem? – megpofozgatta a hideg, nedves arcot – Azt mondtam, nézz rám, szedd össze magad!

Jungkook bólintott, nagy levegőt vett, és ellépett a faltól. Namjoon látta, hogy most már meg fog állni a saját lábán, úgyhogy elővette a cigarettatárcáját, kivett belőle egy szálat, és rágyújtott.

- Most el kell mennünk Jiminért – közölte. – Utána kapsz valami erőset, és majd később elszámolsz a lelkiismereteddel. Én mindenesetre büszke vagyok rád.

- Jaj, annyira szexik voltatok mindketten! - lelkendezett Marlene, miközben kiszolgálta magát Namjoon cigijéből.

- A kollégáid voltak - nyújtotta felé a férfi az égő öngyújtóját.

- Na és? Jól ismertem őket – sűrű füst gomolygott ki a kirúzsozott ajkak közül. – Nem kár értük. Ti csak Jimint láttátok, de én ott voltam az összes többinél is...

Csöndbe burkolózva tették meg a rövid utat a szögesdrótos kerítésen túl parkoló fekete Mercedesig.

- Mi lesz a hullákkal? Már amennyi maradt belőlük – helyezkedett el Marlene a hátsó ülésen.

Namjoon beindította a motort, de nem felelt, és nem is indult el. Hirtelen előkapta a fegyverét, hátrafordult, kibiztosította a pisztolyt, és Marlene magas homlokának szegezte a csövét.

- Mi a fasz...?! – hördült fel a „nő".

- Hyung, azt mondtad, megkíméled az életét – mondta félve Jungkook.